A pénzpiacok idegessége kihathat ránk is, nem lenne jó, ha tartósan elszállna a forint árfolyama vagy nem sikerülne lecsillapítani az európai tőzsdei felfordulást. A reálgazdaságban mégis elsősorban az angliai magyarokkal való kitolás és az esetleg felmerülő üzleti-kereskedelmi pluszköltségek okozhatnak nekünk is károkat.

Rosszul sült el Cameronék ravasz választási trükkje, az Egyesült Királyság nem csak rátiltott az EU-ra egy szoros szavazással, de meg is szavazták a kilépést. Azóta Cameron bele is bukott a nagy tervébe, de ez már késő bánat, a gazdasági szereplőknek nagyon gyorsan meg kell próbálniuk felmérni a lehetséges károkat és várható következményeket.

Alapvetően két évig érvényben lesznek az élő szerződések, és azalatt kell újratárgyalni, hogy az összes fontos területen milyen új viszony lesz az EU országai és az akkori Egyesült Királyság között. Óriási ezért a bizonytalanság, mert szinte területenként eltérő forgatókönyvek kerülhetnek elő az elég szoros, Norvégiához hasonló együttműködéstől a durva vámokig és mindenki számára költséges elzárkózásig.

Magyarországot is erősen érinti mindez, már csak a bizonytalanság is. Varga Mihály legutóbb nagyjából ezermilliárdos magyar veszteséggel számolt, pontosabban az NGM-nél a magyar GDP 0,3 százalékos visszaesését várták a Brexittől. Más banki becslések szerint a Brexit miatt a GDP szintje az alappályától 2016-ban 0,3 százalékkal, 2017-ben pedig már 0,9 százalékkal maradhatna el. Lázár János az uniós támogatások esetleges visszaeséséről a legutolsó kormányinfón nem tudott még semmilyen érdemi információt prezentálni, itt valószínűleg még legalább hónapokig, de akár évekig is tárgyalgatni fognak a továbbiakról.

Ezektől függetlenül érdemes részletesebben is megnézni, hogy mik lehetnek a fő kényes pontok nálunk. Rögtön azzal indítva persze, hogy itt mi kis játékosok vagyunk, alapvetően a Brexit után az angol-francia vagy az angol-német viszony hatásait tapasztalhatjuk majd a második sorból nézve mi is.

Drágább lehet a nyaralás vagy a laptop

A legközvetlenebbül és leggyorsabban a tőkepiacon kapjuk a nyakunkba a Brexit okozta gondokat. A pénzpiacokat iszonyatosan meglepte ez a kilépés, a várakozások pont ezzel ellentétesek voltak, a font árfolyama beszakadt, de a német tőzsde is úgy bezuhant, mint ahogy 2008-as világválság óta egyszer se. Az pedig még nem is látszik, hogy a nagy pénzpiaci felfordulás lehet-e akkora, hogy érzékelhető reálgazdasági hatásai is legyenek. Itt elég sok minden függ majd még az Európai központi Bank lépéseitől, de ők egyelőre igyekeztek megnyugtatni mindenkit, hogy mindenképp beavatkoznak, ha kell.

A bajok esetén a biztonságosabb eszközök felé menekülő befektetők miatt a forint is sokat gyengült. És tovább is eshet a forint árfolyama, esetleg hosszabb ideig kockázatkerülőbbé válhat a hangulat. Az biztos, hogy a romló forint az MNB-nek alapjáraton tetszik, ők nem valószínű, hogy ezért beavatkoznának. Szóval akik nem pont Angliába tervezték a külföldi nyaralásukat, azoknak várhatóan többe fog kerülni a kiruccanás, és az importtermékek is drágulhatnak.

Emellett a Nagy-Britannia felé kitettebb cégek értéke eshet be jobban, de nálunk azért ilyenből nincs igazán sok.

Tesco, Voda, PwC vagy Shell

Magyarország fő kereskedelmi partnerei uniós országok nem nagyon jöttek ide tömegével brit cégek. A brit nagykövet két éve még a kihasználatlan gazdasági kapcsolatainkon kesergett, és 2018-ra megduplázta volna a nálunk üzletelő angol cégek számát. Ez most kicsit kevésbé tűnik valószínűnek.

Ettől függetlenül több nagy brit multicég működik nálunk is, ezek nem elhanyagolható munkaadók és adófizetők is. A Tesco Pest megye legnagyobb foglalkoztatója, 19 ezer ember dolgozik náluk és több mint 600 milliárdos árbevételt értek el 2015-ben. A Vodafone Magyarország is közel 2 ezer embert alkalmaz, a cég 132 milliárdot termelt tavaly. További brit zászlóshajócégek a Shell, a Provident, az ING és a PwC.

