Elkezdődik, tízezreket toloncol ki Európa

Európában akár évekig is eltarthat egy menedékjogi eljárás, ami miatt Németországot már elő is vette az Európai Bizottság, mondván: szerintük túl lassan döntenek a kitoloncolásokról. Ha viszont már megszületett a döntés, hogy valakit ki kell utasítani, felgyorsul a rendszer: a kitoloncoltak chartereken kevesebb, mint egy hét alatt ott lehetnek, ahonnan elindultak. Sokszor a nagy semmi várja őket.

Idén több mint háromszázezer menekült érkezett Németországba, de majd csak egy hosszas eljárás után derül ki, hogy közülük ki jogosult a menekültstátuszra. Az Európai Bizottság emiatt vasárnap rá is szólt Berlinre: lesz szíves felpörgetni a kitoloncolásokat. 2014-ben 128 ezer ember volt Németországban tartózkodási jogcím nélkül, a hatóságok azonban közülük csupán 34 ezret szólítottak fel a távozásra, és ennek mindössze 22 ezren tettek eleget.

A szíreknél állítólag nem kérdés, hogy megkapják a védelmet, a harmadik világ számos országa viszont, ha szegény is, de biztonságos. Az onnan érkezettek azok, akik a mostani eufória után szomorúan néznek majd ki egy chartergép ablakán, és teszik meg a levegőben órák alatt azt az utat, ami most hetekbe, hónapokba, és több ezer dollárba kerül nekik.

Kabulba az afganisztáni háború óta nem járnak Európából repülőgépek. Ha valaki mégis oda akarna repülni, először Dubajba kell mennie, onnan találhat átszállást. Bár a légi utasszállítás elkerüli a most is forrongó körzetet, mégis repülnek polgári gépek Afganisztán fővárosába, illetve a szomszédos Pakisztánba is, évente többször. Ezek különgépek, visszatoloncolt emberekkel a fedélzetükön.

Az Európába érkezettek közül sokan nem kapják meg a menekültstátuszt. Ilyenkor az eljárás szerint mindenkit ki kell toloncolni az unió területéről. Az EU-s hatóságok nem bízzák a véletlenre: egyenesen oda visznek mindenkit, ahonnan elindult. A dublini egyezmény ilyenkor fel sem merül, szinte senkit sem odaterelnek, ahol először belépett az unióba.

Kitoloncolást kapnak születésnapukra

Az Egyesült Királyság 2015 augusztusáig 605 ember esetében döntött arról, hogy visszatoloncolja a származási országába – írja az Independent. Többségük olyan afgán menekült volt, aki kísérő nélkül, gyerekként érkezett a szigetországba. Ott iskolába járt, dolgozott, krikettezett és délutáni teázott: vagyis átlagos brit gyerekként viselkedett és szocializálódott. Az állam róluk mégis úgy döntött, hogy miután betöltötték a tizennyolcadik életévüket, mehetnek is vissza. Azzal indokolva ezt, hogy Afganisztán nagy részén helyre állt a rend: annyira biztonságos már, hogy a brit katonákat is majdnem teljesen kivonták a térségből.

A lépésen sokan felháborodtak, a brit sajtó is nekiment az eljárásnak, deportálásoknak címezve azt. Áprilisban maga az afgán elnök is kérte, hogy ne hozzanak vissza senkit az országba. Szerinte az ország 80 százaléka nem nevezhető biztonságosnak. Az amerikai és brit erők kivonulása óta rendszeresek a fegyveres összetűzések az újra erősödő tálib erőkkel.

Az Egyesült Királyságban nem új gyakorlat, hogy menedékkérőket a státuszuk lejárta után, vagy annak megadása nélkül visszaküldenek a származási országába. Külön chartereken szállítják a kiutasított személyeket. Van, hogy egy kanyarban egyszerre két nemzetiséget is megpróbálnak letudni: Koszovóban kiteszik az albánokat, majd egy tankolás után mennek tovább Kabulba. 2006 és 2008 között több mint 5200 embert – többségükben koszovói albánokat és afgánokat – küldtek vissza a hatóságok: ekkor még főleg bűnözőket, vagy integrálódásra képtelen személyeket, nem pedig olyan fiatalokkal tették ezt, akik a szigetországban nőttek fel.

