Az ENSZ Biztonsági Tanácsának kellene kezébe vennie a szíriai válság megoldását, ami egyben véget vethetne az európai bevándorlási hullámnak, valahogy úgy, ahogy az iráni atomprogram körüli vitát a testület öt állandó tagja és Németország kezelte - véli egy neves közgazdász.
A Szíriában folyó végeláthatatlan vérengzés nem csupán a világ jelenlegi legnagyobb humanitárius katasztrófája, hanem életveszélyes geopolitikai kockázatok forrása is. Az Egyesült Államok politikája, nevezetesen hogy kétfrontos harcot vív az Iszlám Állam terrorszervezet és Bassár al-Aszad államfő rezsimjének maradéka ellen, nyomorúságos kudarcot vallott - kezdi a MartkeWatchon megjelent elemzését Jeffrey Sachs amerikai közgazdász professzor, aki a szegénységgel kapcsolatos kutatásaival szerzett nevet magának.
A hibás amerikai stratégia gyökerét Sachs egy furcsa, kudarcos szövetségben találja meg. Az amerikai külpolitikában időnként együtt mozog két erő. Az egyik a biztonsági elit, amely magában foglalja a hadsereg és a hírszerzés vezetését, továbbá az amerikai hegemónia elszánt kongresszusi támogatóit. A másik az emberi jogokért kiálló civil szervezetek közössége.
Különös szövetségük megjelent a közel-keleti és afrikai konfliktusok kezelésében, és minden egyes alkalommal katasztrofális következményekkel járt.
Rezsimváltások
A biztonsági elit gondolkodásának alapja az a felfogás, amely szerint a katonaság és titkosszolgálat tanácsai alapján fedett akciókkal meg kell dönteni azokat a rezsimeket, amelyek veszélyeztetik az amerikai érdekeket. Kezdve az a demokratikusan megválasztott iráni kormány 1953-as megbuktatásától a hasonlóan hatalomra került chilei vezetés 1973-as eltávolításán át egészen az elmúlt bő évtized közel- és közép-keleti beavatkozásaiig, hosszú a sor, amely bizonyítja, hogy az amerikai biztonsági doktrínától nem idegen ez a felfogás.
Akármilyen meglepőnek is látszik, az emberi jogok védelmezői az utóbbi időben támogatták az USA katonai akcióit. Ennek alapja az ENSZ közgyűlésének 2005-ben elfogadott határozata, amely kimondja az emberek védelemhez való jogát (Responsibility to Protect, R2P). Ez az elv kötelezi a nemzetközi közösséget, hogy beavatkozzon, ha a civilek nagy tömegeire rátámad a saját kormányuk.
Egyetértés és vita
Látva a Szaddám Huszein volt iraki diktátor, Muammar Kadhafi líbiai és Aszad szíriai vezető brutalitását a civilek támogatták az amerikai biztonsági elit katonai fellépését rendszereik ellen. Eközben Kína, Oroszország és más hatalmak arról beszéltek, hogy az R2P csupán egy fedősztori, amely alatt az USA megpróbál a saját szája ízének megfelelő rezsimeket hatalomra emelni egyes országokban.
A gond az, hogy a civilek és tanácsadóik nem jöttek rá, hogy a biztonsági elit rezsimváltási modellje nem működik. Ami elméletben gyors megoldásnak látszik az érintett országok civil lakosságának védelme és az amerikai érdekek érvényesítése érdekében, az a gyakorlatba anarchiához, polgárháborúhoz és humanitárius válságokhoz vezet. Éppen ez történt Afganisztánban, Irakban, Líbiában és Szíriában.
Titkos terv
A cikk ide kattintva folytatódik...
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó anyagaink:
VÁLSÁGHELYZETET HIRDETETT MAGYARORSZÁG
ÍGY ZÁRTA LE MAGYARORSZÁG A DÉLI HATÁRT
TOP 5
