Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra.
Romániában fél centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb, mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek.
A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb, mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel, mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat?
Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?
Egyre megdöbbentők az adatok, melyek révén bepillantást nyerhetünk az EU nemkívánatos jelenségei, kulisszái mögé is, miért is jutottunk idáig. Elég csak a film bevezető gondolatait meghallgatni, majd megtekinteni azokat a képsorokat, melyek az élelmiszerpazarlásról készültek. Több mint elgondolkodtató, minek is ez, mire is jó mindez, és hova vezet ez az egész. A válasz evidens és egyértelmű, „Megesszük a világot”, mely egyben, - bárki számára nyilvánvaló -, az emberi kultúra végét is jelenti. Game over.
A film azért érdekes, mert nem azzal a közhellyel operál, mint más alkotások, miszerint feléljük erőforrásainkat, hanem egyszerűen, közérthetően fogalmaz. Megesszük a világot.
Úgy is megfogalmazhatnánk azonban ezt az olvasatában igen egyszerű mondatot, hogy a multinacionális vállalatok akarják a világot megetetni velünk. Vajon miért is? Természetesen nem másért, hanem csakis az extraprofitért. Az utolsó 10 percben (pontosabban 1.26-tól) a Nestlé vezérigazgatója minderről igen cinikusan beszél, milyen módszerek, elképzelések révén akarják mindezt megvalósítani. Gondolatai alapján egy fontos üzenet derül ki számunkra.
A multik uralni akarják vállalataik révén a világot.
Vagyis a film utolsó 10 perce jól modellezi a századfordulóra teljesen megváltozott, globális világot, mire is képes a XXI. század embere, pontosabban a giganagyvállalatok vezetői. Ha akarnak, akár át is gázolhatnak államokon, társadalmakon, kormányokon, akár az egész emberiségen is.
Kérdés: meddig tartható ez fenn. És hagyjuk-e ezt?
Jó szórakozást a film megtekintéséhez!
Béer
Kép forrása: http://southweb.org/lifewise/nestle-ceo-denies-that-water-is-an-essential-human-right/
TOP 5
