A minap ismét a debreceni piacon jártam, ahol általában igazán jó árut tudtam már eddig is vásárolni, gagyival nem találkoztam. A hétvégén azonban ráakadtam egy igazi gyöngyszemre, mégpedig a méz nélküli törökmézre.
Hirtelen nem is tudtam, mire gondoljak. Próbáltam felidézni annak az édességnek az ízét, melyet gyerekkoromban néha-néha megvettek nekem a szüleim. Igazi keleti csemege volt, amit aztán, úgy látszik, lassan kiszorított a globalizált világ számtalan tucatcsokoládéja, cukorkája, gumicukra, hogy csak néhányat említsek a sok közül. Szinte teljesen eltűnt a piaci forgatagokból, tisztelet a kivételnek. A debreceni piacon azonban makacsul tartja magát a negédes termék, csupán csak a fő alkotója hiányzik belőle.
Ez már csak azért is furcsa, mert a piacon több kereskedő vagy őstermelő is árusítja különféle mézeit, ráadásul az ország átlagáraihoz képest némelyek jóval olcsóbban is. Így nem értettem, miért nem lehet az egyébként 250 forintba kerülő termékbe legalább pár csepp mézet keverni, hogy adjunk a látszatra. Úgy látszik, nem éri meg, hisz a cukor nyilván olcsóbb, mint a méhek gyümölcse.
Aztán azon kezdtem el gondolkodni, vajon milyen lenne a pacalpörkölt pacal nélkül, a túrós csusza túró nélkül, a halászlé pirospaprika nélkül, ésatöbbi.
Nem kétséges, törökmézet eztán csak otthon készíthetünk, mint ahogy ezt tesszük egyébként sok édesség kapcsán is, hisz ezen oldal lassan az összes "menőbb", gyerekek által preferált csokoládé, gumicukor, tejszelet, stb. házi változatát ismertette már, csak éppen más okból. A globalizált tömegtermékek uis mind vegyszerrel készülnek, így azt szeretnénk, ha pl. a Snickers szelet házi változata nyilván egészségesebb lenne. Persze rögtön hozzá kell tenni, mindegyik globalizált portéka rogyásig van cukorral is, hisz a feltörekvő nemzedéket cukorfüggővé kell tenni, különben felnőve nem fog fogyasztani semmi édeset. (Vagyis ezek az édességek majdhogynem csak cukorból állnak, oly tömények. Vegyök górcső alá pl. a Kinder tejszeletet, 9 kockacukor "található" benne.)
Nyilván a mézzel kereskedő vagy viszonteladó is ezt az elvet követte, és úgy gondolta, ha a multiknak lehet, ő miért ne árulhatna szinte csak cukorból készülő, térfogatnövelővel felturbózott terméket. Törekvéseit, gondolom, siker koronázta, csak egy dolgot nem értek. Miért csak három törökméztáblácska látható a pultján? Nem veszik a kiváló ötleten alapuló nyalánkságot?
Hogy hogyan készül az "igazi törökméz", arról itt lehet bővebben olvasni: http://mezeskalacskonyha.blogspot.hu/2011/03/torokmez.html A recept érdekessége viszont az, hogy itt is fő alkotóelem a cukor.
Arról sajnos nem szolgált érdemi információval az internet, hogyan készült a keleti csemege akkor, amikor az emberiség még nem ismerte a cukrot, és az nem volt bármely boltban kapható. Talán valamelyik olvasónk segít rajtunk, és elküldi az ősi leírást egy legalább 100 éves török vagy örmény szakácskönyvből, hisz a negédes nyalánkság valójában örmény eredetű.
Béer
TOP 5