A bűnelkövetők visszaküldését eredetileg úgy intézték, hogy a büntetésük letöltése után irányították vissza őket a származási országukba. A brit belügy célja az volt elsősorban, hogy a bevándorlókat és a menekülteket elrettentse a törvényszegéstől. A többségnek viszont egyszerűen elutasították a menekültkérelmét, és abban bíztak, ennek visszatartó ereje lesz azokra, akik még nem indultak el. Ha arról értesülnek, hogy hamar a kiindulási helyen találják magukat, talán nem mennek Nagy Britannia közelébe.

Európában pörög a deportálás

Nemcsak az Egyesült Királyságban él ez a gyakorlat: az Európai Unió határvédelmi szerve a Frontex 2006-ban indította el a Közös Visszaküldési Műveleteit (JRO). Az első évben csak egy repülőgép indult, 2014-ben már 46 felszállásuk volt, 2281 kitoloncolt személlyel. A főbb úticélok között van Albánia, Pakisztán, Koszovó és Nigéria, de volt útjuk Kolumbiába és Grúziába is.

A JRO, saját repülői nem lévén, a civil légiforgalomtól rendelt – főleg fapados – gépeket. Ritkább esetben valamelyik ország hadseregétől béreltek repülőket. Érdekesség, hogy a Frontex adatai szerint tavaly Magyarországról három repülőgép is indult Koszovóba: az első 41, a második 68, míg a harmadik 48 kitoloncolt személlyel.

Nemcsak a Frontex gépei deportálják a harmadik országból érkezetteket: a tagállamokat semmi sem tiltja el attól, hogy saját chartereket indítson. Az Egyesült Királyság rendszeresen él ezzel a jogával: 2014-ben 5022 embert toloncoltak ki erőszakkal. Voltak, akik beleegyeztek abba, hogy elszállítsák őket,

ezeknek az embereknek a száma meghaladja a 38 500-at.

Legnagyobb részüket, 40 százalékukat Ázsiába (Pakisztánba, Kínába, Indiába, Afganisztánba, stb.) szállították, de sokan kerülnek vissza Nigériába, Albániába vagy az uniós tagállam Romániába. 6788 ember volt, aki beadott menekültjogi kérelmet, amely vagy lejárt – mint a kísérő nélküli kiskorúaké az Egyesült Királyságba érkezők esetében –, vagy elutasították, netán megvonták azt.

A brit adatok idén már júliusban meghaladták a tavalyi számokat: 8000 ember utasítottak ki és reptettek el az országból, év végére ez a szám nagy valószínűséggel a 10 000-et is meghaladja.

Olaszország nem győzi elég gyorsan visszaküldeni azokat, akik az országba érkeznek. Idén kétszázezren érkeztek az unión kívülről a tengeren át, közülük majdnem 19 000 emberre mondták azt a helyi hatóságok, hogy visszairányítják a kiindulási pontjába. A menedékjogi eljárások végén a legváltozatosabb okokkal érvelték meg ezeket a döntéseiket: van, aki azért nem maradhat, mert hazudott a regisztrációkor a személyes adatairól, van, aki esetében egyszerűen nem tartják veszélyesnek az indulási ország körülményeit. Róma folyamatosan tölti a gépeket, de augusztus elejéig csak 8500 főt tudott elszállítani. Közülük a legtöbben, 3250-en albánok voltak, de 133 szírt is visszavittek a libanoni határ mellé, 221 afgánt pedig egyenesen Kabulba – a Daily Beast információi szerint.

Franciaország is alkalmazza a rendszert: a Calais-ban várakozó menedékkérők közül idén júliusig közel 2000 embert utaztattak vissza. Az indokok a szokásosak, ha valaki hazudik a származását illetően vagy az indulási helyen nincsen háború, már elő is jegyzik egy repülőgépre.

Síró emberek, valós félelmek

Az Európai Unió eljárása ugyanakkor sok visszatoloncoltnak kifejezett életveszélyt jelent. Annak ellenére, hogy a visszareptetés minden vonatkozó nemzetközi egyezménynek és jogszabálynak megfelel. Ha egy menedékkérőt nem üldöznek, nem fenyegeti életveszély vagy politikai üldözés, tekinthető indokolatlannak a kérelme. Ugyanígy az eljárás során közölt valótlan adatok miatt is törölhetik a jogosultságot.

