Skip to main content

Mi a Permakultúra?

A permakultúra az angol permaculture szó átvétele, ami permanens (permanent) és a mezőgazdaság (agriculture) szavak összetételével keletkezett. A permakultúra új megközelítést kínál a fenntartható gazdálkodás, kertészkedés és élet gyakorlatához.

A permakultúra a természeti ökoszisztémák megfigyeléséből indul. Az így nyert tudást felhasználva mesterséges ökoszisztémákat tervezhetünk, amelyek az emberi igényeket szolgálják a természeti környezetet rombolása nélkül. A permakultúrás gazdaságok a növényeket, állatokat, tájakat, szerkezeteket és az embereket olyan együttműködő, szimbiotikus rendszerbe integrálják, ahol az egyik elem terméke a másik elem szükségleteit elégíti ki.

 

A beállt permakultúrás rendszer minimális anyaggal, energiával és munkaráfordítással üzemeltethető. A "hulladék" erőforrásokat visszaforgatja a rendszerbe, és minimalizálja a szennyeződést. A hasznos és jól jövedelmező fajták bevonásával az emberi szükségleteket hatékonyan szolgálja. A permakultúrás rendszert változékonyra, több tényezősre tervezik, így ha valamelyik tényező kiesik, akkor a rendszer elég stabil, és rugalmasan tovább tud fejlődni. Ez a hosszabb távú gazdasági stabilitás szempontjából nagyobb lehetőséget biztosít, mint a hagyományos rendszer. A permakultúrát a 70-es végén Ausztráliában fejlesztette ki Bill Mollison és David Holmgren. Azóta összenőtt az alternatív grassroot mozgalmakkal. A permakultúra olyan egyedülálló keverék, amelyet hagyományos gyakorlati megoldásokból és tudományos tudásból, időtlen bölcsesésségből és innovatív ötletekből, időtálló stratégiákból és a világ különböző részeiről összegyűjtött információkból állítottak össze. A bemutató gazdaságok hálózata átöleli a világot. Permakultúrás rendszereket minden méretben hoztak létre, farmoktól apartmanokig, nagy gazdaságoktól az elővárosokig, és megtalálhatók városokban, kertekben, iskolákban és közösségekben. Minden klíma alatt sikeresnek bizonyultak, legyen az trópusi, sivatagi vagy óceáni jellegű. A modern mezőgazdaság válaszút előtt áll. Figyelemre méltó termelékenységet valósítottunk meg, de nem számoltunk a jelen mezőgazdasági gyakorlatának néhány következményével. A talaj eróziójának, a vízszennyezésnek és a gazdasági bizonytalanságnak és a családi gazdaságok elsorvadásának az árát még ezután kell felmérni. Egyre jobban tudatában vagyunk, hogy változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon és a gyakorlatunkon. Ahelyett, hogy a természeti erőforrásokat a legvégsőkig kimerítenénk, értsük meg inkább a természetet, osztozzunk a bőségében, és segítsük a működését. A sok ember felismeri, hogy a rövidtávú nyereségek figyelésén túl a modern mezőgazdaságnak a jövő megalapozása kell összpontosítani, be kell fektetni a jövőbe.

Változtassuk át a problémákat lehetőségekké, és a látszólagos szennyeződéseket erőforrásokká ! Például, a pangó trágyalé szennyezi a talajvizet. Az állattenyészetek és tejgazdaságok megakadályozhatják ezt a szennyeződést, és növelhetik a bevételeiket, ha a trágyát komposztálják, biogilisztát tenyésztenek rajta, és eladják a gilisztát és a kész komposztot egyaránt:

Ez a pamflet a permakultúra alapelveinek és speciális stratégiáinak olyan alkalmazásait mutatja be, amelyek hasznosak lehetnek gazdálkodásnak, a kertészkedésnek, és segíthetnek fenntarthatóan élni.

