Kristálytiszta, sebes patakok, hatalmas erdők, üde kaszálók, piciny lápok, szeres települések láncolata és szoknyás haranglábak teszik varázslatossá az Őrséget, ahol fellelhetők még a régi, előtornácos parasztházak, és bennük az évszázados hagyományok. Az Őrség valódi kuriózum, nem csak határainkon belül. Ezt bizonyítja, hogy már elnyerte a "Kiváló Európai Desztináció" címet, amelyen mindössze 10 uniós kistérség osztozik.

A 'tókák' titka

Az Őrség egyik első számú látnivalója a szalafő-pityerszeri Őrségi Népi Műemlékegyüttes, amelynek területén szinte csodával határos módon, átépítés nélkül maradtak fenn a 150-200 évvel ezelőtt épült, és néhány évtizede még lakott porták. A műemlékegyütteshez mindössze egyetlen lakóházat telepítettek át Szalafő-Papszerről, hogy az Őrség legrégebbi háztípusával, a füstös házzal teljessé váljon a gyűjtemény. A hazánkban egyedülállóan fennmaradt emeletes kástu is látható itt, amelynek földszintjén tárolták hajdan a zöldségféléket és a bort, míg emeletén a húsáru és szemes termények kaptak helyet.

A szer másik érdekes látnivalója a fakerítéssel körülvett, vízzel telt tavacska, helyi szóval 'tóka'. Ez a két-három méter mély, ásott gödör, melyben az agyagos talajnak köszönhetően sokáig megmaradt a csapadék, az állatok itatására, mosáshoz és a mosakodáshoz szolgáltatta a vizet. A házak mellett ma is ott díszelgő tókák tavasszal a legszebbek, amikor felszínük a mocsári nőszirom sárga virágaitól pompázik. A múzeum büféjében érdemes megkóstolni a vidék egyik sajátos édességét, a tökös-mákos rétest, a kézműves műhelyben pedig kipróbálhatjuk, miként formálták egykor a lábbal hajtott korongon az Őrség híres fazekas termékeit.

Gyantásország tájain

Pityerszerről néhány perces sétával eljuthatunk a szalafői Őserdő Erdőrezervátumba, amelyet hatalmas, több száz éves tölgy- és bükkfák uralnak. A famatuzsálemek nyugalmát kétszáz éve zavarta utoljára favágó. Az öreg, korhadt fákban odúlakó madarak fészkelnek, a pocsolyákban nyaranta sárgahasú unkák és gőték tanyáznak, a vizek körül pedig szitakötők és acsák cikáznak.

Az erdőszegélyek jellegzetes törpecserjéje egyben az Őrségi Nemzeti Park címernövénye, az illatos, rózsaszínű virágait áprilisban bontó henye boroszlán. A hangulatos bükkös és gyertyános-tölgyes alkotta erdőt erdei fenyvesek övezik, amelyeket a XIX. században telepítették az Őrségben. Emiatt kapta hajdan e vidék a Gyantásország csúfnevet.

Az agyagos talajú, hűvös, csapadékos klímájú területen kevés haszonnövény termesztésére kínálkozott lehetőség, ám a sütőtök megtermett. Szalafő-Csörgőszeren a régmúlt idők jellegzetes mesterségével, az olajütéssel ismerkedhetünk meg. Az évszázadokkal ezelőtti paraszti élet és a tökmagolaj-sajtolás eszközeit a Gergócs portán láthatjuk, ahol olajütő bemutatókat is tartanak.

Az Őrség központja egy évezrede Őriszentpéter. Itt volt egykor az őrállók legfőbb elöljárója, az őrnagy székhelye. A napjainkra várossá vált település legrégibb műemlékét a központtól kissé távolabb eső, erdő-mező ölelte Őriszentpéter-Papszeren lelhetjük fel. A vizesárokkal és sánccal védett erődtemplom az 1230-as években épült, gótikus bővítését a XIV-XV. században kapta. Elbontott szentélye kivételével megőrizte román jellegét, különlegessége kőfaragványokkal díszített, bélletes déli kapuja.

Ősi gyümölcsök

A templom mellett a hajdani szérűskert és kaszáló-gyümölcsös területén is különlegességre lelhetünk. Az Őrségi Nemzeti Park szakemberei a tájra jellemző régi gyümölcsfákat telepítettek ide. Megnézhető és megkóstolható a húsvéti rozmaringalma, a piros pogácsaalma, az eperalma, a lómonyú körte, a vérbélű körte és sok más beszédes nevű régi gyümölcs. A közelben látható az igavonásra kitenyésztett, Muraközi lovakból álló ménes, amely szintén a nemzeti park tulajdona.

A cikk itt folytatódik: http://www.vjm.hu/itthon/osi-gyumolcsok-tokak-es-jegkorszaki-lapok-barangolasok-az-orsegben/6625/?lstparts=1

Forrás: http://www.vjm.hu/itthon/osi-gyumolcsok-tokak-es-jegkorszaki-lapok-barangolasok-az-orsegben/6625/?lstparts=1