A Római Klub felkérésére 17 kutató részvételével íródott az emberi civilizáció fejlődésére leselkedő veszélyeket feltérképező nagy hatású könyv, amely A növekedés határai címmel magyarul is megjelent.
A számítógépes modelleken alapuló, 1972-ben kiadott munka baljós előrejelzései a megjelenés idején hatalmas felzúdulást és ellenkezést váltottak ki. Utóbb megvizsgálva azonban kiderült, hogy majdnem fél évszázaddal később pontosan az egyik olyan pályán haladunk, amely a következő évtizedben hanyatláshoz és 2040-re társadalmi összeomláshoz vezethet.
A jelen helyzetet az előrejelzésekkel Gaya Herrington, az amerikai KPMG fenntarthatósági és rendszerelemzési vezetője vetette össze egy 2020 novemberében publikált tanulmányban, kiemelve, hogy nem a nemzetközi könyvelő cég álláspontját tükrözi az egyébként a honlapjukról letölthető dolgozat.
Pangás vagy hanyatlás
Tekintve, hogy nem éppen vonzó jövőkép az összeomlás, érdekelt, hogy jelenleg melyik forgatókönyvhöz állunk legközelebb. Végül is ez a könyv a hetvenes években volt bestseller, így sok évtizednyi adatunk van az összehasonlításhoz
– fogalmaz honlapján Herrington.
Az eredeti modellek öt változót vettek alapul: a népességet, az élelmiszer-termelést, az iparosodást, a környezetszennyezést és a nem megújuló természeti erőforrásokat. Herrington ezt további öt változóval egészítette ki: a születési és halálozási rátával, a szolgáltatásokkal, a jóléti költségekkel és az ökológiai lábnyommal.
A közelmúlt folyamatai alapján a BAU2- (business as usual, vagyis minden megy a szokásos kerékvágásban) és a CT- (általános technológiai előretörés) forgatókönyvek által leírt pályán haladunk.
A szokásos kerékvágás forgatókönyve, Fotó: Gaya Herrington, 2021
A BAU2- és CT-szcenáriók azt mutatják, hogy nagyjából egy évtized múlva megáll a növekedés, és a dolgok folytatása, vagyis a növekedés hajszolása azon a ponton ellehetetlenedik. Ez pedig a példátlan technikai fejlődéssel együtt is az ipari tőke, a mezőgazdasági termelés és a jólét elkerülhetetlen visszaeséséhez vezet ebben az évszázadban
– áll a tanulmány végkövetkeztetésében.
Herrington rámutatott, hogy
ÖSSZEOMLÁS ALATT NEM AZ EMBERISÉG KIHALÁSÁT KELL ÉRTENI,
hanem azt, hogy a gazdasági növekedés végével a termelés és az életszínvonal zuhanni kezd.
Ez várhatóan 2040 körül fog bekövetkezni. Az átfogó technológiai forradalommal számoló CT-forgatókönyvben ugyancsak ebben az időben kezdenek sokasodni a negatív következmények, de mindez végül nem torkollik összeomlásba.
A technológiai előretörés forgatókönyve, Fotó: Gaya Herrington, 2021
Egyszer már felkötöttük a gatyát
A legkisebb visszaesés az úgynevezett „stabilizált” világ (SW) modellben jelent meg, de ez az optimista forgatókönyv esik legtávolabb attól, amit az eddig történtek sugallnak.
Herrington szerint a növekedésorientált gazdasági modell technológiai fejlődést és közösségi funkciókat előnyben részesítő átalakításával a következő évtizedben elkerülhető az összeomlás. A kutató szerint megfelelő elszántsággal akár az optimista forgatókönyv is elérhető, de
VÉSZESEN FOGY AZ IDŐNK.
A tavalyi Világgazdasági Fórumon tartott előadásában Gaya Herrington a „növekedésmentes”, más gazdasági célokra koncentráló megközelítés mellett érvelt. A Covid–19 elleni védőoltások kifejlesztésével példázta, hogy gyorsan és hatékonyan tudunk globális problémákat is megoldani, ha akarjuk – ezt kellene alkalmaznunk a környezetszennyezés okozta válsággal is.
A szükséges változások nem lesznek könnyűek, de a fenntartható és befogadó jövő még elérhető
– mutatott rá.
Az adatok mindenesetre azt mutatják, hogy az emberiség hosszú távú jövője a következő évtizedben dől el.
Forrás - A nyitókép csak illusztráció, forrás: Pete Linforth képe a Pixabay -en
TOP 5