Az Európai Unió ombudsmana, Emily Oreilly tavaly októberben mégis vizsgálatot kért a Frontexre és a kitoloncoltak utaztatására. A biztos azt kifogásolta, hogy az erőszakos és önkéntes kényszerutaztatások folyamata nem elég átlátható, valamint sok esetben sértheti az érintettek alapvető emberi jogait (pl. túl erőszakosak velük vagy nem kapnak megfelelő orvosi ellátást).

A hatóság eljárása kifejezetten szigorú. Azokat, akiket kiutasítottak, napokkal vagy hetekkel az indulás előtt őrizetbe veszik. Németország használaton kívüli börtönöket és elmegyógyintézeteket használ a várakoztatásukra, az Egyesült Királyság olykor konténerekben alakítja ki az őrizeti helyüket. A repülőút előtt közvetlenül orvosi vizsgálaton esik át a kiutasított, majd levetkőztetik és átkutatják a ruháját. Így senki se tehet kárt magában vagy a gép személyzetében. Aki ezen átesett, beszállhat az utastérbe, ahova semmit sem vihet magával, minden másnak – összesen 20 kilogrammnyi csomagnak – a raktérben van a helye.

A legtöbben szinte semmit nem tudnak elhozni magukkal: nincsen mibe összepakolniuk, amikor értük jönnek. Vannak, akik zacskókkal, mások kartondobozokba összehányt holmikkal várakoznak. Az eljárás miatt sokan teljesen megtörnek lelkileg. Az új, esetlegesen már kiépült életüket kell otthagyniuk, hogy visszatérhessenek oda, ahonnan elindultak. A kiutasítások sem feltétlenül jogosak: ha valaki szíriainak hazudja magát, de valójában Észak-Irakból menekült el az Iszlám Állam elől, otthon ugyanúgy életveszélyben lesz.

Életveszélybe küldött gyerekek

Azoknak az afgán fiúknak a példája, akik tizennyolc éves születésnapjukra kitoloncolást kapták az Egyesült Királytól, még érzékletesebb. Köztük van olyan, aki 5 évesen, tizenhárom évvel ezelőtt menekült el Afganisztánból. Ez alatt az idő alatt az anyanyelvét jórészt elfelejtette, ami miatt a tálibok számára célpont lehet.

Ha valakinek megölték a családját – adott esetben éppen az ő kiszöktetése miatt –, semmilyen vagyon nem várja otthon. Ha nem is haltak meg, szinte semmi esélye arra, hogy megtalálja szeretteit.

A Vöröskereszt családegyesítő programjába 228 gyerekként elmenekült afgán jelentkezett, de mindössze nyolcuknak sikerült újra kapcsolatba lépni a szüleivel.

Sokan nyerészkednek a deportálásokon

Az európai államoknak nem olcsó a repülős utaztatás. A Frontex JRO programja már 2009-ben 5,5 millió eurójába (1,75 milliárd forintjába) került az uniónak, de 2015-re előzetesen 9,5 millió eurós (3 milliárd forintos) büdzsét kaptak. A tagállamok közül a németek a saját visszafordításaikra 2,7 millió eurót (kb 860 millió forintot, a britek 9 millió fontot (3,7 milliárd forintot) költöttek.

A repülőgépeket főként fapados légitársaságoktól bérelték: az Air Berlin 350 ezer dollárt (85,7 millió forintot) a Transavia egy kicsivel kevesebbet keresett az üzleten, London 1,6 millió fontot (kb 650 millió forintot) hagyott fapados légitársaságoknál. Svédországnak pedig majd 1 millió dolláros (250 millió forintos) kiadás volt olyan tolmácsokat szerezni és képezni, akik ki tudják szűrni, hogy melyik menekült, melyik tájegységről érkezett – számította ki a Wall Street Journal.

Európába a becslések szerint már 350 ezer menekült és bevándorló érkezett az idén. Várhatóan – az olasz gyakorlathoz hasonlóan – sokukat fogják visszairányítani oda, ahonnan jött. Ez pedig azt jelenti, hogy még több külön repülő indulhat majd Kabulba és Damaszkuszba, oda ahol európai polgári gépek már le sem szállnak.