Akcióban a királyi vakondfogó - Ez nem bűncselekmény?

A királyság régen megszűnt Franciaországban, a királyi vakondfogó tiszte azonban nem. Ma is főállásban irtja a "földalatti mozgalom harcosait" egy férfi a versailles-i kastély 800 hektáros díszkertjében, amely a világ egyik legcsodálatosabbika.

Jerome Dormionnak hívják, 36 éves, és nagyon komolyan veszi munkáját, amely nem kevés. A hatalmas terület szinte a vakondok paradicsoma, ugyanis más európai királyi rezidenciákkal ellentétben nem nagyvárosban van, hanem vidéken, 12 kilométerre Párizs városfalától.

Amellett, hogy a birtok hatalmas, a vakond nagyon szorgos állat: akár harminc túrást is alkot egyetlen példány egy nap alatt. Dormion egy ideig méreggel harcolt ellenük, de azután a vegyi hadviselésről áttért a történelmi külcsínű és múltú vakondcsapdákra. A szerkezet a guillotine-hoz hasonlóan működik, elroppantja a vakond nyakcsigolyáit. A 17. században találták fel. A királyi birtok vakondvadásza nemcsak azért él velük a harcban, mert ezek váltak be a legjobban, hanem mert kellően méltók és hűek a történelmi hangulathoz.

A vakondok egyébként jóval előbb építgettek maguknak föld alatti királyságot, mint földit az emberek. 40 millió évvel ezelőtt fúrták-túrták be magukat Európa földjébe, és ma szinte virágkorukat élik, populációik egyre népesebbek. Zoológusok szerint ezt annak köszönhetik a meglehetősen védtelen, nem csupán vak, hanem jobbára süket és igen ingatag idegrendszerű állatkák - amelyekkel, ha felszínre bukkannak, hamar végezhet a stressz -, hogy megritkultak állati ellenségeik: a vadmacskáknak, menyéteknek bealkonyult.

Visszatérve Versailles-ba, a királyi vakondfogói tisztet még XIV. Lajos honosította meg a 17. század végén. Az uralkodó rengeteg pénzt ölt kertjeibe, nem csoda, hogy áldozott a túrásprevencióra is, és a vakondgondnok, avagy "vakondnok" még külön lakhelyet is kapott. A vakondfogóság apáról fiúra szállt jó ideig, a Liard család adta a munkaerőt, egészen 1812-ig.

Napóleon vetett véget a munkakör örökletességének, bár nem a dinasztikus jelleg zavarta, hanem egy örömlány. Történt, hogy a császár a kertben sétálgatva botlott a nőbe, aki ráadásul még ajánlatot is tett neki. Napóleon nem élt vele, hanem kiderítette, hogy miként került a feslett nőszemély az udvarba. A vakondfogó volt a ludas, aki versailles-i lakhelyét valóságos kabarévá és bordéllyá változtatta, mert nagyon kedvelte a mulatozást. Emiatt aztán ő lett az utolsó Liard a poszton.

A vakondnokság egyébiránt nemcsak esztétikai fontosságú, hanem akár életmentő is lehet. III. Vilmos angol király 1702-ben egy vakondtúrás miatt halt meg: megbotlott a kis halomban a lova, ő pedig kirepült a nyeregből és olyan súlyosan megsérült, hogy hamarosan meghalt.

(Szerkesztő megjegyzése: Eddig a "kedves" hangvételű cikk az MTI-től, mely igen érzékletesen szemlélteti, hogyan is viseltetnek (most éppen Franciaországban) a barbárok a vakondok iránt. Lehet, hogy alkalmanként a túrásokkal ez az egyébként igen hasznos állat sok bosszúságot okoz, föld alatti járataival azonban hozzájárul a föld termőképességének fenntartásához, mellesleg sok kártevőt is elpusztít, ezért semmiképpen sem irtandó, legfeljebb "üldözendő". Az elüldözésre számos módszer adott, a hazai interneten is vagy egy tucatot lehet olvasni. Hozzátesszük ugyanakkor, hogy a kiirtás (vagy az elüldözés) nem mindig hozza meg a kellő sikert. Az állat helyébe uis sok esetben újabb lép, csak idő kérdése, főleg ha a termőföld számára terített asztallal kecsegtet. Vagyis ha figyelmesen olvastuk végig a cikket, a francia módszerek, akármilyen régiek is, évszázadok óta nem szolgáltak kellő eredménnyel, hiába is próbálkoztak a felvilágosult franciák a likvidálással. Hogy bűncselekmény-e XIV. Lajos országában manapság a földtúró megölése, nem tudjuk, nem ismert általunk az ottani jogi normák összessége. A hazai szabályozás elviekben büntetni rendeli bármely gerinces állat indokolatlan olyan bántalmazását, melynek eredményeképpen az elpusztul, vagy maradandó egészségkárosodást szenved. A hangsúly azonban az indokolatlanságon fekszik, így igen kérdéses, hogy ha hazánkban el is rendelnének nyomozást egy-egy precedens értékűnek induló ügyben, vádat emelne-e az ügyészség, de még ha meg is tenné, bárkit elítélne-e a bíróság. Feltehetnénk úgy is a kérdést, mit ér ma egy vakondok élete, vagy kinek van több joga a földhöz és a kerthez a XXI. században, az embernek vagy a kis állatnak. Remélhetőleg egy majdan meginduló büntető eljárásban a (még életben maradó) vakondokok felé dől el a mérleg nyelve, így azontúl mindenki marad a barátságosabb megoldásoknál, ami már ma is követendő példa lehetne Franciaországban. Azt viszont megjegyeznénk, amilyen mértékben csökken a föld termőképessége egész Európában, vagy a világon, még az is elképzelhető, hogy nemsokára komoly büntetéssel számolhat az, aki a mókás kis állattal együtt a termőföldet is pusztítja.)

Forrás: MTI/ http://inforadio.hu/hirek/eletmod/hir-534591 

Kép forrása: http://www.timescolonist.com/travel/royal+molecatcher+lives+centuries+after+France+abolishes/7660420/story.html