A legtöbb ország nem rendelkezik olyan sok vadon termő gyógynövénnyel, mint hazánk. A nagyobb haszon érdekében azonban a gyógynövényeinket magasabb feldolgozottsági fokon kellene értékesítenünk.

Gyógynövénynek azokat a növényfajokat tekintjük, amiket a hivatalos gyógyászat, a népi gyógyászat vagy a természetgyógyászat gyógyítás céljára felhasznál vagy régebben felhasznált – ismertette érdeklődésünkre Kutasy Erika, az agrártudományi centrum növénytudományi intézetének adjunktusa. Tágabb értelemben az élvezeti célokra, kozmetikai és háztartás-vegyipari cikkek előállítására, fű-, kábító- és rovarirtószerként használt növényeket is idesoroljuk.

A hatóanyagot tartalmazó növényfajok száma akár a 250 ezret is elérheti, s Magyarországon több mint 200 gyógynövényfaj hasznosítható. A nyugati országokban a vadon termő gyógynövényállományokat alig hasznosítják, míg a keleti és déli államokban szinte a termelés egészét a gyűjtés adja. A legtöbb ország nem rendelkezik olyan sok vadon termő gyógynövényfajjal, mint Magyarország. A hazánkban előállításra kerülő gyógynövény-drogtömeg mintegy 70 százaléka vadon termő állományok gyűjtéséből és feldolgozásából származik.

Ki és hol gyűjthet?

A Gyógynövény Szövetség és Terméktanács becslése szerint a gyűjtésben 5–8 ezer ember vesz részt (nem számítva azokat, akik csak saját célra gyűjtenek), és a gyűjtők körét főleg az alacsonyan iskolázottak és az elmaradott régiók munkanélkülijei alkotják. A gyűjtés hatósági engedély nélkül folytatható, de a gyógynövények felvásárlása engedélyhez és szakirányú képesítéshez is kötött. Arra nincs túl nagy esély, hogy a gyűjtőket tanfolyamokon képezzék tovább, hiszen a gyűjtéshez nem kell engedély, a tanfolyamok pedig költségesek. Megoldás lehetne, ha például általános iskola felső tagozatában oktatnának gyógynövényismeretet.

Kutasy Erikától megtudtuk azt is, hogy a gyógynövénygyűjtőnek minimálisan alapfokú szakismeretre van szüksége, s biztosan fel kell ismernie a gyűjtendő fajokat. Különösen fontos, hogy felismerje a hasonló mérgező fajokat és az alacsonyabb hatóanyagtartalmú rokon fajokat is. Vannak erős hatású és mérgező gyógynövényfajok is, amiket a gyógyszeripar dolgoz fel. Ezeket mindig elkülönítetten kell gyűjteni, esetleg védőkesztyű használata is szükséges lehet (például a nadragulya és a beléndek esetében).

A gyűjtéshez természetvédelmi ismeretek is kellenek – figyelmeztetett az adjunktus. Felesleges növényi részeket sem kell gyűjteni, és vigyázni kell arra, hogy a gyűjtés helyén az eredeti növényállományt meg kell őrizni, hogy meg tudjon újulni az elkövetkező években is. Ma csaknem 160 védett gyógynövényfaj van. Ahhoz, hogy ezek a növények annyira ritkává váltak, hogy védetté kellett őket nyilvánítani, több ok is vezethetett; például a meggondolatlan, túlzott gyűjtés vagy az élőhelyek pusztulása és a környezetszennyezés, amelyek mellett a mezőgazdasági területek gyomirtószereinek elsodródása is veszélyt jelent.

A gyűjtőnek nemcsak azt kell tudnia, hogy a védett fajok gyűjtése tilos, hanem azt is, hogy melyik növényi részt és mikor kell ahhoz gyűjteni, hogy a legtöbb hatóanyagot tartalmazza. Ugyanis például borult időben akár felére is csökkenhet a hatóanyag-tartalom, tehát érdemesebb napos, száraz időben gyűjteni. Forgalmas utak mentén nem tanácsos gyűjteni; a védett területeken érintetlenül kell hagyni a nem védett növényeket is, a magánkézben lévő földekről pedig csak engedéllyel szabad gyűjteni. A leszedett gyógynövényt minél hamarabb meg kell szárítani, mivel már néhány óra elteltével is romlik a minősége (főleg a nagy nedvességtartalmú, érzékeny leveleké, virágoké).

Lehet-e nyereséges?

A gyógynövények iránt folyamatosan növekszik a kereslet a hazai és nemzetközi piacokon. Ugyanakkor a gyógynövények szakszerű, kontrollált keretek közötti gyűjtése a legelmaradottabb régiókban hozzájárulhat a munkanélküliség, a szociális gondok enyhítéséhez, és legális jövedelmet nyújthat minden különösebb tőkebefektetés nélkül – hangsúlyozza a szakember. Érdemes párhuzamosan több fajjal is foglalkozni, mivel eléggé változó a kereslet. Hazánkban kiváló minőségű, nagy hatóanyagtartalmú gyógynövényeket termeszthetünk.

