Mintegy tizenöt évvel ezelőtt a környezetvédelemre sokat adó Oregon amerikai szövetségi állam, ahol a gépkocsik rendszámtábláin is fenyőfa látható, megpróbálkozott azzal, hogy megújuló energiaforrásként hasznosítsa a partjait mosó csendes-óceáni hullámokat.
A kezdet azonban nem bizonyult valami fényesnek: az első kísérleti bójagenerátor, amelyet nagy csinnadrattával mutattak be, pillanatok alatt elsüllyedt. Azóta viszont sokat változott a technológia, és az Egyesült Államok első kereskedelmi célú, hálózatba kapcsolt, az Ocean Power Technologies (OPT) nevű New Jersey-i cég által tervezett hullámgenerátorának a kipróbálása hamarosan a végéhez közeledik. A berendezést tervek szerint októberben üzembe állítják.
A washingtoni kormányzat által engedélyezett tíz generátor a vállalat szerint mintegy ezer otthon áramellátásának biztosításához elegendő. Ha a mérnökök elégedettek lesznek a próba eredményével, uszállyal viszik a berendezést Reedsport várostól mintegy 4 kilométerre, a nyílt óceánon lévő működési helyére, ahol lehorgonyozzák.
"Most minden tekintet az OPT bójájára szegeződik" - mondta a The New York Times című lapnak Jason Busch, annak az Oregon Wave Energy Trust (Oregoni Hullámenergetikai Alapítvány) nevű, államilag finanszírozott nonprofit csoportnak a vezérigazgatója, amely az utóbbi hat évben 10 millió dollárt költött a hullámenergetikai kutatásokra, és 430 ezer dollárral támogatta az Ocean Power Technologiest is.
A halászati ipar aggódik
Azon kívül, hogy hamarosan munkába áll az első hullámgenerátor, Oregon más téren is élen jár az energiatermelésnek ezen a területén: az év végére vagy a jövő év elejére várhatóan végeznek annak a felmérésével, hogy az állam óceáni partvidékének mely részein érdemes hullámenergetikai fejlesztéseket végrehajtani.
Az energiatermeléssel foglalkozók világszerte nagy érdeklődéssel figyelik azt, ami a szövetségi államban történik, mivel az első amerikai kereskedelmi hullámenergetikai vállalkozás sikere vagy kudarca nagy mértékben meghatározza, hogy az energiatermelésnek ettől a fajtájától eddig távol maradt nagyvállalatok hajlandóak lesznek-e beruházásokba fogni.
A halászati ipar lobbistái és ügyvédei ugyanakkor aggódnak amiatt, hogy az alaposan át nem gondolt hullámenergetikai fejlesztések olyan károkhoz vezethetnek, mint a múlt század harmincas éveiben az Egyesült Államok északnyugati partvidékén tapasztalt vízerőmű-építési láz. Az építők akkor nem gondoltak arra a sűrű ökológiai hálóra, amelyet a természet az évmilliók folyamán a lazacok köré font. Ezek a halak a medvéktől a madarakig sok állat fő táplálékává váltak, és a gátépítéssel elvágták őket folyókban lévő ívóhelyeiktől, lehetetlenné téve ezzel a szaporodásukat.
"A legnagyobb gondunk, hogy nehogy azt csinálják, ami a gátakkal történt, vagyis hogy elhelyeznek egy csomó berendezést az óceánban, aztán hátradőlnek, és várják, mi fog történni. Mi a lassú fejlesztés hívei vagyunk" - mondta John Holloway, a szabadidős horgászat támogatására alakult, Oregon Anglers (Oregoni Horgászok) nevű politikai csoport titkára.
Ahány hullám, annyiféle
Az Egyesült Államok északnyugati partvidéke kétségtelenül rendkívül vonzó a hullámenergetika híveinek: a hatalmas, folyamatosan egymást követő hullámok Észak-Kaliforniától Washington államig csapkodják a partvidéket.
"A hullámenergia lényegében felhalmozott szélenergia" - fejtette ki Charles F. Dunleavy, az OPT vezérigazgatója. Tájékoztatása szerint a csendes-óceáni partvidék északi részén az állandó szél egymást folyamatosan követő hullámokat kelt, amelyek nagy területet járnak be, vagyis a bóják kiterjedt térségben helyezhetők el. Ehhez hasonló, bójakihelyezésre alkalmas vidék még Nyugat-Európa óceáni partvidékének egy része és Dél-Amerika.
{flvremote}{/flvremote}
A projektnek ezzel együtt az a célja, hogy az érkező hullámok energiáját maradéktalanul kihasználják. Az OPT bójáját ezért abból az elvből kiindulva építették meg, amelyet a hajósok már Odüsszeusz kora óta vallanak: ahány hullám, annyiféle.
Minden bóján van egy számítógép, amely kapcsolatban áll a tőle távolabb, az óceán felszínén úszó kisebb berendezésekkel, és az ezektől kapott, az érkező hullámra vonatkozó információk alapján vezérli a bójában a hullám hatására le-fel mozgó hatalmas dugattyút. Ez termeli az áramot, amely aztán tenger alatti kábelen jut el a partra.
És hogy a környezetvédők aggodalmát is eloszlassák, a berendezésben nincs hidraulikus folyadék, amely egy baleset során szennyezné a tengert, hanem mozgó alkatrészekkel, köztük számtalan apró fogaskerékkel helyettesítették őket.
Többen is építenének
A Földön nagyjából 100 kis vállalat dolgozik azon, hogy a tenger energiájából elektromos áramot állítson elő. Számos közülük európai, ahol a kormányok sok pénzt fektetnek be ebbe az iparágba. A cégek a kormányokhoz hasonlóan arra számítanak, hogy a költségek az idővel csökkenni fognak. Mindemellett jelen pillanatban csak kevés energiát termelnek az óceán segítségével, kivéve néhány elszórt teszt-telepet.
Az óceán-energiát két fő kategóriába lehet osztani, az apály-dagály jelenséget és a hullámot kihasználó technológiákra. A hullám-módszer, melyet a Finavera is alkalmaz, a víz fel-le mozgásából állítja elő az energiát. Az apály-dagály jelenségnél a szélkerekekhez hasonló turbinákkal fejleszti az elektromos áramot, ahogy a Verdant is teszi. (Van egy pár évtizede létező módszer is, melyet Franciaország és Kanada is alkalmaz, ahol gátrendszerrel érik el a dagályt. Ezek a rendszerek jóval nagyobb méretűek, mint a mostani, víz alatti technológiák.)
Létezik egy harmadik típus is, a hőenergiával működő, mellyel az óceán felszíne és mélye közti hőmérséklet-különbséget használják ki, ez főleg a trópusokon alkalmazható. Az óceán-energia sokkal hatásosabb lehetne a szélenergiánál, mivel a víz közel 850-szer sűrűbb a levegőnél. Ezen kívül a hullámok és az apály-dagály jelenség könnyebben előre jelezhető, mint a szél.
A módszer hátránya, hogy a tengervíz sokkal jobban korrodálja a szerkezeteket, valamint drága víz alatti kábelekre van szükség az áram szárazföldre szállításához. Ezen kívül a rendszerek felépítése is költséges. A legtöbb vállalat nem fektet be egyelőre az óceán-energiába, mivel még nem tartják kifizetődőnek, nem versenyképes a többi alternatív energiatermeléshez képest.
TOP 5
