Egy érdekes ábrát találtam ezen az oldalon. A túlélési fokozatokat egy piramissal teszi látványosabbá, ahol a piramis csúcsa jelenti a legkisebb, a talpa a legnagyobb veszélyt, ill. kockázatot. Valahol olvastam egy másik véleményt is ezeket a szinteket illetően, ő a túlélés veszélyének szempontjából különböző színekkel állította sorrendbe őket.

A kettőt kombinálva született az ötlet a színes piramisról, amit most meg is rajzoltam szépen (remélem). Tehát a színek a zöld, narancs, vörös és fekete, sorrendben mutatják a veszély mértékét.

Ugyanezen elv alapján kezdheti el mindenki összeállítani a maga felszerelését: a zöld eseményekhez már akár egy hétvégi bevásárlással elegendő csomagot állíthatunk össze, míg az összetettebb, többheti (narancs), többhavi (vörös), esetleg önellátó berendezkedéshez (fekete) pedig értelemszerűen egyre több felszerelésre (és tudásra!) lesz majd szükségünk. Ha valaki még új a preppingben, célszerű a zöld fokozattal kezdeni, például egy túlélőzsák összeállításával. Érdemes feljegyezni, hogy általában mennyi ételt, italt fogyasztunk egy nap alatt, ezt szorozzuk meg 3-mal, és máris van egy jó becslésünk a zsákban tartott élelmiszer mennyiségét illetően. Szorozzuk meg 90-nel és nagyjából sejthetjük mire lesz szükségünk egy nagyobb földrengés vagy más katasztrófa után egy vörös eseménykor, amíg helyre nem áll a rend.

Látható, hogy egy négytagú családnál, akiknek nincsenek megfelelő tartalékaik, milyen kockázatot is jelenthet egy több hétig elhúzódó krízis. 30 nappal számolva ez 360 adag (!) ételt, 480 liter (!) vizet, tisztálkodószereket és ruházatot jelent. Ne felejtsük el, ezek csupán a puszta fizikai túléléshez szükséges, alapvető értékek, civilizált életre, tusolásra, nassolásra, kikapcsolódásra, utazásra még nem is gondoltunk. Érdemes még ma elgondolkodni a lehetőségeinken és a tettek mezejére lépni, hogy ne legyünk kiszolgáltatva, ne kelljen katasztrófavédelemre vagy egyéb szervekre hagyatkoznunk, ha valami baj ütné fel a fejét.

A cikk itt folytatódik…

Forrás

Kép