Levágtak 52 millió pulykát, és meg sem kottyant nekik a válság

Erdélyi István: Akkoriban 2,5-3 kilogramm volt az egy főre jutó éves fogyasztás, aztán ez szépen 7-8 kilóra emelkedett, az elmúlt pár évben azonban újra 5,5 kilóra csökkent, majd ezen a szinten megállt. A pulykafogyasztás összefüggésben van az életszínvonallal, 2 ezer forintos pulykamelltől az olcsóbb húsok, például csirke felé fordulnak a vevők, mert valamit a szatyorban haza kell vinni. Ezzel együtt Amerika és Izrael után ma is a harmadik legnagyobb fogyasztók vagyunk.

hvg.hu: Ha akkoriban kevés pulykát vettek az emberek, önök miért azzal kezdtek foglalkozni?

E. I.: A Gallicoop 1989-ben Szarvason kifejezetten azzal a céllal alakult, hogy a pulykafeldolgozást meghonosítsa Magyarországon. Zöldmezős beruházás volt, a szarvasi Dózsa Szövetkezet vezetőinek egy izraeli kiállításon megtetszett a dolog, és belevágtak. Korábban is volt erre Magyarországon próbálkozás amerikai alapanyaggal, de teljes vertikummal elsőként a Gallicoop próbálkozott.

hvg.hu : Ez így elég esetleges döntésnek tűnik.

E. I.: Minden újdonságot el kell kezdeni valakinek. A szövetkezeti vállalkozás viszont nem jött be, mert a felvett hiteleket az osztalékból akarták visszafizetni, a kamat azonban elszállt, 38-40 százalékra emelkedett, amit nem tudtak kitermelni.

hvg.hu: Ön mikor vette meg a céget?

E. I.: Az első lépéseknél ugyan még nem voltam jelen, de 1990-től vállalkozási vezető voltam a szövetkezetben, és felügyeltem a folyamatokat. Kezdetben rózsaszín ködbe burkolózó elképzelések voltak, nem is csoda, hogy 1991-től sűrűsödni kezdtek a problémák. Az izraeliek egyszerűen nem ismerték a magyar viszonyokat, és 1992-ben ki is vonultak. Akkor vettem át a cég vezetését, tulajdonos pedig a gazdasági vezérigazgató-helyettessel együtt 1994-től lettem. Először kisebbségi részt vettünk, majd fokozatosan kivásároltuk a tulajdont. A két család 85 százalékot tart a kezében.

hvg.hu: Egy angol és egy osztrák befektető maradt még benn, ők szakmai partnerek?

E.I .: Nem, ők csak pénzügyi befektetésként kezelik a tulajdonrészüket.

hvg.hu: És önök már óvatosabban bántak a hitelekkel?

E. I.: Az ember soha ne mondjon nemet, a hitelre sem, de valóban elég konzervatív pénzügyi politikát folytattunk, és többnyire ezt tartjuk ma is. Nincs beruházási hitele a cégnek, de erre nem vagyok büszke, mert ezt nem tekintem normálisnak. Eddig nem volt alkalmas a környezet arra, hogy hitelt vegyünk fel. Ha viszont a jelenlegi alacsony szinten marad a kamat, akkor ehhez a környezethez tudjuk alakítani a stratégiánkat.

hvg.hu: Azaz beruházási hitelt vesznek fel?

E. I.: Szerintem ezzel nem leszünk egyedül, csak arra van szükség, hogy a vállalkozások elhiggyék, ilyen marad a környezet, ilyen alacsonyan marad a kamat.

hvg. hu: Azt mondja, fontos, hogy teljes vertikumot építettek ki, ez azt jelenti, hogy saját pulykafarmjaik vannak?

