A globális felmelegedés felgyorsítja az áramlatokat az óceán mélyén

A Sydney Egyetem tudósai mélytengeri geológiai  nyomokat használták arra, hogy felfedjék, a múltbéli globális felmelegedés hgoyan gyorsította fel a mélytengeri cirkulációt 

Ez az egyik hiányzó láncszem annak előrejelzéséhez, hogy a jövőbeli klímaváltozás hogyan hathat az óceánok hő-és szénelnyelésére.

„Eddig az óceán elnyelte az antropogén szén-dioxid negyedét, és több mint 90%-ot a kapcsolódó többlet hőből"

– mondja a tanulmány vezető szerzője, Dr. Adriana Dutkiewicz, a Sydney Egyetem Földtudományi Iskolájában működő EartByte csoportból.

A mikroszkopikus tengeri organizmusok, a planktonok ezt az oldott szén-dioxidot használják ahhoz, hogy héjukat felépítsék. Miután elpusztulnak, lesüllyednek a tengerfenékre, jelentős mennyiségű szenet csapdázva az üledékbe. Ezek a tengeri üledékes lerakódások alkotják a Föld legnagyobb szén tartályát.

A szerzők megjegyzik, hogy a klíma megfigyeléseket és modelleket alternatívan arra használják, hogy  bemutassák; a mélyóceáni cirkuláció lelassulhat, vagy felgyorsulhat a globális felmelegedés során. Ez a jövőbeli klíma trendek modellezésének az egyik nagy problémája, és a március 25-én a Geology magazinban publikált új tanulmány segít megoldani ezt a dilemmát.

„A modellek készítésére jellemzően használt műhold adatok csak néhány évtizedet fednek le, ami  nem elegendő a hosszabb távú óceáni variabilitás megértéséhez. Ez arra sarkallt bennünket, hogy a mélytengeri geológiai bizonyítékokat vizsgáljuk, hogy megfejtsük ezeket a változásokat"

- mondta Dr. Ditkiewitz.

A fél évszázad alatt gyűjtött tudományos célú óceáni fúrási adatok  lehetővé teszik  a mélytengeri áramlatok feltérképezését. Dr. Dutkiewitz és Prof. Dietmar Müller társszerző több mint 200 fúrási helyszín adatait állította össze ehhez.

„Az üledékben lévő hézagok erőteljes mélytengeri áramlatokat jelez, míg a folyamatos üledék felhalmozódás nyugodtabb kondíciókat. Kombinálva ezeket az adatokat az óceáni medencék rekonstrukcióival lehetővé válik, hogy a geológusok nyomon kövessék, hol és mikor alakultak ki ezek az üledék hézagok"

– mondta Professzor Müller.

A múltbéli globális hűlés lassú áramlatokhoz vezetett

A térképek azt mutatják, hogy az elmúlt 13 millió év alatt, ahogy a klíma fokozatosan lehűlt és  megnövekedtek a jégsapkák, az üledék hézagok fokozatosan ritkábbá váltak, mindez pedig egy  a mélytengeri cirkuláció lassúbbá válásának az árulkodó jele.

Ezzel szemben, ezt megelőzően, amikor a globális hőmérséklet 3-4 Celsius-fokkal melegebb volt mint ma, a mélyóceáni cirkuláció jóval erőteljesebb volt.

„A  műhold adatokon alapuló modellek azt sugallják, hogy a nagyskálájú óceáni cirkuláció és óceáni örvények intenzívebbé váltak a globális felmelegedés utóbbi 2-3 évtzede alatt, alátámasztván az eredményeinket"

– mondta Müller professzor.

Egy másik friss tanulmány, az Új-Zéland körüli óceáni aljzatra fókuszálva azt találta, hogy a karbonátos üledékként konzervált kagylóhéjak produkciója magasabb volt a klíma melegedés ősi periódusában, az akkor idők óceáni savasodása ellenére is.

DR. DUTKIEWTZ HOZZÁTETTE: „KOMBINÁLVA EREDMÉNYEIKET A MIEINKKEL ARRA A KÖVETKEZTETÉSRE  JUTOTTUNK, HOGY A MELEGEBB ÓCEÁNOKNAK NEM CSAK ÉLÉNKEBB A MÉLYSÉGI CIRKULÁCIÓJA, HANEM POTENCIÁLISAN HATÉKONYABBAN RAKTÁROZZA A SZENET IS."

A szerzők ennek ellenére is arra figyelmeztetnek, hogy jobban meg kell értenünk, milyen hatással lesz a jövőben a melegedés az óceán hő és szén-dioxid raktározó kapacitására.

„Az óceáni medencék földtörténetének átfogóbb elemzésére van szükség ennek bizonyítására"

– mondta Dr. Dutkiewicz.

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat! 

Kapcsolódó anyagok:

Alig ismerjük a világóceán légzését