Százmilliárdokat engedett át a cseheknek a magyar politikai elit

Eladhatnánk az európai uniós szénkvótáink egy részét a Lipcsei Energiatőzsdén, jól is járhatnánk, de az ügyért felelős fejlesztési minisztériumban az apparátus szétzilálása óta elakadt a történet. A bénázásunk nem új keletű, ha a szénkvótáink eladásáról van szó. Így veszítettünk százmilliárdokat az elmúlt négy évben.

Legalább 4-4,5 milliárd forint többletbevételre tehetne szert még idén a magyar állam, ha eladná az európai uniós szén-dioxid-kvótái egy részét. Erre egy hete nyílt lehetőség a Lipcsei Energiatőzsdén, ahol november 13-án elindult az az ideiglenes, nyílt kereskedési felület, amelyen az európai uniós tagállamok már a 2013-2020 közötti uniós szénkvótáikból adhatnak el. Becslések szerint a 2013-20 közötti időszakban eladható európai egységek összesen 3-400 milliárd forintnyi, fokozatosan beérkező bevételt jelenthetnek majd Magyarországnak.

Nagy kérdés azonban, hogyan adja el ezeket a mindenkori kormány: átláthatóan, az államnak a legnagyobb hasznot hajtva, vagy egyedi megállapodásokkal és átláthatatlanul, amelyekkel Magyarország rosszabbul járhat. A szén-dioxid-kvótákkal kapcsolatos tapasztalatok mindenesetre rendkívül rosszak, és Magyarország hitelessége ezen a területen talán még rosszabb, mint Matolcsy unortodox gazdaságpolitikájának a megítélése. Mindent összevetve a Gyurcsány-, Bajnai és Orbán-kormányok százmilliárdokat veszítettek a hiteltelen, béna kvótapolitikájukkal. És ahelyett, hogy a jó kezdet után a régióban learathattuk volna a kvótafölöslegünkből eredő előnyöket, ez szomszédainknak – elsősorban Csehországnak – sikerült.

Fellegi óta áll az ügy

Az európai uniós kvóták tőzsdei értékesítését nézve mindenesetre nem tűnik úgy, hogy Magyarország a jobbik arcát mutatná. (Az alapfogalmakról szól A kibocsátáskereskedelemről röviden című keretes írásunk.) Az előrehozott értékesítést lehetővé tevő uniós kezdeményezéshez hazánk ugyan még tavaly csatlakozott. Azonban a kereskedés kezdetéig nem tette meg a szükséges előkészületeket, nem jelölte ki hivatalosan azt az árverezőt, amely az ország nevében részt venne az aukciókon, ezért az eladható magyar széndioxid-egységeket a tőzsde visszatartja az aukciókon – tájékoztatta a hvg.hu-t a Lipcsei Energiatőzsde.

Megkérdeztük a szénkvóta-vagyonért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, mi az oka a magyar késlekedésnek, mikortól kezdődhetnek meg az eladások, és mekkora mennyiség értékesítését tervezi a kormányzat. A tárca azonban többszöri megkeresésünkre sem válaszolt, így az okokat és a kvótákkal kapcsolatos kormányzati szándékot csak találgatni lehet.

A lipcsei platformhoz való csatlakozást még Fellegi Tamás írta alá, a fejlesztési miniszter azonban tavaly december 14-én lemondott, és távozása óta valószínűleg nem sok történt ezen a területen – mondta a hvg.hu-nak egy neve elhallgatását kérő, a fejlesztési tárca belső ügyeit ismerő forrás. Nem is történhetett sok érdemi az ügyben, hiszen – mint megtudtuk – Fellegi Tamás távozása után a tárca klímavédelmi osztályát, amely a szénkvóták eladásáért is felelt, csaknem teljesen ellehetetlenítették, és május óta nem igazán viszik ezeket az ügyeket a minisztériumban. Információink szerint a régen közel 20 fős osztályon ma már csak néhány, klímavédelemben járatlan szakember dolgozik.