A permakultúrás tervezési alapelvek

A természeti rendszerek megfigyelve megtanulhatjuk, hogyan utánozzuk a természetet, és hogyan hozhatunk létre olyan mesterséges ökoszisztémákat, amelyek termelékenyek és nem környezet szennyezőek.
A permakultúra egy tervezési rendszer. A természeti ciklusokat, energia- és erőforrásokat gondosan megfigyelve olyan rendszereket tervezhetünk, amelyek utánozzák a természetet, és elfogadják az életet a maga valójában. A terv kivitelezése után a rendszer már nagyrészt önfenntartó. Alapvető emberi szükségleteket kielégítő minőségi élelmiszereket, rostanyagot és energiát termel.
Az ebben a pamfletben megfogalmazott tervezési alapelvek egyetemlegesek. Alkalmazásukkal mesterséges ökoszisztémákat tervezhetünk bárhol a Földön, városokban, sivatagokban, farmokon, vagy egy családi ház kertjében. A tervezést a házzal vagy más gyakran használt területtel kezdjük, majd kifelé haladva az egész területre kiterjesszük. A permakultúrás tervezés alkalmazkodik az adott mérethez, és biztosítja az emberi energia és az erőforrások legjobb felhasználását anélkül, hogy bármelyiket is kizsigerelné.
Az alábbiakban bemutatott különféle stratégiák hasznosak lehetnek a gazdaságokban, kertekben és otthonokban. Az egyes területeken különböző életformát folytatnak és dolgoznak. Ennél fogva a jó tervezés egyedi, és kreatívan alkalmazkodik az egyes rendszerek szükségleteihez és körülményeihez.

A koncepció és az etika

A természetben

A természet mindig gondoskodik a földről, gondoskodik az emberekről, és befektet a jövőbe. Ez egy olyan alapvető etika, amelyre a stabil és fenntartható jövőt alapozhatunk.

Az utánzat

Az alapvető permakultúrás etikából meghatározott célok, értékek és szándékok származnak, és belőlük viszont tiszta képet alakíthatunk ki a megalkotni szánt rendszerről.
Például, a gazdálkodók azzal erősíthetik emberi oldalt, hogy a piac orientált kertjeiket Közösség Támogató Mezőgazdaság (KTM) projektté alakítják. A KTM gazdaságokhoz csatlakozó helyi családok részesedést fizetnek be az éves termelési költségek fedezésére, amiért cserébe minden héten megkapják a termés egy részét. A tagok osztoznak a gazdálkodókkal a kockázatból és a haszonból. Szükség esetén munkával is besegítenek, és minden terményre piacot biztosítanak. Cserébe nagy választékban friss, érett, minőségi, helyi termékéket kapnak az egész év folyamán. A gazdaságnak nyújtott segítséggel a tagoknak lehetőségük nyílik, hogy természettel és más tagokkal kapcsolatot teremtsenek.
Így az emberekről való gondoskodás etikája segíti a gazdálkodókat abban, hogy a bizonytalan piaci helyzetüket stabil gazdasági vállalkozássá és közösségtámogatássá alakítsák át.

A helyszín megfigyelése és elemzése

A természetben

Ha türelmesen és alaposan megfigyeljük az évszakokat és az időjárási szélsőségeket, akkor megtanulhatjuk azt, hogyan működjünk együtt a már a helyszínen dolgozó természeti erőkkel. Az emberi tényezőket beilleszthetjük a természeti környezet egyes részeibe, és ezzel maximális hatékonyságot érhetünk el úgy, hogy közben sok területet meghagyhatunk vad állapotában.

Az utánzat

A lejtők, a tájolás és a szektorok megfigyelése a helyszíni elemzés döntő eleme. Még egy kis lejtő is meghatározhatja a területen átfolyó energiát és tápanyagokat. A gravitáció segítségével vizet és más anyagokat mozgathatunk a lejtőn. A nap tájolása eltérő viszonyokat teremthet minden egyes lejtőn. A tájolást kihasználva különféle növényeket termeszthetünk. A napot, az esőt, a vadállatokat, az erdőtüzeket és más egyebek szerinti természeti szektorokat a helyszínen átáramló energiák és tápanyagok határozzák meg. Maximálhatjuk a nap és az eső kihasználását ezeknek az erőforrásoknak a felfogásával, míg a vadállatokat vagy erdőtüzeket elterelve problémákat és baleseteket előzhetünk meg.
Például, egy déli fekvésű gazdaságban a természeti hatások elemzése után egy erdősávot tervezetünk a terület északi oldalára. Télen a fák meg fogják védeni a házat a vad szelektől, és egy napöblöt képeznek. Nyáron felfogják a viharok felesleges csapadékát, és árnyékuk védi az épület nyugati oldalát a forró délutáni naptól. A növényzet élőhelyet nyújt a madaraknak és a méheknek, és gyümölcsöt, tűzifát és más hasznos termékeket ad.

