Skip to main content

A hortobágyi Madárkórházban 4 gyógyult gólyát engedtek szabadon a napokban, de néhányuk nem akart egyből elszakadni megszokott, biztonságos lakhelyétől. Néhány napig még maradtak, de idővel, ahogy egyre nagyobb területet fedeznek fel, remélhetően útnak indulnak társaik után Törökországba, majd Afrikába.

A fehér gólyát (Ciconia ciconia) igazán magyar madárnak tartják madarász körökben, mert nemzeti ünnepekkor érkezik (március 15-én) és vonul el telelőhelyére (augusztus 20-án). A vonulás gólyák esetében alapvetően a termikekhez, felszálló légáramlatokhoz kötött, ezeket kihasználva repülnek, így kisebb energiát igényel a szárnyalás. Ezért a Hortobágyi Madárkórházbaa nyár folyamán bekerült, már felépült, vagy a fejlődésben megfelelő szintre érkezett kisgólyákat még ezelőtt, augusztus 14-én engedték útjukra.

A szülők már korábban elhagyták a fészket, és elindultak Afrikába, Törökországba, ezzel is késztetve a fiatalokat az önálló életre, de az idei év nem kedvezett nekik. Ahogy Déri János, a Madárkórház állatorvosa elmondta, a vízhiány miatt nem bővelkedett táplálékban ez az év, ezért amíg tavaly a gyors fejlődés miatt a fiatal gólyák csontjai és ízületei voltak fejletlenebbek, most egész termetükön érezhető volt a sovány tavasz, némelyikük feleakkora volt, mint a szüleik. A legtöbb gólya június-július táján kerül be hozzájuk, amikor a szárnyaik próbálgatása közben felkapja őket a szél, de mivel ilyenkor még röpképtelenek, kiesnek a fészekből. Néhányuk megússza apróbb zúzódásokkal vagy agyrázkódással, de van, amelyik szárny-lábsérülést szenved. Ezeket a madarakat megműtik, és ha az operációval helyre tudták hozni a sérülést, társaik közé engedve készítik fel őket a szabad életre. A gólyák alapvetően társas lények, ezért ha lehet, a többiekkel együtt tartják őket.

A Madárkórház munkájában rendszeresen vesznek részt önkéntesek, néhány madár gondviselője nevét kapja, és szabadságát is tőle nyeri vissza. A mostani alkalommal épp egy az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) programján részt vevő önkéntes csapat is tréningezett Hortobágyon, így ők is belepillantottak az itteni munkába. A résztvevők között volt néhány török fiatal is, így a Törökországba induló gólyák egyikét egy török lány, Damla Büyükonat engedte szabadon.

A gyógyult madarakat folyamatosan bocsátják útjukra a kórházban, abban az évszakban és napszakban, ami számukra kedvező, illetve amikor az állapotuk ezt lehetővé teszi, hiszen a gondoskodás és táplálás nem pótolhatja saját, természetes környezetüket. Ezzel az alkalommal 4 gólyát engedtek el, de néhányuk nem akart egyből elszakadni megszokott, biztonságos lakhelyétől. Néhány napig még a nagyröpde környékén maradtak, de idővel, ahogy egyre nagyobb területet fedeznek fel, remélhetően útnak indulnak.

Az utóbbi években többször észlelték, hogy néhány gólya áttelel a fészkelő helyén, ezeket általában etetik. A Madárkórházhoz még mindig érkeznek bejelentések kóborló, magányos gólyákról, de ezeket csak akkor kell befogni, ha sérülésük van. A termikek megszűntével nem szállnak el a gólyák esélyei a továbbindulásra, de jóval nagyobb erőfeszítéseket kívánnak meg tőlük. Előfordult már, hogy későn induló gólyákat a vonulást jóval később kezdő darvakkal láttak együtt vonulni - a hasonló napi mozgalmú madarak jól megférnek egymással.

Fotógaléria ezen az oldalon tekinthető meg: http://www.vagy.hu/tartalom/cikk/2824_gilicek_a_pusztan

, Fotó: Konyhás István

Forrás: http://www.vagy.hu/tartalom/cikk/2824_gilicek_a_pusztan

TOP 5