Kudarcos az egész történet

A zilált helyzet egyáltalán nem rendkívüli állapot, a magyar kvótakereskedelem kudarcokban és elszalasztott lehetőségekben bővelkedik. Az európai kibocsátási egységek kereskedelme 2005-ben indult (de 2008-ig csak egy próbaidőszaknak tekintett kereskedési szakasz volt). Ebben az időszakban Magyarország 2 milliárd forintért értékesített kibocsátási egységet jó áron, a tőzsdei árfolyam felett 2006-ban, majd 2008-ban volt egy kisebb, pár százmilliót hozó eladásunk is. A 2008-2012 közötti időszakra volt körülbelül 2 millió eladható európai szénkvótánk, azonban a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormányok nem értékesítették ezeket, és a 2010 májusában alakult Orbán-kormányra hagyták.

A jelenlegi kabinet azonban 2012 júniusáig szintén nem adott el a vagyonból. Pedig az új kormány alatt az apparátus már 2010 második felében belekezdett a kvótaeladások előkészítésébe, de 2011 első felében jött a féléves magyar európai uniós elnökség és „valahogyan nem jutott elég kapacitás az ügyre” - emlékezett vissza egy a korábbi kvótaeladásokra rálátó forrás. 2011 végére sikerült csak célegyenesbe hozni a keretszerződéseket, amelyekkel le lehetett volna bonyolítani az európai uniós kvóták eladását. Csakhogy közbejött a miniszterváltás, az illetékes államtitkár (Bencsik János), helyettes államtitkár (Olajos Péter) távozása, majd az apparátus lefejezése.

A szerződések leállítása a kvótavagyon hasznosulását tekintve nem volt szerencsés: 2011 végén ugyanis még 10 eurós áron lehetett volna eladni az európai kibocsátási egységeket, azt követően viszont jelentősen csökkent az áruk. Amikor május végén és júniusban sikerült túladni a kormányzatnak egy kisebb kvótacsomagon, több mint 2 milliárd forintot veszítettünk a tavaly év végi árhoz képest. Az egyedi, tőzsdén kívüli ügylet ráadásul egyáltalán nem volt átlátható: csak utólag, Németh Lászlóné képviselői kérdésre adott válaszából derült ki július elején, hogy 2,5 millió európai szénkvótától vált meg a kormány, egységenként 6,73 eurós átlagáron. Így nagyjából 4,8 milliárd forintnak megfelelő bevételre tehetett szert (meg kell jegyezni, a Lipcsei Energiatőzsde múlt heti első aukcióján 8,5 eurós átlagár alakult ki az európai szénkvótákra). Az eladással az állam 6 millió európai kvótájából nagyjából 3,5 millió maradt.

Fontos megjegyezni, a mulasztásnak mind a jelenlegi, mind az előző kormány is részese, hiszen még 2009-ben is 13-14 euró volt az európai szénkvóta árfolyama, 2011 első felében pedig 16 euró felett is jegyezték az egységek árát.

Hiteltelünket vesztettük

Az európai szénkvótáink elbaltázott felhasználása még semmi ahhoz képest, amit a kiotói kvótavagyonunkkal művelt a Gyurcsány-, a Bajnai- és az Orbán-kormány 2008-tól napjainkig. A kiotói szénkvóták értékesítése még magyar sikertörténetként indult, ugyanis Magyarország elsőként, 2008 elejére elkészítette a kvóták értékesítéséhez szükséges jogszabályi hátteret, az úgynevezett Zöld Beruházási Rendszert (ZBR), így elsőként és jó áron tudott eladni kiotói kvótatartalékából a 2008-2012-es időszakban. A kiotói egységek eladásának feltétele ugyanis, hogy az eladó ország szén-dioxid-kibocsátást csökkentő beruházásokra fordítja a kvótákból származó pénzt. Így az értékesítés alapfeltétele az említett ZBR felállása és működése.

Az első és utolsó nagyobb üzleteket 2008. augusztus-szeptemberben kötötte a Gyurcsány-kormány Belgiummal és Spanyolországgal, és a költségvetés 28,2 milliárd forintos többletbevételhez jutott. Ezt követően azonban az egész folyamat megrekedt, és jelentősnek mondható tételt azóta sem értékesített a magyar kormány. Az eladások megakadásának alapvető oka az volt, hogy a kormány nem tartotta be, amit vevőinek ígért, és a magyar Zöld Beruházási Rendszer fokozatosan elveszítette hitelességét. Bár a Belgiummal és a Spanyolországgal kötött szerződésben vállalta, hogy a kvóta eladásból befolyt összeget kizárólag klímavédelmi beruházásokra használja fel, a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kabinet 2010-ig nem költötte el a befolyt pénzeket, hanem áttételesen a költségvetés kiegyensúlyozására használta.