A viszonylagos elhelyezkedés

A természetben

Az élőlények olyan előnyös kapcsolatokat alakítanak ki, ahol az egyik elhelyezkedése a másik igényeit szolgálja. Például, egy száraz forró területek is szépen növekednek a ribizli bokrok a diófák félárnyékos oldalán. A forró nyári naptól védő árnyék ez segíti a bokrokat, hogy a megőrizhessék a nedvességet és a több gyümölcsöt teremjenek.

Az utánzat

Támogatjuk az előnyös kapcsolatokat az egyes elemek olyan elhelyezésével, ami lehetővé teszi, hogy segítsék egymást. Ez csökkenti a külső szükségleteket, ebbe beleértve a munkát, ami a rendszer karban- tartásához szükséges. Ez a felhasználatlan végtermékeket is, amelyek egyébként mint szennyeződések jelennének meg.
Például, a házunk déli külső falához az eresz alá egy télikertet telepítünk. Előtte egy tő menta virul a napos és nedves környezetben, ahol felfogja a tetőről lefolyó vizet és gátolja az eróziót. Az erős rovar-riasztó illatát besodorja az üvegházba a belső felmelegedés keltette természetes huzat, és valamennyire elriasztja káposztalepkéket és néhány más kártékony rovarokat.

Több elem minden feladatra

A természetben

A fontos feladatokat gyakran több mint egy elem támogatja. Például, a széndioxid megkötése alapvető feladat a bolygónk életében. Ezt sok elem szolgálja, a fák, a növények a talaj mikroorganizmusai és a planktonok az óceánban

Az utánzat

A tartalék összetevők a rendszert rugalmassá teszik, biztosítják a túlélést akkor is, ha valamelyik összetevő kiesik.
Egy üvegházban, például, a fűtés kritikus feladat. Napközben a nap felesleges melegét olyan masszív anyaggal lehet elnyeletni, mint pl. a kövezet vagy a víz, amely kibocsátja a hőt éjjel.
A meleget bevezethetjük a termőágyak alá is, ezzel kihasználjuk az az ágyasok hőtömegét. Az északi falat a hegyoldalnak támaszthatva vagy a lakóház oldalához kapcsolva megvédjük az üvegházat az időjárás elemeitől. Vagy szigetelhetjük az északi falat egy komposzt-halommal vagy egy szaunával, és a nyugati falat egy csirke óllal védhetjük. Az üvegház szellőzését megoldhatjuk úgy, hogy forró levegő kapjon a szaunából vagy meleg megszűrt levegőt a csirke ólból. Az éjszakai hőmérsékletet szigetelt dupla üvegezéssel és redőnyökkel óvhatjuk. Ezeknek az elemeknek mindegyike hozzájárul az üvegház hőmérsékletének az általános működtetéséhez.

Több feladat minden elemre

A természetben

A rendszer minden összetevője több feladatot lát el, összekapcsolódva sok más elemmel. A madarak, például, húst, tojást, trágyát, tollat, széndioxidot, metánt és meleget biztosítanak a környező többi életformának.

Az utánzat

Többszörös kapcsolatban álló elemek bevonása segít megerősíteni az élet szövetét. Például, a legelő köré ültetett akácfáknak több hasznos feladata van, amikor is a sűrű, tüskés ágaik megakadályozzák, hogy az állatok elbitangoljanak. A fák gyorsan szélfogó erdősávvá növekszenek, megvédik a jószágot a hideg széltől és forró naptól, amivel csökkenttik a takarmány szükségletet. A kiritkított fák törzsét kerítés oszlopnak használhatjuk. A szikes földekre telepített fák csökkentik a talajvízszintet, és így védik a növényzetet felesleges sótól.
Az akác nitrogént köt meg a talajban, ezzel táplálja a környező növényzetet. Madaraknak és a méheknek otthont és táplálékot adnak. Diófák mellé ültetve megköti azt a mérgező hatást, amit a diók a több növényfajra gyakorolnak. Egy ausztráliai állattenyésztési rendszerben az állatokat az akác fehérjében gazdag termésével etetik, amikor más takarmányból szűkösen állnak.

