Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

urna2.jpgA temetkezés az egyik utolsó dolog, ahol a szellemesség (!) és a kreativitás megjelenésére számítanánk. És mégis van ilyen. Gerard Moline termékdizájner fejlesztette ki a Bios Urn nevű szuperurnát.

Ez az edény nem akar az örökkévalóságig létezni, éppen ellenkezőleg. Biológiailag lebomló anyagból készült, a belsejében pedig kókuszhéj, tőzeg és cellulóz van. A közepébe – és ez a lényeg – egy fa magját helyezik el. Annak ellenére, hogy a hamvak kémhatása lúgos, a sok tápanyagban kicsírázik a mag, és ha minden jól megy, az elhunytból fa lesz.

Ez nem csak romantikus és környezettudatos, hanem belegondolni is kellemes. Legalábbis kellemesebb, mint abba, hogy csupa élettelen kő veszi körül a hamvakat. Egy fa a síromon sokkal megnyugtatóbb tudat, mint egy sírkő - legalábbis amíg élek. A családtagoknak pedig utána is.

A gondolat, hogy bármely "anyagot" fel lehet használni életciklusa után, nem ismeretlen a zöld feltalálók körében. Korábban is hallottunk már olyan híreket, melyek használati tárgyainkkal voltak kapcsolatosak: http://utajovobe.eu/oktatasi-segedlet/fenntarthato-fejlodes?showall=&start=3 

Eddig azonban emberi hullákról mint a jövő zálogáról, nem olvastunk, vélhetőleg annak morbid volta miatt. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy hasonló híradás akadt már évekkel ezelőtt is, mely szintén az adott, eredeti címben jelölt problémára hívja fel a figyelmet, csak egy kicsit másképp. Erről az oktatási segédlet lap alján lehet olvasni: http://utajovobe.eu/oktatasi-segedlet/eroforrasok-energetika?showall=&start=4 – szerk.)

Forrás: http://neander.blog.hu/2013/10/20/temetkezzen_biournaba