A kaukázusi országokban ma is árulják a piacokon, míg nálunk feledésbe merült ennek a diós, mustos, fűszeres, különleges őszi-téli édességnek a receptje. Pedig olyan legendás szakácskönyvekben is megtalálható, mint a Vízvári Mariskáé, vagy a kiváló tollú újságíróé, Magyar Eleké.
Magyar Elek, alias Ínyesmester a Pesti históriák és az Est hármas könyve című műveiben ír a szüreti csemegéről.
Íme, az ő, stílusos receptje:
Egy liter – kb. 85 gramm – réreslisztet keverjünk össze annyi édes, felforralt musttal, hogy egy hígabb palacsinratésztához hasonlítson. Majd másik két liter mustba borítsunk 25 deka cukrot, 1 csipetnyi őrölt fahéjat, szegfűszeget, valamint 12 deka étkezési keményítőt. Gyenge tűzön gyöngyözve főzzük fel, és a híg tésztát apránként hozzáadagolva keverjük bele, amíg csak a massza besűrűsödik.
Vékony spárgára fél dióbeleket fűzögessünk, és a dióval együtt a fonalat óvatosan mártogassuk meg a meleg pépben. Emeljük ki, akasszuk napsütötte helyre, ágra, kötélre, hogy szikkadjon. Azért maradjon időnk egy újabb pohár bor megkóstolására! Amint a massza megkocsonyásodott a diókon, már ki is hűlt, ekkor újból márrsuk bele, szárítsuk, és ezt egészen addig folytassuk, amíg kolbászvastagságú lesz. Az utolsó bemártástól számított ízes bevonat végleg megszilárdul, ekkor nyomban karikázhatunk a különleges szüreti nyalánkságból.
És végül egy mai recept, a Vidék íze című folyóiratból:
Hozzávalók:
reszelt citromhéj
1 kg finomliszt
50 dkg dió
3-4 liter must
50 dkg kristálycukor
1 kávéskanál fahéj
1 csipet szegfűszeg
A lisztet simára keverjük annyi musttal, hogy palacsintatészta sűrűségű masszát kapjunk. A cukrot elkeverjük 2 liter musttal, fahéjjal, szegfűszeggel és reszelt citromhéjjal ízesítjük, azután felforraljuk. Folyamatosan kevergetve lassú tűzön főzzük, közben habverővel hozzáadjuk a musttal elkevert lisztet. A diógerezdeket erős cérnára felfűzzük, a meleg mustpépbe mártjuk, azután felakasztjuk hűlni. Addig ismételjük a mártogatást és a szárítást, amíg a megfelelő vastagságot eléri a füzérünk. Ezután meleg helyre akasztjuk, amíg egészen megszárad. A mustkolbász sokáig eláll, kisebb darabokra vágva egész télen csemegézhetünk belőle.
A Gasztroutazások blogban bővebben is olvashatnak a mustkolbászról.
Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat!
Kapcsolódó anyagok:
A KÉKBOGYÓS SZŐLŐLÉ A LEGJOBB? TÉLIRE, TARTÓSÍTÓSZER NÉLKÜL...