Biológiai erőforrások használata

A természetben

Az élet önmagát felhasználva még több életet teremt. Az állatok, a rovarok, a növények és a mikrobák világának elemei egymást táplálják. Egy rendszerben az élet idővel növekszik, ahogy a napból energiát nyer, majd azt tárolja az élő szövetekben, és a holt ásványokat szerves vegyületekké alakítja.

Az utánzat

Ha biológiai erőforrásokkal helyettesítjük a szervetlen anyagokat, akkor a rendszer általános egészsége és jövedelmezősége idővel növekedhet, és egyre kevesebb külső utánpótlásra lehet szükség.
A drága, mérgező és nem-megújuló forrásokra alapozott műtrágyákat biológiai erőforrásokra cserélhetünk, amelyek a hely termékenységét növik. A talajt organikus anyaggal táplálva segíthetünk, hogy a talaj egy egészséges, eleven szervezetté váljon, ami aztán táplálja a terményeinket. A giliszták és talajmikrobák szaporodását állati és zöldtrágyával, valamit a termény maradványok beforgatásával segíthetjük. Pillangós talajtakaró növények termesztésével pótoljuk a nitrogént, és védjük a talajt a naptól és az eróziótól a parlag időszakban. Levelekkel vagy szalma mulcs alkalmazásával ugyancsak védjük a talajt, gátoljuk a gyomosodást, és növeljük a termékenységet. Aratás után ki lehet engedni a teheneket a tarlóra, ezzel takarmányozzuk őket, és közben trágyázzák a földet.

Az energia és a tápanyagok körforgása

A természetben

A helyi rendszerbe bekerülő energia és tápanyagok újra és újra megfordultnak a rendszerben, mielőtt végleg elmennének. Vegyünk például egy csepp vizet: Lehullva elnyeli a föld, majd onnan felszívja egy növény gyökere. A növényt megeszi egy mezei pocok, amit egy róka eszik meg, amely aztán a székletével visszaküldi a vizet az erdő földszintjére. Innen újra a talajba, ahonnan felszívja egy fa, amely elpárologtatja a levegőbe, ahonnan majd elsodorja a szél.

Az utánzat

Az energia és a tápanyagok gyorsan áthaladhatnak a helyen. Tárolással lelassítjuk az áramlásukat, és így a rendszernek lesz ideje befogni őket. Vegyük például az övárkokat, vagy közismertebb és népszerű nevükön a szválikat, amelyek lényegében a domb oldalvonalát követve kiásott sekély csatornák. Az övárok lelassítja a zivatarok vizének az elfutását, gátolja a víz eróziós hatását, és időt biztosít a víz talajba szivárgásához. Levelek és gallyak formájában további tápanyagokat köt meg az övárok, amelyek majd mulcsot képeznek, és a talaj szerves anyagává válnak. Az övárok vagy a töltésére telepített gyümölcsfák és más termények jó érzik magukat fognak a begyűjtött víznek és tápanyagoknak köszönhetően. A termények és az ökoszisztéma általános egészsége is javulni fog.

Az természetes szukcesszió

A természetben

Amikor valami felsérti az erdőt , és elpusztítja a növénytakarót, akkor a természet szívós és igénytelen növényeket küld a seb gyógyítására, amelyeket mi egyébként gyomoknak is szoktunk nevezni. Ezek a növények gátolják a talaj erózióját, nitrogént kötnek meg, mulcsot képeznek, tápanyagokat hoznak fel a talaj mélyebb részéből, és helyre állítják a talaj mikroorganizmusainak a finom egyensúlyát. Idővel a talaj már évelőket, bokrokat, indás növényeket és átmeneti fafajokat is táplálni tud. Végül a feltételek kedvezőek az un. Érett fafajoknak is lesznek, és ezzel beérett egy egészséges erdő.