Ebből komoly magyar presztízsveszteség lett, az akkor még belga miniszterelnök, Herman van Rompuy tiltakozó levelet is írt emiatt Gyurcsány Ferencnek. A Nemzetközi Kvótakereskedelmi Társulás pedig nyílt levélben hívta fel a figyelmet arra, hogy a szén-dioxid-kereskedelmi piacot veszélyezteti, hogy egyes országok kormányai olyan kibocsátási kvótákat vásárolnak, amelyeknek nincs semmilyen környezetvédelmi hasznuk. A botrány miatt több bejelentkezett vásárló, például japán cégek elálltak a hazánkkal tervezett üzlettől. 2009 májusában például meghiúsult egy kvótaüzlet Japánnal, és csak 2009 nyarán sikerült újra tető alá hozni egy kisebb, 8 milliárd forintos üzletet, ugyancsak Japánnal.

2010 tavaszán jött az újabb botrány: a párizsi székhelyű Bluenext tőzsdén fel kellett függeszteni a kereskedést, mert korábban már eladott, magyar kiotói egységeket próbáltak eladni a rendszerben. Ebből az üzletből még 4 milliárd forint bevétele lett a magyar költségvetésnek, de ezzel hosszú időre véget ért a magyar kiotói egységek eladása. 2010 első felében 6 millió egységet adhatott volna el a Bajnai-kormány, ami akkor közel 17 milliárd forint bevételt jelentett volna a költségvetésnek. A környezetvédelmi bizottság Fidesz-KDNP-s többséggel azonban úgy döntött, hogy felkéri a minisztert, a kormányváltásig ne kerüljön sor CO₂-kvótaértékesítésre. Legközelebb 2011 végén adott el Magyarország kiotói szénkvótát, de a bevétel már csak 2,7 milliárd forint lett, ami alulmúlta a kabinet terveit. (Fellegi Tamás korábban 6-8 milliárd forint éves bevételre számított. )

A vonat elrobogott

Az is sejthető, hová mentek a vásárlóink. A csehek azért vittek el több százmilliárdos nagyságrendű bevételt a régióban, mert a magyar rendszer nem működött, Csehország viszont hiteles zöld beruházási rendszert épített ki – mesélte egy neve elhallgatását kérő, kvótakereskedelmi szakértő. Csehország így a kibocsátási többlete jelentős részétől megszabadult, míg Magyarország évekig ült hatalmas kiotói kvótavagyonán, amely mára gyakorlatilag semmit sem ér.

2008-ban a kiotói egységeket még el lehetett adni 10 euró  felett, de még 2010-ben is tettek olyan ajánlatot Magyarországnak, melyben 10 eurót adtak volna egy egységért. Most viszont a kiotói egységek értéke gyakorlatilag nulla, illetve az utóbbi időszakban lehetett hallani olyan lengyel eladásról, amelyben az egységektől 40 eurócentes áron sikerült megszabadulni. 2013-tól viszont majdnem biztos, hogy teljesen elértéktelenednek a kiotói egységek, ugyanis a koppenhágai klímacsúcson nem hosszabbították meg a kiotói jegyzőkönyvet, amelyben az országok többsége kötelezettséget vállalt kibocsátásuk csökkentésére.

A kiotói egységek sorsán még változtathatnak a világ vezető államai a két hét múlva esedékes dohai csúcson, de érdemi fordulatra már feltehetően nem lehet számítani. Még ha a döntéshozók el is határoznák, hogy 2013-tól továbbra is érvényben maradnak valamilyen formában a kiotói vállalások, az eddig felhalmozott egységeknek valószínűleg akkor sem lesz túl sok értéke. Az országoknak ugyanis jelentős többlete van, kereslet viszont nincs a piacon, így nem igazán lehet ára az egységeknek a szakértők várakozása szerint. A fejlesztési tárca arra a kérdésünkre sem válaszolt, mit terveznek ezekkel a kvótákkal év vége előtt.

Forrás: http://hvg.hu/gazdasag/20121122_Orban_Bajnai_es_Gyurcsany_szazmilliardoka#