Köztudott, hogy nyelvet tanulni százféleképpen, igazán elsajátítani azonban csak nyelvi környezetben lehet.
Egy ilyen több hónapos vagy éves kalandot azonban rendkívül körülményes megszervezni, nem beszélve a csillagászati költségekről – még ha az eredmény minden pénzt meg is ér. Ám mintegy öt évtizeddel ezelőtt a kanadai oktatási rendszerben bevezettek egy nyelvi környezetet imitáló módszert, az úgynevezett bemerítéses nyelvtanulást. Ötven év ide vagy oda, Magyarországon csak nemrég vált elérhetővé a metódus, az Angloville nyelvi sziget programjain.
Horváth Alex, a lengyel-magyar Angloville magyar ügyvezetője hosszú stratégiai tanácsadókarrierből akart váltani, ezért startupeseményekre kezdett járni. Egy berlini meetupon megismerkedett az Angloville két alapítójával, amely 2011-ben indult Lengyelországban, és épp eljutott arra a pontra, ahol szóba került a nemzetközi terjeszkedés. Így is tekintenek a magyar leányvállalatra. „Nekik kapóra jött, hogy több évig dolgoztam projekteken elég sok országban és lelkesen kerestem, milyen nagy ötletbe ugorhatok fejest – kezdi Horváth Alex. – Bár nyelvoktatással korábban nem foglalkoztam, éltem és tanultam külföldön, ahogy egyébként az üzlettársaim is, így nagyon is átláttam, mennyire hatékony ez a módszer.”
Miután számos felmérést átnézve megállapították, hogy egész Európában Magyarország a sereghajtó nyelvtudás terén, 2014 őszén létrehozták a közös céget, majd elindultak a programok. „Nagyon nagy potenciált látunk a piacban. Lengyelországban negyedik éve működünk, és ott idén 50-nél több programunk lesz” – tájékoztat az ügyvezető.
Mintha csak a Henry Streeten Dublinban
Az Angloville célja a valódi anyanyelvi környezet megteremtése. A hallgatókkal angol, amerikai, ír, skót, új-zélandi, ausztrál mentorok foglalkoznak, köztük általában minden második nyelvtanár. A legfontosabb a beszédkészség, a magabiztosság, a folyékony angoltudás fejlesztése. A mentorok arra figyelnek, hogy a visszatérő hibákat kijavítsák, kinek-kinek a tudásszintje szerint. Mint Horváth Alex elmondta, az a legfontosabb cél, hogy a résztvevőknek legyen bátorságuk megszólalni, nem probléma, ha kezdetben hunglishul is, vagy egyszerűen téves mondatokból építkezve. „Sokaknál épp a félelem az akadálya annak, hogy elkezdjenek beszélgetni.”
Kampuszangol és biznisznyelv
A résztvevők zöme vagy cégvezető, vagy közép- és nagyvállalati vezető, de sok egyéni szakember – orvos, jogász, vagy akár fitneszedző – is részt vesz a programon. Gyakori igényük az üzleti angol, mivel pedig egyfős beszélgetős órákon tanulnak, ezt aki szeretné, meg is valósíthatja. A junior program ezzel szemben olyan készségeket fejleszt, mint csapatmunka, prezentáció, érvelés, vita, mindez pedig elengedhetetlen külföldi továbbtanuláshoz vagy később munkához. "A Junior program anyanyelvi mentorai vezető angolszász egyetemek jelenlegi vagy végzett diákjai – magyarázza Horváth Alex –, nagyon sokat tudnak mesélni a külföldi felsőoktatás napi rutinjáról, a felvételi folyamatról, a diákéletről, sőt a mentorok akár még a felvételi jelentkezést is átnézik, ha erre van igény.”
Mindkét programról cikkünk hamarosan megjelenő második részében olvashatnak bővebben.
Az órák menete
A Fülén, Monoron és Sokorópátkán tartott, hatnapos zavartalan elvonulásokon minden nap hasonlóan épül fel: reggeltől késő estig egyórás blokkokban folyik a tanulás. Minden magyar saját mentort kap, és minden órán új tematikát és szókészletet kell feldolgozniuk. Ezt a menetet tarkítják azok az órák, ahol 4-6 fős csoportban kell valamilyen feladatot megoldani, majd a megoldást prezentálni. Számos gyakorlati helyzetet modellálnak – tárgyalás, telefonhívás, utazás –,a program végén pedig mindenki 5-10 perces önálló prezentációt tart egy szabadon választott témában. A szókincsbővítés, a nyelvtan stabilizálása és a nyelvi gátlások leküzdése mellett erre is nap mint nap készülnek a mentorral is.
Can you say it again please?
Egyetlen fontos szabály van, de azt mindenki betartja: a hat nap alatt kizárólag angolul lehet megszólalni. Senki sem egészen kezdő – jelenleg nincs is ilyen program az Angloville kurzusain –, valamilyen tudásalapja, szegényebb-gazdagabb passzív szókincse tehát minden hallgatónak van, mielőtt belép a szigetre. A várható tipikus nehézségekről nyíltan beszélnek a jelentkezőknek.
Horváth Alex elmondja, hozzájuk általában olyan jelentkezik, akinek fontos, hogy nagyon tudatosan fejlessze a nyelvtudását, hogy magabiztosabb, folyékonyabb legyen az angolja, és azt is mindenki belátja, hogy az anyanyelvi környezetben lehet leginkább tanulni – mindenki elfogadja, hogy magyar szó nélkül is meg fogja érteni, amit még nem ismer.
„Nagyon nagy öröm volt látni például, amikor már az első program második napján az ebéd utáni pihenőben két magyar kiült a teraszra angolul beszélgetni – meséli. – Ott, abban a környezetben ez a természetes, még akkor is, ha tényleg nehéz és fárasztó.” Hozzáteszi, általában a második-harmadik napra merülnek ki a tanulók annyira, hogy úgy érzik, kevesebbet tudnak, mint a megérkezés előtt. „Valójában ekkor váltanak az angolra, és a következő napokban más nagyon sokan mondják, hogy a belső gondolataikat angolul hallják, és néha úgy is álmodnak. Mi is látjuk kívülről az óriási fejlődést. Megesik, hogy valaki vasárnap még leginkább ül és hallgat, és csütörtökön pedig már kiáll és megtartja – még ha egyszerű nyelvhasználattal is – a 10 perces prezentációját az egész csoport előtt. Ezt nagyon jó látni, és mindenki őszintén örül a másik sikerének is.”
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkeink:
TOP 5
