Természeti emlékek lesznek a rejtélyes kaptárkövek

Máig rejtély, kik, mikor és miért faragták a fülkéket azokba a sziklákba, melyeknek leggazdagabb lelőhelye a Bükkalján van.

Kaptárkő - ezen a néven említik tanulmányaikban az ablakos kövek rejtélyének megoldásán fáradozó kutatók is: 1865-ben Kubinyi Ferenc, 1885-ben és 1891-ben Bartalos Gyula, 1939-ben Klein Gáspár, a 60-as években Saád Andor, a 70-es évektől pedig Mihály Péter. Ezek a jeles kövek – melyeknek háromnegyede eddig semmiféle védettséget sem élvezett – megérdemlik, hogy megőrizzük őket az utókornak.

Védetté nyilvánítási kezdeményezésüknek messzire nyúló története van. A megalapozó kutatásokat, vizsgálatokat, topográfiai felméréseket Mihály Péter a hatvanas évek elején kezdte meg. Ekkor a kaptárkövek egyik szomolyai csoportja „Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület” néven országos védettséget kapott, de mind a 72 ismert ablakoskő megóvása szükséges.

A Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület még az elmúlt év elején kezdeményezte a kaptárkövek ex lege védetté nyilvánítását, ám végül a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságával (BNPI) és a Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztályával karöltve a természeti emlék védettségi kategóriát ítélték a legalkalmasabbnak az ablakos kövek számára. Ezt dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter – aki legutóbbi Heves megyei látogatásakor fel is kereste a szomolyai kaptárköveket – is támogatja.

Mint Baráz Csaba, a BNPI szakemberétől, a kaptárkövek kutatójától megtudtuk, március végéig befejezik a kaptárkő lelőhelyek pontos felmérését, s lehatárolják azokat a területeket, ahol égbe szöknek a kőemlékek. Ezzel a munkával gyakorlatilag már végeztek, most következhet a természetvédelmi kezelési terv elkészítése. Már folynak az előzetes egyeztetések is a védetté nyilvánítással érintett ingatlanok tulajdonosaival és más érintettekkel is. Így biztos abban, hogy még az idén törvénybe foglalt védettséget élveznek majd országszerte ezek a különleges földtani, kultúrtörténeti alakzatok.

Feladat lesz a kaptárkövek környezetének karbantartása,maguknak a szikláknak a megóvása, látogathatóvá tétele is. E területek jó része kincstári tulajdonban van, de állnak sziklák magánerdőkben is. Akad erdőtulajdonos, aki kifejezetten örül a védetté nyilvánításnak. Így remélhetően, nem csak megőrződnek a „kősárkányok”, de mind több lesz látogatható is.

Kúp alakú kőtornyok

A kaptárkövek, olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak. Ezek a földtani alakzatok tehát az ember formaalakító tevékenységének nyomait is magukon hordozzák, ezért régészeti, néprajzi, kultúrtörténeti értéket is képviselnek. Legtípusosabb csoportjuk Eger határában, Szomolya mellett és Cserépváralja környékén lelhető fel, de Sirok, Egerbakta, Egerszalók, Ostoros, Noszvaj, Bogács, Cserépfalu, Tibolddaróc és Kács határában.

Kik és mikor faragtak fülkéket a sziklákba?

– Termékeny bizonytalanságban vagyok – mondja Baráz Csaba – ha válaszolnom kell arra a kérdésre, kik, mikor s miért faragták a fülkéket a sziklába. Hajlok arra, hogy többfunkciósak voltak. Az eredendően áldozati kőoltárt későbbi korok emberei méhészkedésre is használhatták. Mindenesetre a táj szakrális elemeiről van szó. Minderre azonban a régészeti feltárások adhatnak magyarázatot. Jelenleg a Krisztus utáni V–VI. századtól a XV. századig terjedő időszakra valószínűsítjük a faragások idejét. De Bonfinire hivatkozva, aki Eger város névadójaként a Rodope hegység mellől elűzött agriensis nevű trák–illír népcsoportot nevezi meg, következtetéseket lehet levonni. Ráadásul a Rodope sziklás hegycsúcsainak oldalába faragott fülkéket megfigyelve és a két vidék régészeti párhuzamaira gondolva hajlok arra, van kapcsolat az azokat temetkezési céllal faragó trákok és az itteni sziklába alakzatokat vájó népek közt.

Forrás: http://www.heol.hu/heves/kultura/termeszeti-emlekek-lesznek-a-rejtelyes-kaptarkovek-435626