Az utánzat

Parkosítás során felgyorsíthatjuk a természetes szukcessziót, ha sok hasznos növény fajtatát egyszerre telepítünk, és hagyjuk, hogy a természetes fejlődésük végbe menjen. Gondosan figyelve a természetes fejlődésre eligazgatjuk a rendszert a beéréséig.
Vegyünk például egy túllegeltetett, kopár mezőt, ahol egy hasznos zsizsik fajta elterjesztésével megfékezhetjük a bogáncsokat. Éves és évelő pillangós növények telepítésével nitrogént kötünk meg a talajban. Olyan hasznos fajtákat vethetünk, mint a lucerna vagy a lóhere, amelyek segítenek a hatékony és önfenntartó rendszer kialakításában. A megújulási folyamat beindulását segítjük, ha néhány pionír fafajtából telepítünk sövények mellé. Legközismertebb ilyen fajta az akác, de nem árt óvatosan bánni vele, mert nagyon szeret terjeszkedni. Bár a mezőt eleinte védeni kell az állatoktól, idővel ismét alkalmas lesz legeltetésre, és mellette még tűzifát, évelő növényeket és gyümölcsöt terem.

Gyarapítsuk a sokféleséget

(avagy a maximalizált diverzitás)

A természetben

A rendszer belső sokféleségét nem az összetevőinek a száma jellemzi, hanem az összetevők közötti szimbiotikus kapcsolatok a száma. A többszörös társulások az mindegyik életformát tápláljuk, így az egész rendszer stabilabb és rugalmasabb lesz.
A peremfelület két ökoszisztéma közt mindig különösebb fajban gazdag terület. Vegyük például a vizes élőhelyeket, melyek szárazföldi, vízi és a csak vizes élőhelyekre jellemző fajok közötti kapcsolatokat táplálnak.

Az utánzat

A rendszer belső sokféleségét növelve egyszerre növeljük a rendszer stabilitását és csökkentjük a kártevő pusztítását ugyanúgy, mint a tápanyagokért folyó versenyt. Sajátos mikroklímájú helyeket létrehozva számos fajtát nevelhetünk, és a peremfelületeiket maximalizálva segíthetjük az együttműködésüket. A határfelület termelékenysége 20 %-al is meghaladhatja a központi területekét.
Vegyünk például egy polikultúrás vetési rendszert, ahol olyan egymás kölcsönösen támogató termények sávjait ültetünk, mint lucerna, a búza és a napraforgó. A lucerna nitrogént köt meg a búzának és a napraforgónak. A napraforgó egy mini szélfogót nyújt a búzának és a lucernának, és valamennyire védi a talajt a kiszáradástól és az eróziótól. A soroknak a lejtőre merőleges kialakítása védi a talajt. A polikultúra egy egészségesebb rendszert kínál, miközben növeli az egyes termények nettó hozamát.

Felhalmozunk térben és időben

A természetben

Egy eleven rendszer minden szegletben virüul az élet. A növények szőnyegként borítják a talajt, madarak fészkelnek a fákon, virágok nőnek ki a sziklák hasadékaiból, rovarok vágnak járatokat a földbe, a fák kérgén moha, a sziklákon zuzmó nő, a húsevők kisrágcsálókban dúskálnak, és így tovább.
A természet időben is átfedik egymást az élet elemei, így minden pillanatban valami elkezdődik, valami más eléri az érettségét, és megint valami más hanyatlóban van.

Az utánzat

Ha a rendszerünk minden lehetőséget felhasználva térben és időben halmozza az elemeket, és ki tud mindent hozni az adott területből, akkor hasznos termékek sokaságot nyújtani fogja egész évben. Vegyünk például egy természetes erdőt utánozó erdős kertet. A rendszerbe haszonnövények polikultúráját, madarakat, méheket és denevéreket halmozhatunk fel. A fák és többi növény nitrogént megkötve táplálják a talajt, létfontosságú elemeket hoznak fel az altalajból, illatukkal riasztják a rovarokat, otthont adnak hasznos ragadozó rovaroknak, árnyékot nyújtanak az érzékeny csemetéknek, és támaszt nyújtanak a felkúszó indás növényeknek. A rendszer gyümölcsöket, bogyós és dió terméseket, virágokat, zöldségeket, hüvelyeseket, konyhai fűszernövényeket, orvosi alapanyagokat, mézet, tüzelőt, rostanyagot és takarmányt terem.

