Amikor az embernek gyereke születik,- ha addig nem is, de akkor biztos- felteszi a kérdést, jó-e az az életforma amiben addig élt, vagy valami emberibb, természet közelibb életet választ a családjának. Így volt ez velünk is. 2006-ban mikor az első gyerekünkkel voltam várandós vettünk egy 100 éves, felújításra szoruló alap nélküli döngölt földházat nagy telekkel, egy 400 fős faluban, egy mező szélén. Rengeteg munka várt ránk, hogy egy rozoga kis házból igazi otthont varázsoljunk magunknak.
Mi úgy voltunk vele, ahogy A magyar ház mágikus titkai című könyvben leírja a szerzője, Bodnár Erika: „ A ház nem egy rakás tégla és némi faanyag. A ház az ember testének folytatása, a Mindenség modellje, amely védi és egyben összeköti a Világegyetemmel.” Lehet, hogy ez nagyon patetikusan hangzik ebben a fogyasztói társadalomban, de tapasztalataink, az élet egy ilyen hagyományos földházban beigazolja ezt. Ezért se szerettük volna nagy beavatkozással, mindent felforgatva modernné varázsolni, csupán a mai világban nélkülözhetetlen korszerűsítést végeztük el, Mednyánszky Miklós: Vályogházak című könyve alapján.
Sok küzdelmünk volt a kivitelezőkkel, bár amit tudtunk, azt mi magunk csináltunk, amúgy is a föld, a vályog egy nagyon könnyen alakítható anyag, amivel nagyon jó „játékokat”, eredeti megoldásokat lehet megvalósítani, és olcsó, könnyen beszerezhető. Sokan nem értik mért nem a megszokott utat választottuk, mért nem akartunk betonnal szigetelni vagy műanyaggal még lezárni a tetőszerkezetet. Azért mert ez egy lélegző ház, élő. Ezt csak az érti, aki lakott már ilyenben. Csak természetes anyagokat alkalmaztunk (pl: narancsolajos viaszt a téglaburkolatra), és kihasználtuk a ház természeti adottságait, nem kellett még jobban „bebiztosítani”, és ezzel kizárni magunkat az Életből. Más, modern házakban olyan érzése van az embernek, mint egy dunsztos üvegben, na itt nem.
Együtt élünk a természettel, mint annak részei. Persze ehhez kell egy másfajta gondolkodás, és elfogadni azt, hogy vannak bizonyos törvényszerűségek, amiket figyelembe kell venni a ház átalakításakor (pl: meszet használunk, cementet egyáltalán nem, víztől védeni a házat, szellőzést megoldani, stb..). Viszont a végeredmény egy élhető, emberi ház, ahol jó lenni.
Egészséges levegőjű. Nyáron hűvös-télen meleg- szokták mondani, és tényleg a legnagyobb kánikulában is 23 fok körül volt bent a házban, nyitott ablaknál. Nálunk a szőlőlugas ad árnyékot a roló helyett. És éjjel pedig ugyanúgy tartják a meleget a falak, egy hűvös hajnalon se kellett bezárni az ablakokat.
Az ilyen házakba jó vendégségbe jönni, leülni a kályha mellé télen, mesélni a gyerekeknek a tűz mellett, nyáron pedig kiülni a kertbe a csillagos ég alá. Szerintem ennél nincs is több, amit gyerekeinknek adhatnánk.
Szerző: Bacskovszky Nóra
TOP 5
