Vajon valódi étel az ősmagyar tüttyölt ratyli?

Kérdésként merült fel nemrég az egyik FB oldalon, valódi étel-e a tüttyölt ratyli. Utánajártunk.

Abban nagyjából megegyeznek a "korhű" források, hogy a nemes ételt így kell elkészíteni:

Hozzávalók:

- másfél kiló nyersratyli
- egy jókora pese
- 2 csobolyó gönyézde (ha lehet, pöcörgősi)
- 3 csipet ciháta

Elkészítés:

A nyersratylit fertályórát posvávásztjuk, míg csurmot nem enged. Szépen höllyén kipicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyani. Mikor kellőképp megslottyant a ratylink, hozzáadjuk a három csipet frissen őrölt cihátát, a gönyézdénket pedig csak tüttyölés után keverjük el a pesével. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak töttyengetjük, mert hamar odakaphat... ahova nem szeretnénk!

Egy másik „autentikus” forrás szerint azonban a ratylira egyenesen vadászni kell. Igen, jól olvassák, vadászni. Ami egyáltalán nem egyszerű, de megoldható annak ellenére, hogy még csak következtetést se tudunk levonni a vonatkozásban, vajon milyen jószág is a ratyli.

Okosabbakban felmerülhet a kérdés, miért nem vesszük meg a boltban. De inkább ne tegyük, mivel erre a kérdésre is megvan a szófüzéreket csak úgy ontó szerzőnek a válasza:

„Most valaki okvetetlenkedve azt kérdezhetné: miért nem a boltban vesszük meg a ratylit? Nos, ezeknek az elvetemült, elpuhult szibaritáknak csak azt tudom mondani, hogy aki nem fog ratylit, ne is egyék! Ne növeljük a multik profitját, sokkal jobban fog esni az étel, ha magunk fogjuk!”

Szimpatikus, hogy a szerző nem kívánja a multik hasznát növelni, de hát ez egy ősmagyar ételnél eleve csak így lehet, hisz amikor eleink ezt az ételt készítették, még nem voltak multik. Szimpatikus az is, hogy a szerző mindjárt két recepttel is előrukkol weboldalán, így megtudhatjuk, hogy az első változat hétköznapi étel, míg a második ünnepekre való.

Megint mások szerint az ősmagyar étel egyben erdélyi is, ráadásul az étel elkészítése mesébe illő. És bár tüzetesen átolvastuk e mesébe illő történetet kétszer is, közelebb mégsem jutottunk a megoldáshoz.

Bár a neten még számtalan vicces leírás található, kiderült, az étel valóban ősmagyar gyökerekkel bír. Nem kell hozzá más, csak burgonya, tejföl, sonka, sajt, zsír, só és bors, esetleg más fűszerek. Az elkészítése sem bonyolult.

„A krumplit megfőzzük és összetörjük. Közben a tojásokat megfőzzük, összekeverjük a tejfölt, az apróra vágott sonkát és a sajt felét reszelve, végül a főtt tojást szintén reszelve. Ízlés szerint fűszerezzük. A tört krumplit egyenletesen elosztjuk egy kis tepsiben vagy hőálló tálban, majd ráterítjük a tejfölös masszát. A tetejére reszeljük a maradék sajtot, és kb. 10-15 perc alatt összemelegítjük a sütőben.”

Akár ki is lehet próbálni a hétvégén! Jó étvágyat! A recept itt olvasható.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, miszerint rendkívül kritikus olvasóink felteszik majd a kérdést, mi köze a tüttyölt ratylinak a fenntartható fejlődéshez. Úgy gondoljuk, őseink kultúrájából minden olyan örökséget át kell vennünk, mely hasznos, hasznosítható e nehéz évszázadban. Még ha jelen esetben ez így is sikerült, és nem felel meg teljesen az ENSZ, az EU, vagy más csúcsszervezet, esetleg a kyotói egyezmény elvárásainak…