A megfelelő technológia

A természetben

A természetes rendszerek elég jól működnek az emberi technológia nélkül is. A fa, például, egy rendkívül hatékony napkollektor.

Az utánzat

Habár a technológia látszólag fellendíti a rendszer produktivitását, de a gyártási eljárásoknak, a közlekedésnek és a kísérő karbantartási tevékenységeknek gyakran magas az energia igénye és mérgező szennyeződéssel járnak.
Ha minden tényezőt figyelembe veszünk, akkor a technológia alkalmazása gyakran nettó energiaveszteséggel, vagy nettó munkanövekedésével jár. Lényegében, az olyan tiszta energiák jó befektetések a fenntartható jövő szempontjából, amelyek a gravitációra, a sugárzási és megújuló energiákra alapozottak.
Az olyan területeken, például, ahol a hagyományos építőanyagok szűkösek, ott a házakat és a melléképületeket építhetjük szalmabálából, és az időjárás elemeitől agyagtapasszal vagy vakolattal védhetjük. Ezek a helyi, természetes anyagok olcsók, könnyű dolgozni velük, nem mérgezőek, és bőségesen rendelkezésre állnak. Eredetileg a nebraskai telepesek fejlesztették ki, és ennek az egyszerű technológiának a korai példányai időt állónak bizonyultak közel egy évszázad múltán is. A szomszédokkal kalákában a szalmabála szerkezet nagyját egy hétvége alatt fel húzhatjuk, és közben felidézzük a régi idők pajta építésének vidám közégi szellemét.

Az átmenet

Amikor egy gazdaságot vagy az otthonunkat szeretnénk egy fenntartható rendszerré átalakítani, akkor a permakultúra egyik fontos stratégiája az a törekvés, hogy a legkisebb változással a legnagyobb hatást érjük el. Világos elképzeléssel, gondos megfigyeléssel, alapos elemzéssel és némi találékonysággal készíthetünk olyan integrált tervet, amely fokozatosan, lépésenként pár év alatt megvalósítható.
A kezdeti leltár felfedi, hogy milyen energia és tápanyagforrásokkal rendelkezünk az adott területen, és milyen külső erőforrásokat kell bevonnunk. Első lépés gyakran a hulladéknak számító erőforrások hasznosítása, mint pl. a tárgya és a szalma, melyekkel bevételre tehetünk szert, vagy növelhetjük a helyszín termékenységét és a biológiai aktivitását. Termésforgó, talajtakaró növények ültetetése, növényi maradványok bedolgozása a talajba, mulcsozás korhadó szénával, ezek mind-mind a külső forrásokat és költségeket csökkentő egyszerű lépesek.
Az első kézenfekvő változtatások után belevághatunk egy olyan igazi projektbe, mint pl. egy üvegház építésébe, ami beindítja az átmenet folyamatát. Az üvegház többszörösen hasznosnak bizonyulhat, mint pl. rásegít a ház fűtésére, segíti az élelmiszer-önellátásunkat, palántát biztosít a kertünkbe és eladásra. Facsemetéket nevelhetünk benne a gyümölcsösünkbe vagy egy erdősítési projekthez, vagy egy kis mellékkeresetként.
A háztól vagy a tevékenységünk más középpontjától kiindulva változtatunk, és kezelhető lépésekben valósítjuk meg a rendszert. Az átmeneti zóna a terület központi részéből halad tovább kifelé a belső részek stabilizálása után. A hadművelet morális alapjának és pénzügyi stabilitásának fenntartásának érdekében ajánlatos a folyamatot kicsiben kezdeni, és előrehaladva az egyes sikerekre építeni.

Írta: Istvan Schmidt 

 Sandy Cruz, Jerome Osentowski - Permaculture: Sustainable Farming, Ranching, Living... by Designing Ecosystems that Imitate Nature 

Eredeti magyar megjelenés: http://erdokertek.fw.hu/index.htm

Forrás: http://www.permaforum.hu/permaforum/index.php/hu/forditasok/41-fenntarthato-gazdalkodas-allattartas-es-elet

TOP 5