Ha kiolvadnak a fagyott tőzegföldek, nagy bajban leszünk

Korábban azzal számoltak, hogy a fagyott tőzegföldek a 2070-es évekig stabilak maradnak, de egy új analízis azt állítja, hogy már a 2040-es években elkezdődhet.

Az eddigi várakozásokhoz képest a sarkköri vidékek fagyott talajában fellelhető kiterjedt tőzeglföldek  sokkal hamarabb átléphetik a klímatikus fordulópontot azzal fenyegetve, hogy rengeteg üvegházgáz szabadul fel a talajból, ami meggyorsítja a klímaváltozást.

A globális felmelegedés miatt az arktiszi permafroszt má elkezdte felszabadítani a szenet, méghozzá jóval többet, mint, amennyit elnyel.

Richard Fewster a Leeds Egyetem munkatársa és kollégái egy új analízissel kimutatták, mikor és hol fog  annyira felmelegedni a lokális klíma, hogy a permafrosztba zárt tőzegföldből elinduljon az üvegházgázok intenzívebb kiszabadulása .

A 2040-es évekre Finnország, Norvégia, Svédország és Észak-Nyugat Oroszország egy része túl meleggé fog válni a permafroszt-tőzegföld számára a csapat által figyelembe vett lehetséges jövőbeni szénkibocsátási forgatókönyvben. Eddig úgy vélték, hogy ez a folyamat csak a 2070-es évektől válhat reális forgatókönyvvé. A három magasabb kibocsátást prognosztizáló forgatókönyvben Nyugat-Szibéria legnagyobb része  a 2090-es években fog áthaladni ugyanezen a küszöbértéken.

Ez mintegy 39.5 milliárd tonna szén - ez a mennyiség kétszer annyi, mint amennyit Európa erdei tartalmaznak - felszabadulásának és a klímaváltozás felgyorsulásának a kockázatát jelenti.

A permafrosztba csapdázódott szén döntő többsége Nyugat-Szibéria fagyott talajában van elzárva, amelynek sokkal régibb és nagyobb tőzegföldjei vannak mint más, a tanulmányban vizsgált területeknek.

„Egy kiterjedt potenciális szénraktárat vizsgálunk, ami gyors változásokon megy keresztül. Ennek a permafrosztba zárt szénnek igen nagy mennyisége szabadulhat ki az atmoszférába"

– mondja Fewster.

A LEGALACSONYABB KIBOCSÁTÁSI FORGATÓKÖNYV SZERINT, KÖRÜLBELÜL 14 MILLIÁRD TONNA SZÉN MÉG A TALAJBAN MARADHAT

Nyugat-Szibéria távoli, északi részében. A pesszimistább és magasabb kibocsátással számoló forgatókönyvekben azonban még ez mennyiség is felszabadul.

Fewster és kollégái azt követően jutottak erre a következtetésre, miután megszerkesztették a permafrosztban lévő tőzegföldek kiolvadására  alkalmas helyi klíma alapvonalát Észak-Eurázsia egy régiójában, kihagyva azokat a helyeket, mint amilyen például Kelet-Szibéria, ahol nincsenek még pontosan feltérképezve a permfrosztba zárt tőzegföldek.  Ezután a legkorszerűbb klímamodelleket alkalmazva vázolták fel, hogy mennyi ideig maradnak ezek a területek elég hidegek ahhoz, hogy fenntartsák a tőzegföldek fagyott állapotát.

Ami még bizonytalan, az a kiolvadás sebessége. Azokon a területeken, ahol már túl meleggé vált a helyi klíma, a megfigyelések azt mutatják,

HOGY PERMAFROSZT OLYKOR NAGYON GYORSAN, AKÁR KÉT ÉVEN BELÜL IS MEGOLVADHAT,

más esetekben viszont akár több évtizedig is elhúzódhat ez a folyamat. Hogy mi ennek a pontos oka, és mit lehet tenni e folyamat lelassítására, az még a jövő kutatásainak tárgya.

„A tőzegföldek a legfontosabb szárazföldi szénraktárak a bolygón, és ha - amint ez a tanulmány állítja-, lehetséges, hogy jelentős részük szénforrássá alakuljon a közeli jövőben, akkor valódi bajban vagyunk"

– mondja Christian Dunn az Egyesült Királyságban lévő  Bangor Egyetem munkatársa, aki a tanulmányt „nyomasztóan lenyűgözőnek" tartja.

(Forrás: New Scientist)

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat! 

Kapcsolódó anyagok: 

Hatalmas károkat okoz a klímaváltozás az Északi-sarkon