Ezek a cégek nyilván nem fognak kivonulni Magyarországról a Brexit miatt, de elképzelhető, hogy nem fognak tudni ugyanúgy működni, kevesebbet tudnak majd beruházni, többet kell adminisztrálniuk, nehezebben fognak tudni itt kutatni vagy más módon lesznek kevésbé versenyképesek.

Kereskedelmi kapcsolataink az Egyesült Királysággal nem túl szorosak, az összes importált cikk 2 százaléka jön a britektől, az export részesedése pedig 4 százalékot közelíti. 2015-ben a feléjük irányuló kivitel összértéke 3 479 920 ezer euró volt, a behozatalé pedig 1 531 240 ezer euró. A legnagyobb értékben gép- és járműipari, elektronikai cikkeket szállítunk az angoloknak, a helyzet fordítva is ugyanez a gyógyszeriparral kiegészülve. Ezekben az ágazatokban lenne a leginkább érezhető, ha megszűnne vagy érdemben nehezedne a vámmentes kereskedelem lehetősége.

Ha extra díjakat tesznek a heringkonzervre, amit Angliában csomagolnak össze mielőtt idehoznak, az a magyar Tescóban is drágább lehet. Ugyanígy egyébként, ha extra tranzakciós költségek jönnek be mondjuk a brit és az uniós bankok együttműködésében, akkor az ilyesmitől is drágulhat számos folyamat vagy termék.

Alapjáraton persze a kereskedelem működését nem a brit szavazók döntik el, ez fontosabb dolog annál. Itt pedig mindenkinek az az érdeke, hogy a biznisz lehetőleg menjen tovább minél zökkenőmentesebben. Ugyanakkor az is várható, hogy a briteknek nem fogják hagyni olcsón megúszni a kilépést, mert akkor bármilyen demagógabb politikai fordulatnál kirohangálhatna más is az EU-ból. A támogatások lejárta után lehet, hogy épp mi lennénk az elsők, akik bemondanák, hogy "kösz a pénzt, a közbeszerzési szabályaitokból nem kérünk, viszlát".

Mivel az Egyesült Királyság két évig, a leválás jogi megvalósításáig még biztosan az európai integráció vámuniójának része, rövid távon nem kell közvetlen hatással számolni a külkereskedelemben. Közvetett hatás egy esetleges brit importkereslet-csökkenésen keresztül jelentkezhet. Hosszabb távon a hatások az unió és az Egyesült Királyság között kialakuló új együttműködési kereteitől függ. Ennek kimenetelés egyelőre nem lehet megjósolni, különféle forgatókönyvek azonban rendelkezésre állnak.

Mi lesz a kivándorolt magyarokkal?

Nem tudni pontosan, hogy hány magyar él Angliában. A hivatalos becslések százezer magyarról tudnak, az NGM és más migrációkutatók 300 ezer feletti számot becsülnek, ami folyamatosan nő.

Ahogy azt se tudni előre, hogy mi lesz velük. A mostani választás egyik fő kilépéspárti ígérete az volt, hogy az odatelepülő kelet-európaiakat majd jól kirúgják az országból. Bővebben itt írtunk arról, hogy a szigorú angol vízumfeltételeknek jó eséllyel a kivándorolt magyarok többsége nem felelne meg, és hogy mi történne utána. Itt nem csak a pincérekre vagy recepciósokra kell gondolni, hanem olyan magas képzett bevándorlókra, mint mondjuk a City-beli uniós állampolgár bankárok háromnegyedére. Alapjáraton se egyszerű, hogy milyen lehetőségeik lennének most a kinn élő magyaroknak (ahogy az 1,2 millió, az EU-ban élő britnek se), ezen pedig nem segít, hogymaguk a britek se gondolták végig a szavazás előtt, hogy mit is akarnak.

Összességében a bevándorlás elég sokat tesz hozzá a brit gazdaság növekedéséhez, de ahogy brexites népszavazásnál, itt sem elképzelhetetlen, hogy az észérvek helyett valami érzelmibb döntést hoznak meg végül. És még egy szigorú döntésnél se biztos, hogy ebből a több százezer magyarból hányan maradnának kinn simán illegálisan vagy hányan mennének át Skóciába vagy mondjuk Hollandiába pincérkedni tovább.

Nekünk még az is eléggé fájna, ha mondjuk a külföldön dolgozók 10 százalékát küldenék haza, hiszen ők nem tudnák utána hazautalni a magas fizetésükből félretett fontjaikat. Cserébe persze itthon akár a munkaerőhiány, akár a munkatermelékenység javulását is várhatnánk a hazatérőktől, aminek viszont örülhetnénk.

Forrás - A kép csak illusztráció, forrás: pixabay