Egy távol-keleti kagylófaj boríthatja fel a Balaton vizének ökológiai egyensúlyát. Az úgynevezett amuri kagyló 2006-ban jelent meg a tóban, és lassan kiszorítja az őshonos élőlényeket. A kutatók szerint folyamatosan figyelni kell a betelepült fajokat, hogy felkészüljenek egy, a nyárihoz hasonló kagylópusztulásra.
Oroszország keleti részéről, az Amur folyó vidékéről származik ez a zömökebb, kevésbé hosszúkás alakú kagyló. Nem őshonos a Balatonban. Az amur és a busa betelepítésekor, a halak bőrében megbújó kagylólárvaként kerülhettek a magyar tengerbe. A tihanyi ökológiai kutatóközpontban vizsgálják a betelepült kagylófajokat. A nagyobb testű amuri mellett újabbakat is felfedeztek.
– Az őshonos fajokra jelent veszélyt a kagyló jelenléte, egyéb szempontból megtelepedésre alkalmas felületet jelent ez más inváziós kagylók számára – fogalmazott Balogh Csilla, az MTA Balatoni Limnológiai Intézet tudományos munkatársa.
A Balatonban az elmúlt néhány évben már megfigyelték az amuri kagylók nagyarányú pusztulását, főleg a Keszthelyi-öböl térségében. A kutatók most azt vizsgálják, hogy milyen fertőzés állhat a háttérben. Nyáron a balatoni halászat munkatársai gyűjtötték össze az elpusztult kagylókat. A szakemberek szerint mindent el kellene követni, hogy a lehető legpontosabban megismerjék a betelepült kagylókat, ezért pályázatot adtak be a további kutatások finanszírozására.
Bővebben irt a problémáról tavaly a Pozitív Nap is, érdemes e helyt ismertetni:
A Balaton természetes alapállapotáról az 1800-as évek végéről vannak adatok, amikor még nem történtek meg azok a lecsapolások, elterelések, amelyek a tó arculatát megszabták. Az akkor dokumentált és azóta is fellelhető fajokat lehet őshonosnak tekinteni – mondta G. Tóth Gábor, a limnológiai kutatóintézet osztályvezetője. Az 1920-as évek végén, harmincas évek elején jelezték először egy-egy idegen állatfaj tömeges megjelenését a tihanyi kutatók. 1928-ban a Dunáról a Sió csatornán át vittek egy uszályt a Balatonra. Használatba vétel előtt ugyan szárazra rakták télre, lekaparták, lekátrányozták, ennek ellenére a résekben, a szegecsek mentén ott maradtak a vándorkagyló és a tegzes bolharák túlélő formái, amelyek azután elszaporodtak. 1934-ben már az egész Balatonon ez volt a legfőbb gerinctelen, kagylófaj.
Megjelenése olyan szempontból jót is tett a tónak, hogy a vándorkagyló nagy szűrési kapacitású, tisztítja a vizet. Ugyanakkor kiszorít más, őshonos fajokat. Vannak tudatos telepítések is. Például a napokban elhunyt Vojnarovics Elek professzor az ötvenes évek végén, a soroksári Dunából betelepített egy kis, garnélaszerű rákocskát, abból a jó szándékú meggondolásból, hogy a fiatal süllők táplálékbázisát bővítse. Csakhogy ezt úgy csinálta, hogy vödörrel, Duna-vízzel hozta a rákot és vele együtt két más fajtát is. Ezek azóta is élnek a tóban.
Az új fajok folyamatosan érkeznek, az elmúlt három évben is kimutattak három új fajt. Az egyik egy kagylóféle, az amuri kagyló, amely például egy tógazdaságból telepített halakkal együtt juthatott a Balatonba. A tenyérnagyságúvá fejlődő kagyló lárvái ugyanis egy darabig úgy fejlődnek, hogy befúrják magukat a halak bőre alá.
Tihanynál pedig két éve fedeztek fel egy ehető ázsiai kagylót. A harmadik fajta a vándorkagyló egy rokona, amely valószínűleg egy vitorlás feneként érkezhetett a Balatonba. Az idegen fajok ellen, ha már elszaporodtak, nem nagyon lehet tenni – mondta G. Tóth Gábor, a limnológiai kutatóintézet osztályvezetője.