A kép csak illusztráció (Forrás: Wikimedia)
Kutatók kezdték meg a fúrásokat a kelet-törökországi Durupınar-formációnál, amelynek hajóra emlékeztető alakja évtizedek óta táplálja a feltételezést, hogy a képződmény kapcsolatba hozható Noé bárkájával. Az expedíció egy föld alatti robot segítségével vizsgálná meg a felszín alatt észlelt üregeket, a geológusok többsége azonban továbbra is természetes képződménynek tartja a helyszínt, írja a NEW YORK POST.
A kutatók megkezdték a fúrásokat a kelet-törökországi hegyvidéken található rejtélyes, hajó alakú képződménynél. A tervek szerint egy föld alatti robotot is bevetnek, hogy választ találjanak a bibliai történelem egyik legtöbbet vitatott kérdésére.
A Noah’s Ark Scans expedíció tagjai úgy vélik, hogy az Ararát-hegy közelében fekvő Durupınar-formáció jelezheti a Teremtés könyvében szereplő hajó végső nyughelyét.
„Jó reggelt Noé bárkájának külső pereméről” – írta keddi bejegyzésében Lauren Witzke keresztény aktivista, a projekt marketing- és adománygyűjtési igazgatója.
„Megkezdődött a magfúrás, az ősrobbanás és az evolúció hívei pedig már megpróbálják menteni a helyzetet” – folytatta Witzke. Állítása szerint az expedíció rendelkezik a török kormány engedélyével, a munkát pedig helyi egyetemek felügyelik. Úgy fogalmazott, hogy a vizsgálatokban „a világ legkiválóbb elméi közül néhányan” vesznek részt. Witzke azt a rendkívüli állítást is megfogalmazta, hogy a kutatás befejezése után át kell majd írni az egyetemi tananyagokat, és a darwinizmus összeomlik.
„Ez az a hely, ahol a teremtés újrakezdődött” – jelentette ki.
Lauren Witzke megosztó szereplője az amerikai politikának. A korábbi szenátusi jelölt saját magát laposföldhívőnek nevezi, támogatásáról biztosította a jobboldali QAnon összeesküvés-elméletet, a Covid elleni vakcinát pedig korábban „sátáni összeesküvésnek” nevezte. Bár az expedíció nyilvánosságért felelős munkatársa Witzke, a kutatócsoportban több országból érkezett régészek és geológusok is dolgoznak. A projekt igazgatója Dr. Cenker Atila, a törökországi Sivas Cumhuriyet Egyetem kutatója.
Évtizedek óta vitatkoznak a Durupınar-formáció eredetéről
Az évek során kutatók hosszú sora vizsgálta meg a vitatott „bárkát”, és egymástól jelentősen eltérő következtetésekre jutottak. A Durupınar-formációt hivatalosan 1959-ben fedezték fel, amikor a török hadsereg egyik kapitánya a terület feltérképezése közben légi felvételt készített róla.
Helyi kutatók felméréseket és ásatásokat végeztek, sőt robbantásokkal is próbálták feltárni a képződményt. Régészeti bizonyítékot azonban nem találtak, ezért arra jutottak, hogy természetes eredetű geológiai alakzatról van szó. A modern geológusok többsége ugyanezt az álláspontot képviseli. Véleményük szerint a helyszín egy mészkőből és vulkáni agyagból álló, hajó formájú gerinc, amelyet az erózió alakított ki.
Az első vizsgálatok után a feltételezett „bárka” az 1980-as évekig nem keltett jelentősebb figyelmet. Ekkor David Fasold amerikai roncsmentési szakértő talajradarral vizsgálta meg a területet, és arra a következtetésre jutott, hogy egy hajó megkövesedett felső fedélzetének maradványait láthatja. Fasold a képződmény hosszát 164 méterben határozta meg. Ez megközelíti a Bibliában szereplő, 300 könyökben megadott méretet, amely körülbelül 157 méternek felel meg.
A kutató figyelmét az úgynevezett sodródást lassító kövek is felkeltették. Ezek a helyszíntől északnyugatra szétszórva található, nagyméretű, megmunkált kövek, amelyek felső részén egy-egy nyílás látható. Fasold úgy vélte, hogy ősi tengeri horgonyokról lehet szó, amelyeket az özönvíz levonulásakor vágtak le a bárkáról. A kétkedők szerint a kövek valójában ókori emlékjelek vagy sírkövek. Fasold évekkel a Durupınarnál végzett munkája után látszólag megváltoztatta véleményét, és nyilvánosan „teljes képtelenségnek” nevezte a bárkához kapcsolódó elméletet.
Ausztrál barátja és életrajzírója, June Dawes ugyanakkor azt állította, hogy Fasold haláláig hitt abban, hogy valóban megtalálta Noé bárkáját.
Föld alatti robottal vizsgálnák meg a feltételezett járatokat
Az elmúlt években a Noah’s Ark Scans expedíció ismét talajradaros méréseket végzett a területen. A csoport állítása szerint már feltérképeztek olyan felszín alatti alakzatokat, amelyek folyosókra és kamrákra hasonlíthatnak, köztük egy több mint 250 láb, vagyis mintegy 76 méter hosszú járatot.
A következő lépésben keskeny furatokat szeretnének készíteni ezekig a feltételezett üregekig, majd bevetnék a Gopher nevű föld alatti robotot, amely olyan helyekre is eljuthat, ahová ember nem képes bejutni – olvasható a csoport adománygyűjtő oldalán. A robot nagy felbontású felvételeket készíthet, és talajmintákat is gyűjthet a felszín alatt.
A Gophert Dr. Robert Ross, az ausztrál La Trobe Egyetem mérnöke tervezte.
„A robotot lényegében egy olyan szerkezet alapján alakítottuk át, amelyet eredetileg vadökológusok számára építettem vombatüregek feltárására WomBot néven, illetve a Francia Guyanában található tatulyukak vizsgálatára ArmaBot néven” – mondta Dr. Ross a news.com.au hírportálnak.
A Noah’s Ark Scans adománygyűjtő kampánya szerint a fúrások megkezdéséhez 600 ezer amerikai dollárra, azaz körülbelül 843 ezer ausztrál dollárra volt szükség. A kampánynak keddig ennek csupán töredékét sikerült összegyűjtenie, a Witzke által megosztott drónfelvételek azonban arra utalnak, hogy a fúrások már elkezdődtek.
Az expedíció résztvevői most a tél beköszönte előtt igyekeznek elvégezni a lehető legtöbb munkát. A fagyott talaj ugyanis várhatóan arra kényszeríti majd a kutatókat, hogy a következő évig felfüggesszék a műveleteket. A kutatócsoport reményei szerint a Gopher robot idővel eldöntheti a Durupınar-formáció körül évtizedek óta zajló vitát. A vizsgálatok eredményei azonban csak akkor tekinthetők meggyőzőnek, ha azokat ellenőrizhető régészeti és geológiai bizonyítékok is alátámasztják.
Kapcsolódó anyagok:
Rejtett kamrák lehetnek Tutanhamon sírjában, akár Nofertiti maradványait is őrizhetik?
Egy titokzatos fáraó sírját tárták fel régészek Egyiptomban
Nofertiti sírjának titka: közel a felfedezéshez az egyiptomi királynő nyughelye?
A nyitókép csak illusztráció, forrás: By Mfikretyilmaz - Own work, CC BY 3.0, wikimedia
