Ha ezt a nevet halljuk, Oroszlán Henrik, kevesen tudják, ki is volt ő valójában. Ha azonban azt halljuk, hogy Hanza-városok, mindenki tudja, miről beszélünk. A Hanza-városok tudatos kialakítása uis Lübeck felszabadításával kezdődött vmikor a XII. században, amikor is Oroszlán Henrik (1142-1180), szász herceg erőteljes terjeszkedésbe fogva kelet felé, megtisztította a térséget a partvonalat rettegésben tartó kalózoktól, majd békét teremtve Lübeck városának jelentős kiváltságokat adott. A kiváltságok szinte azonnali, ugrásszerű fejlődést eredményeztek a Balti-tenger partmenti városainak, kiindulópontként Lübeckből, mint az első ”szabad városból”.

Miért is érdekes ez? Paul Romer, amerikai közgazdász többet lát egyszerű felemelkedésnél a szabad városok esetében, mintegy érzékeltetve azt, hogy a válságból egyfajta kivezető út lehet külön státust adni egy-egy, akár kisebb településnek, olyat, mely aztán elindítva a fejlődést, fenntartja, fejleszti és gazdagítja a társadalmat, illetve az egész országot.

Mindez természetesen tudatos fejlesztést kíván meg a nyomorral és a káosszal szemben, mely egyik talpköve, indukáló eleme lehet a fenntartható fejlődésnek, pontosabban ezen belül a gazdasági növekedésnek. Modern korunkban a világ több pontján eredményesen másolják Oroszlán Henrik projektjét, így Hongkong pl. az ázsiai gazdaság, a kapitalista tőkés társadalom motorja annak ellenére, hogy a Kínai Népköztársasághoz, egy szocialista társadalomhoz tartozik. Ismert más példa is. Honduras is kísérletezgetésbe kezdett nemrégiben, a projekttől jelentős növekedést várnak: http://utajovobe.eu/hirek/varos-kozlekedes/2258-ez-a-kezdemenyezes-emel-ki-a-valsagbol-allam-az-allamban

Romer eredeti ötlete természetesen szakmai folyóiratokban, tanulmányokban is megjelent, és szinte azonnal kiváltotta a szakma kritikáját. Elképzelésének ellenzői a modern gyarmatosítást látják a növekedés generálása mögött, hiszen a kísérletezgető kedvű közgazdász akár több száz várost is „bérbe adott” volna oly országokban, ahol a szegénységből, a nyomorból a kiváltságokat élvező kapitalista befektetők (országok) projektjei jelenthetnék az egyedüli kivezető utat. Szerintük tehát nincs garancia arra, hogy a város szuverenitása megmaradhat eredeti formájában, illetve utaltak arra is, hogy nem egy városállam, pl. Szingapúr önerőből is képes volt felemelkedni és mai napig az élvonalban maradni.

Visszatérve azonban a címben feltett kérdésre. Bár csábító a gondolat, hogy pl. Sopronnak előjogokat adva Magyarország gazdasága is hipp-hopp növekedési pályára lenne állítható, el kell vetni azt. Ma sem hazánk, sem a tágabb gazdasági teret felölelő EU politikája nem engedné meg azt, hogy a magyar kormány kiváltságokat adjon egy-egy településnek, és pl. kínai befektetőket hívjon be oda.

Kérdés, hogy meddig lesz fenntartható ez az állapot. AZ EU uis a globalizáció kialakulásával, Kína és India, illetve Brazília és más országok felemelkedésével jelentősen veszített gazdasági erőfölényéből, 2008 óta oly pénzügyi válságot szenvedett el, melyből azóta sincs kiút. 2012 gazdasági és politikai eseményei, gondoljunk csak a görög vagy a spanyol válságra, mindezt jól mutatták.

Magyarország éppen kikecmergett ezen államok csoportjából, bár korábban közel állt az államcsődhöz. 2013-ra a kormány már csekély mértékű gazdasági növekedést jósol, mi azonban szkeptikusak vagyunk. Olyannyira, hogy sokan úgy gondolják, rajtunk már csak a csoda segíthet. Vagy egy modern Oroszlán Henrik.

Ugyanakkor nyitott szemmel kell járni, és oda kell figyelni olyan hírekre is, mint erre a napokban megjelentre, hogy belássuk, talán jobb önerőből: http://www.magyarhirlap.hu/arabok-vennek-a-vajdasagi-foldeket

Kép forrása: http://www.kihagy6atlan.hu/temak/nagyvaros/lubeckahanzavarosokkiralynoje/