Kanada sokakban meglepetést okozott a Durbanban nemrég elkezdődött klímakonferencián azzal a kijelentésével, hogy kilépne az üvegház kibocsátást szabályozó kiotói jegyzőkönyv alól. Minket, e honlap szerkesztőit azonban mindez nem érintette váratlanul, hisz ha valaki egy kicsit is jobban ismeri az olajalapú társadalmak problematikáját, azonnal érthetővé válik, hogy ezek az országok (szerintük) „egyszerűen nem tehetnek” mást, vagy így, vagy úgy, de ellen kell „szegülniük” a nemzetközi közösség akaratával, vagy akár ki is léphetnek a rendszerből. (szerkesztő megjegyzése: az olajalapú társadalmak problematikájáról, politikájukról részletesen írunk a segédlet energetika részében.)

Olajfüggőségük óriási ugyanis, és nemhogy csökkenne, vagy legalább stagnálna, annak ellenére nő, hogy az olajkitermelés ezzel már évek óta nem tud lépést tartani. Hiába a környezetvédő szervezetek protestálása, egy-egy ország eltérő politikája, hatalmi státuszukat tekintve a letűnőben lévő és felemelkedő államok lassan mind egyetértenek abban, hogy a kiotói jegyzőkönyvet lassacskán fel kell mondani, vagy újra kell tárgyalni. Hogy ezt a folyamatot különösebb kitekintés és elemzés nélkül megértsük, elég csak néhány cikket elolvasni a neten, mely ország mikor jelentette be, hogy (óriási) olajlelőhelyekre bukkant, és hogy szeretne ezáltal olajnagyhatalommá válni. Néhány éve pl. Brazília közölte, hogy tengerpartja mellett kitermelhető olajat talált, de ugyanígy járt el Kanada is, amikor hírül adta, hogy az eddig nem túl költséghatékony kitermeléssel mostanra már mégiscsak megéri a fekete aranyat az olajhomokból kibányászni. Hírt hallottunk arról is, hogy kutatók még mennyi olajat sejtenek itt-ott, így pl. Irakban, Líbiában, vagy akár Izraelben. Ahogy fogalmazott nemrég a jmpoint.hu:

„tavaly augusztusban még csak másfélmilliárd hordónyi olajkincsről beszéltek, amelyet Ros HáÁjinnál találtak, ámbár akkor is hozzátették, hogy sokkal több is lehet a fekete aranyból. Ma már arról írnak a lapok, hogy a hi-tech törpeállam olajtartaléka Szaúd-Arábiáéval vetekszik.” (http://www.jmpoint.hu/modules.php?name=News&;file=article&sid=719)

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Közel-Keleten bármely fegyveres konfliktus miért is robbant ki, sokszor találkozhatunk az olajkitermeléssel, a gazdasági érdekekkel a háttérben.

Az egyezmény alól kihátrálni szándékozó államok érvrendszerében megtalálható az is, hogy országuk energiaigénye meredeken emelkedik, lassan a csillagos égig ér, a fogyasztót pedig nem igazán érdekli, miből van az áram, világítani, fűteni, tévézni akar. Bármi áron. Az is világos, mindez mennyiben befolyásolja bármely kormánypárt politikai hatalmát, tehát átvitt értelemben a „kenyeret és cirkuszi játékokat” elve itt is érvényesül. Ma is intő jel a 73-as olajválság miatt néhány országban a hetekig, hónapokig tartó társadalmi feszültség okozta helyi jelleggel bekövetkezett - néhány napig tartó - kisebb zavargások sora.

Kanada így a kilépést fontolgatja akkor, amikor feltételként szabja, hogy (csak) akkor hajlandó újratárgyalni a kérdést, ha az a feltörekvő két szuperhatalomra, Kínára és Indiára is kiterjed. Teszi ezt azért is, mert az USA nem ratifikálta a kiotói szerződést, Kína pedig eleve nem is tagja a 97-ben életre hívott – a károsanyag kibocsátás csökkentését célzó - nemzetközi közösségnek.

Az új nagyhatalom álláspontja közismert. Mivel a legnagyobb kibocsátó, nem érdekelt pont akkor kötelezettségeket vállalni és így belépni a rendszerbe, amikor megelőzve az Egyesült Államokat, pár éven belül szuperhatalommá válhat.

„A tizenhét legnagyobb üvegházgáz-kibocsátó országot tömörítő fórum november közepi ülésén Brazília és India csatlakozott ahhoz az amerikai állásponthoz, amely szerint 2015-ig el kell halasztani a tárgyalásokat az új nemzetközi klímaegyezményről. Az Európai Unió és a kisebb fejlett országok csoportja viszont most Durbanben akar megállapodást elérni a tárgyalások mihamarabbi elkezdéséről, új egyezményt akar 2015-re és valós kibocsátás-csökkentéseket 2020-ra. A Reuters hírügynökség által megkérdezett elemzők arra számítanak, hogy a világméretű, nemzetközi jogilag kötelező megállapodás elmaradása miatt a felek a kétoldalú klímaegyezményekre fognak összpontosítani.” (http://www.origo.hu/idojaras/20111130-durban-kiotoi-jegyzokonyv-klimavedelem-osszekapott-kanadan-a-klimakonferencia.html)

A hírek hallatán minden okunk megvan arra, hogy pesszimisták legyünk, maradjunk. Kiotó rendszere akár össze is dőlhet.

(forrás: www.cbc.ca)