Alapvető fontosságú azonban, hogy a mostaninál nagyobb hasznot érhessünk el. Ehhez az is szükséges, hogy magasabb feldolgozottsági fokú gyógynövényeket értékesítsünk. Sajnos ugyanis a hazánkban gyűjtött és termesztett gyógynövények többségét alapanyagként, alacsony feldolgozottsági szinten exportálják. Az ágazatban rejlő lehetőségek jobb kihasználása érdekében tehát fejleszteni kellene a vállalkozásokat, és a magasabb hozzáadott értéket képviselő késztermékek előállítására kellene nagyobb hangsúlyt fektetni.

Megtudtuk azt is, hogy Magyarországon a gyógynövények felvásárlásával, elsődleges feldolgozásával mintegy 21 vállalkozás foglalkozik, míg a másodlagos élelmiszer-ipari és gyógyászati célú feldolgozással 50–100. Ezek mintegy 2000 embernek adnak munkát. Az egyik legismertebb cég az 1949-ben alapított Herbária Zrt, amely ma 60–70-féle vadon termő és 30-féle termesztett gyógynövény felvásárlásával és feldolgozásával foglalkozik. Két feldolgozóüzeme van: Balmazújvároson és Székkutason. A megszárított gyógynövény-alapanyagokat felvásárlóktól, cégektől, magánszemélyektől veszik át.

A történelmileg kialakult gyógynövénytermő körzeteink között a Nagyalföld és a Tiszántúl térsége az első, ahol hagyományosan a világpiacon hungaricumnak tekinthető orvosi kamilla gyűjtése, termesztése, feldolgozása elsődlegesen zajlik. Térségünkben megtalálható gyűjtött gyógynövények még: boróka, cickafark, csipkebogyó, galagonya, csalán, fehér üröm, fehérmályva, fekete bodza, hársfavirág, orbáncfű, párlófű, gyermekláncfű, bojtorján, sédkender, tejoltó galaj is. Termesztett gyógynövények például: borsmenta, citromfű, macskagyökér, kerti kakukkfű, fehérmályva, máriatövis, édeskömény, fehér mustármag.

Mire jó a csalán?

A gyökereket, gyökértörzset, kérgeket általában késő ősszel vagy kora tavasszal, nyugalmi időszakban kell gyűjteni. Az ágvégeket, leveleket, virágokat a virágzás alatt, a terméseket és magokat teljes éréskor vagy valamivel azelőtt kell gyűjteni. Ennek megfelelően a gyógynövények gyűjtése szinte egész éves elfoglaltságot jelenthet. Januárban gyűjtik például a fagyöngyöt, februárban a mogyoróbarkát, a nyárfarügyet. A főszezon májustól szeptember végéig tart, ősszel pedig érik a csipkebogyó, a kökény is.

A vadrózsafajok áltermése, a csipkebogyó fontos C-vitamin- és karotinoidforrás, teát, szörpöt, dzsemet készítenek belőle. A csalánnak a levele, herbája (leveles, virágos szára) hasznosítható A-, K-vitamin-, ásványianyag-forrásként. Enyhén antibiotikus hatása van, vizelethajtó, és reuma, köszvény ellen alkalmazható. A kamillavirág gyulladáscsökkentő, görcsoldó, antiszeptikus hatású. Készíthetünk belőle borogatást, alkalmazhatjuk inhalálásra és kenőcsökbe is.

A mezei zsurló hajtása vizelethajtó, a fekete bodzának a virágzatát, termését, levelét is hasznosítjuk. Izzasztó, vizelethajtó hatása van, termése gyenge hashajtó. A fehér üröm étvágyjavító, emésztést serkentő, epehajtó hatású, de az ürmösbor, likőrök ízesítésére is használható. A hársfavirágzatból elsősorban teát készítünk, melynek izzasztó, vizelethajtó, köptető, nyálkaoldó, enyhe nyugtató hatása van.

Sajnos azt nem tehetjük meg, mint a gombák esetében, hogy a piacon átvizsgáltatjuk szakértővel a gyűjtött gyógynövényeinket, mivel nem létezik ilyen hálózat. Miként immár nincsen gyógy- és fűszernövény-termesztő és feldolgozó technológus felsőfokú szakképzés sem az agrártudományi centrumban. Az új felsőoktatási szakképzési rendszer ugyanis – Kutasy Erika elmondása szerint – nem tette lehetővé, hogy újra akkreditálják a szakot.

Pedig az itt végzett hallgatók képesek a gyógy- és fűszernövények Magyarországon termeszthető fajainak termesztéstechnológiáit megvalósítani, jártasak a feldolgozás módjaiban, a minőségi követelmények előírásaiban és a forgalmazás rendjében is. A végzettség birtokában ugyanakkor képesek korszerű középszintű irányítói és vezetői tevékenységre vagy akár önálló vállalkozás létrehozására is.

Forrás: http://www.dehir.hu/debrecen/gyogynoveny-nagyhatalom-lehetne-debrecen-kornyeke/2013/09/08/