Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

Napjainkban egyre gyakrabban hallhatunk rémisztő híreket arról, hogy a Föld biodiverzitása folyamatosan csökken: fajok halnak ki, élőhelyek – például korallzátonyok, erdők – tűnnek el. Mind többször halljuk, hogy korunk a kihalások kora, és a fajpusztulás olyan méreteket ölt most, mint amilyen kevésszer fordult elő a földtörténeti korok során eddig. Ilyen volt például a perm időszak végi tömeges kihalás[1], vagy a dinoszauruszok eltűnése a kréta időszak végén, 65 millió évvel ezelőtt. Egy lényeges különbség azonban van a múltban történt és a most tapasztalható kihalási hullámok között: a fajok eltűnésének hátterében most nem egy becsapódó aszteroida vagy egy szokatlanul aktív vulkanikus tevékenység áll, hanem egyetlen egy faj, az ember.[2]

Mielőtt azonban megvizsgálnánk, hogy mi okozza a biodiverzitás csökkenését, milyen problémákat okoz mindez és hogy milyen lehetséges megoldások lehetnek a megőrzésre, tisztáznunk kell mit is jelent a biodiverzitás fogalma!


Mi az a biodiverzitás?

A biodiverzitás, más néven biológiai sokféleség az élet megjelenési formáinak gazdagságát, sokféleségét jelenti. Első olvasásra ez a definíció nagyon egyszerűnek tűnik, alaposabban megvizsgálva azonban korántsem az. A biodiverzitás fogalma ugyanis magában foglalja az élet összes megjelenési formáját, legyen szó növényekről, állatokról, gombákról vagy mikroorganizmusokról, illetve megjelenik a biológiai szerveződés minden szintjén akár egyed alatti, akár egyed feletti is az. A biodiverzitást tehát többféle módon és szinten értelmezhetjük. Beszélhetünk egy fajon vagy populáción belül található genetikai diverzitásról, egy erdőben előforduló kisemlősök fajdiverzitásáról, vagy egy régióban található életközösségek, társulások diverzitásáról. Végső soron mindegyik megközelítés a sokféleségről szól.

Genetikai diverzitás

Az öröklődés mechanizmusának köszönhetően a gének, illetve a gének kombinációi rendkívül nagy változatosságot mutatnak. Genetikai diverzitáson általában egy faj vagy egy populáció genomjában megjelenő sokféleséget értjük.

Fajon belüli diverzitás: amikor genetikai diverzitásról beszélünk, legtöbbször az egy fajon belül megjelenő génváltozatokra gondolunk. Ennek egyik látványos példája a kutyafajták sokasága – szinte hihetetlen, hogy a külső megjelenésében teljesen különböző magyar vizsla, komondor, orosz spániel vagy yorkshire terrier mind egy fajba tartoznak.

608px-Vizsla-profile.jpgKomondor.jpgRusspaniel.jpg

px1tr

A képek forrása: Wikipédia

A kutyafajták változatosságát az ember hozta létre, de lényeges különbségeket találhatunk a vadon élő fajoknál is. Ez megjelenhet egy faj különböző helyeken élő és így eltérő körülményekhez alkalmazkodott populációi közt, de akár egyedenként is – például a zsiráfok vagy a tigrisek szőrzetének mintázata teljesen egyedi.

Genetikai diverzitás nem csak fajon belül jelentkezhet, hanem a hasonló körülmények közt élő populációkon belül is megjelenhetnek különbségek – például tavasszal, az egy erdőben élő tölgyfák közül nem minden fa ugyanakkor kezd el virágozni.

Fajdiverzitás

A legszélesebb körben ismert diverzitás fogalom a fajgazdagságra, tehát egy területen előforduló fajok számára vonatkozik. A diverzitás többi szintje mellett máig ez a legmeghatározóbb, hiszen a fajok számának drasztikus csökkenése volt az, ami először felhívta a tudósok és a közvélemény figyelmét arra, hogy valami baj van – a természetet nem lehet végtelenül kihasználni.[3] A fajdiverzitás nem egyenlő azonban a fajszámmal – figyelembe kell venni a fajok dominancia viszonyait, a különböző fajokhoz tartozó egyedek számát is. Képzeljünk el két erdőtömböt, melyekben 2-2 egérfaj él. Az első erdőtömbben az egyik fajból 99 egyed van, a másikból 1, míg a második erdőtömbben 50-50 egyed van mindkét fajból. Annak ellenére, hogy a fajszám mind a két esetben ugyanakkora, a diverzitás mégis nagyobb lesz a második erdőtömbben – itt a társulás összegyedszáma egyenletesebben oszlik meg a társulás fajai között.

Ökológiai diverzitás

Forrás: Wikimédia

Jelenti egyrészt a közösségeket, a társulásokat felépítő populációk számát és ezek egymáshoz viszonyított arányát, másrészt a közösséget alkotó élőlények közötti kapcsolatok, például táplálkozási, megporzási, terjesztési kapcsolatok sokféleségét.

Ezzel függ össze az ökológiai diverzitás másik fontos megnyilvánulási formája, a szerkezeti diverzitás is. Minél összetettebb egy élőhely szerkezete, annál több fajnak kínál megfelelő élőhelyet. Nagyobb fajszám esetén pedig több és bonyolultabb kapcsolatrendszer alakul ki a társulást alkotó élőlények között.