Kína a hírek szerint akkora területet „szakít ki” Ukrajnából, mint Magyarország harmada. A kínai féltől származó információk heves viharokat kavartak Ukrajnában...

A közelmúlt messze legnagyobb agrárgazdasági befektetéséről állapodott meg egymással Ukrajna és Kína, melynek keretében a kelet-európai ország 50 évre átenged 3 millió hektárnyi - jó minőségű - szántóterületet, amiért pénzt, beruházási hitelt és infrastrukturális beruházásokat kap cserébe (a hírek szerint a megtermelt javakat Ukrajna egy előre meghatározott, kedvezményes áron értékesíti Kínának). A Magyarország teljes területének mintegy harmadát (!) érintő üzlet során ukrán források szerint mintegy 2,6 milliárd dollárnyi, vagyis közel 600 milliárd forintnyi tőke fordul meg. A teljes elemzés itt érhető el.

Egyre többen tartanak attól, hogy a lépés tökéletesen illeszkedik a kínai állam gyarmatosító politikájába, melynek során elsősorban afrikai, dél-amerikai és kelet-európai szántóterületeket vesznek célba…

A 2007-08-as élelmiszerár-robbanás után erősödött fel a tendencia, miszerint már nem csak nagyvállalatok, de egyenesen államok is igyekeznek jó minőségű külföldi termőterületeket vásárolni vagy hosszú távra bérbe venni. A folyamat mögött meghúzódó motiváció elsősorban nem a profit, hanem az élelmiszerbiztonság. A legnagyobb szereplő ebben a „játszmában” természetesen Kína, amely a világ élelmiszer fogyasztásának 20 százalékát jegyzi, az összesített termőterületeknek viszont csak 9 százalékát tudhatja magáénak.

És ha még ehhez hozzávesszük, hogy a kínai nép élelmiszerigénye egyre csak növekszik, az iparosítás és urbanizáció nyomán pedig a kínai termőterületek zsugorodnak, akkor nem meglepő a következtetés: Kína számára a soron következő évtizedekben létfontosságú lesz a külföldi terjeszkedés, vagyis szántóföldek vásárlása vagy hosszú távú bérbe vétele.

Kutatások arra engednek következtetni - ezek elérhetők a fönti linken keresztül -, hogy ennek az évszázadnak a legfontosabb természeti erőforrása egyre inkább a termőföld lesz, amint a népesség – és különösen a húst rendszeresen fogyasztó népesség – növekszik, a termőterületek pedig zsugorodnak. A keresleti oldalon az első számú szereplő pedig Kína lesz, így szinte bizonyosra vehető, hogy a közeljövő további agrárpiaci beruházásokról és megaüzletekről szól majd. Nem véletlen, hogy Ukrajnában egyre többen tartanak attól, hogy Kína az évszázad során a teljes ukrán termőterületet, sőt akár Kelet-Európa nagy részét bekebelezheti. (A hír rögtön heves politikai vihart kavart, az ukrán fél egyenesen tagadja az üzletet, kínai források tényként közlik. Félreértések származnak abból is, hogy több kínai forrás is vételről, vagyis a tulajdonjog megszerzéséről beszél, míg az ukránok hangsúlyozzák, hogy csakis hosszú távú bérletről lehet szó. A részleteket mindenesetre nem erősítették meg a felek, ami tovább szítja az indulatokat.)

Mindez szakemberek szerint oda vezethet, hogy egyre több ország fogja tűzzel-vassal védeni a termőterületeit - új magyar földtörvény? -, miközben az élelmiszerbiztonságot szem előtt tartva az élelmiszerhiánnyal küzdő országok egyre agresszívebb gazdasági eszközökhöz folyamodhatnak. Hogy ez a folyamat milyen konfliktusokat szül, azzal kapcsolatban egyelőre csak találgatások vannak, annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a föld mint erőforrás izgalmas időszak elé néz a soron következő évtizedekben.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Így csökkenthető a spekuláció - az IMF szerint

Megöli a beteget a brüsszeli recept?

Nobel-díjas támasz a devizahitelesek mentéséhez

Menjünk minél később nyugdíjba!

Mégsem omlanak össze a nyugdíjrendszerek?

Ahol minden fiatalnak van munkája