Az élelmiszerár- robbanásnak nem csak vesztesei, de nyertesei is vannak. Mindjárt az első helyen – mint mindig - a spekulánsok, akik a pénzpiacokról, a részvénypiacokról kivont milliárdjaikat most a mezőgazdaságba, és az élelmiszeriparba pumpálják.
Rögtön utánuk a mezőgazdasági termelők, akik évtizedes szubvenciót követelő jajveszékelés után, most az égbe szökött árak miatt a mennyországban érezhetik magukat, és máris nagyobb termelési lehetőségekért ácsingózanak.
A nyertesek között lapít azonban a géntechnológiai ipar is, amely most keselyűként, türelmesen vár a sorára. Az élelmiszerárak emelkedése, a növekvő kereslet nyomán egyre több termelő és egyre több fogyasztó fogja túltenni magát a génkezelt növényekkel szembeni ellenérzésén.
A New York Times szerint nő a nyomás az élelmiszerkonszernekre és a kormányokra a génkezelt termékekkel szembeni ellenállás feladására, de legalább csökkentésére. Az élelmiszeripar eddig kész volt magasabb árat fizetni a természetes, génkezelés nélküli alapanyagért, de ez most változni fog. A húsbavágó áremelkedés gondolkodóba ejti nem csak a termelőket, de a fogyasztókat is, és újból bebizonyosodik, hogy a lé(t) határozza meg a tudatot.
Európában főleg az állattenyésztők hallatják hangjukat, és követelik a génkezelt takarmányok korlátozásának megszüntetését. A brit Marhatenyésztők Szövetsége nem aprózná el, és minden korlát azonnali leépítéséért száll síkra.
A konzervatív brit EU-képviselőnek Neil Parishnak, az EU mezőgazdasági bizottsága vezetőjének, magyar politikusokat megszégyenítve sikerült ezt a problémát is a jobb- és a baloldal közötti ellentétek szintjére emelni, vagy süllyeszteni, amikor kijelentette: az emberek szíve a baloldalon van, de a pénztárcájukat a jobboldali zsebükben tartják. (Jó, a szív az igaz, de én például, mivel jobb kezes vagyok………)
Forrás: azta.hu