Nem értem a magyarokat, miért mennek Angliába dolgozni

2016. április 11

Mark Loveland méhkaptárat készít éppen, az internetről leste el a módját. Nekivetkőzött a munkának, mert angliai szülőföldjén a nyár legforróbb napján van 25 Celsius fok, amely most április elején érte el a kaposhomoki dombokat. Párjával, Carával itt vettek maguknak birtokot.

Kanyargós út vezetett Kaposhomokig. Mindketten a londoni City pénzvilágából indultak, és Dubaiban ismerkedtek meg. Korábban Cara a bankszektorban dolgozott, projektmenedzserként is tevékenykedett. Dubaiban az uralkodó számára közvetített különleges lovakat a világ minden tájáról. Mark autókereskedő és befektetési szakember volt. Dubaiban lett elege a felhőkarcolók, a pénz, a csillogás világából.

hirdetés

– Az emberek rohangálnak, stresszelik magukat, hogy minél több pénzt keressenek, aztán elköltik, és kezdődik minden újra. A magam ura akartam lenni, egyedül dolgozni, kevés pénzből jobban élni – mondta az angol fiatalember.

Cara szintén a szabadságot és a természetközeli életmódot kereste. Ezt tanulni és megtapasztalni vágtak neki a nagyvilágnak. Hawai, India, Nepál, Dél-Afrika, Spanyolország – csak néhány állomás az útjukon. Aztán néhány évvel ezelőtt autóval indultak Bulgáriába Nagy-Britanniából. A Balaton mellett megálltak két napra pihenni, mert Mark barátjának volt ott egy háza. Ekkor kedvelték meg Magyarországot. A Bulgáriában eltöltött idő után költöztek hazánkba.
– Itt sokkal tisztábbak az utcák, az önkormányzat embere mindig söpör. Az iskola és a kórház is jobb, mint a Balkánon. Ez a templom köré épült kis falu pedig pont olyan, amire vágytunk – mondta Mark.

Mindez fontossá vált, hiszen két gyermekük született. A négy éves kisfiút és a hat éves kislányt naponta Kaposvárra viszik óvodába és iskolába. Elégedettek a magyar oktatással, Mark szerint az angol iskolarendszer sokkal merevebb, nálunk felszabadultabbak a gyermekei, örülnek a tanításnak. Már kezdenek magyarul beszélni. Nemrég partit tartottak a birtokon a többi óvodásnak és a szüleiknek. Megmutatták a biogazdaságukat.

Azon dolgoznak, hogy függetleníteni tudják magukat a külvilágtól, energiát termeljenek, és azokat az ételeket fogyasszák, amelyeket megtermelnek. Cara mindennap megfeji a kecskéket, hogy készülhessen a currys kecskesajt. Gyógyhatású gombákból és saját termésű gyümölcsökből üdítőitalt állít elő, ezt a barátoknak és ismerősöknek adják ajándékba, ha beválik, akkor fejlesztenék tovább. A fiatal nő sokat dolgozik a kertben, és az interneten tölti az idejét, régi használati tárgyakat csereberél, amelyek hajdan a kaposhomoki paraszti kultúrához tartoztak.

A biotermesztésnek azt a fajtáját gyakorolják, amikor a földet nem művelik meg intenzíven, hanem olyan permakulturális növénytársulásokat hoznak létre, amelyek segítik egymást a vízfelvételben, a kártevők elleni küzdelemben. Diákokat is fogadnak a világ minden tájáról, akik néhány hétig szállást és étkezést kapnak, cserébe segítenek a gazdaságban, és tanulnak. Japán, amerikai, német és orosz fiatalok is jártak náluk. A fiatal angol pár Kaposhomokon képzeli el a jövőt, már a szomszédos portát is megvették, hogy vendégházat alakíthassanak ki.

– Nekem az is nagy élmény, hogy nemrég elbeszélgethettem a kisboltban az eladóval. Nyugaton ennek a világnak 20-25 éve vége, ma már bevásárlóközpontokba járnak az emberek – tűnődött Mark. – Nem értem a magyarokat, miért mennek dolgozni Angliába. Amit nehezen megkeresnek, az elmegy ételre, lakhatásra, utazásra. Magyarországon kevesebb pénzből meg lehetne élni, csak egy gondot látok: nincs munkahely...

A cikk ide kattintva folytatódik...