E. I.: Van saját is, de a törzsállomány tartói 5-10 éves szerződésekkel kötődnek a céghez. A tenyésztőknek kiszámíthatóságot kínálunk, előre kialkudott áron vesszük át a pulykát. Mi is osztjuk azt az elvet, hogy nagyon fontosak a kkv-k, de azt is hangsúlyozzuk, hogy a nagyobb vállalatok legalább ilyen fontosak, mert csak ezek tudnak biztos felvevőhátteret adni nekik.

hvg.hu: Az állattenyésztők általában alacsony átvételi árakra panaszkodnak, mit mondana most egy Gallicoop-beszállító, ha vele beszélgetnék?

E. I.: A kérdésével részben meg is adta a választ. Ugyanakkor az igazi válasz mégis az, hogy ezekkel a cégekkel több mint húsz éve együtt dolgozunk, ami annak a bizonyítéka, hogy alapvetően elégedettek. Minden évben vannak olyan partnereink, akikkel megszakad a kapcsolat, de sokan szeretnének bekerülni a helyükre.

hvg.hu: Hány pulykát kell levágni idén, hogy a 30 milliárd forint felett álló bevétel meglegyen?

E. I.: Idén 3 milliót, 40 ezer tonna élősúlyban. Ez a mai magyar termelés közel fele, arra számítunk, hogy idén 90 ezer tonna készül összesen Magyarországon. Az uniós csatlakozásunk évében, 2004-ben még 150 ezer tonna volt a termelés. Ez majdnem megfeleződött, miközben a lengyelek duplázni tudtak, ott ma már 360 ezer tonna készül.

hvg.hu: Mi az oka ennek?

E. I.: A válság miatt visszaeső fogyasztás mellett az állattenyésztés nálunk mindig is mostohagyerek volt. A támogatási politikán rengeteg múlik, és ebben csak most lehet fordulat. A következő években 3-400 milliárd forint áramolhat a szektorba, ami több, mint az elmúlt 24 év összes juttatása. A növénytermesztők persze ellenállnak, de eddig aránytalanul nagy támogatásban részesültek. Ha munkahelyeket akarunk megtartani, akkor szükség van az állattenyésztés előtérbe helyezésére, mert itt 365 napon át van munka. Ebben van kitörési lehetőség, nehéz ipar ez, de fejlődőképes. A lengyelek sok támogatást kaptak, és minden szempontból közel állnak Németországhoz, helyzeti előnyben vannak.

hvg.hu: Ugyanakkor önök is adnak el Németországban.

E. I.: Igen, és nagyrészt az exportnak köszönhető, hogy a Gallicoop árbevétele nem is esett vissza a válság ellenére sem. A bevételünk 40 százaléka külföldről jön, idén 13 milliárd forint körül lesz. Az elmúlt 25 évben összesen 52 millió pulykát dolgoztunk fel, és 46 országban adtuk el. Nem értem, amikor azt mondják, hogy a magyarok versenyképességével baj van. Az itthoni bérek a német szint egyharmadánál vannak, a takarmány ugyanannyiba kerül, az élőállatért pedig 15 százalékkal többet fizetnek Németországban, mint nálunk. Hol van a hátrányunk? Az igaz, hogy megfelelő minőséget kell garantálni, és ez nem egyszerű. Saját takarmánykeverőnk van, ezzel egyrészt csökkentettük a beszállítókkal szembeni kiszolgáltatottságunkat, másrészt elértük, hogy 2,4 kilogramm takarmányból 1 kiló tömeggyarapodást tudunk elérni. Aki ezt nem tudja hozni, az valóban nem versenyképes. Másrészt a kapott támogatásból mindig a technológiát kell korszerűsíteni, és akkor lesz növekedés. Ha másra költik, akkor nem lesz.

hvg.hu: Az orosz embargó milyen károkat okoz?

E. I.: Az elmúlt években havi 160-180 tonnás felvevőpiacot építettünk ki, ami most hirtelen kiesett, és nagyon nehéz lesz visszaszerezni. A brazil és argentin termelők rávetették magukat a megüresedett helyekre, gőzerővel szállítanak, és ha az orosz vevők meg lesznek velük elégedve, akkor nagyon nehezen fognak újra tőlünk rendelni – feltételezve, hogy az embargónak hamarosan vége lesz.

Forrás

Fotó: Fazekas István