Az Orosz Antarktiszi Expedíciónak jég és éghajlati helyzet állandó megfigyelései az Antarktiszon nem erősítik meg a globális felmelegedési hipotézist.
Ezt Valerij Lukin az Antarktiszi Expedíció vezetője jelentette be szentpétervári sajtótájékoztatón. Elmondása szerint hatalmas mennyiségű adat, amit az Antarktisz-kutatók kapnak tudományos kutatóhajóktól és öt speciális állomástól, valamint jégállapot változásainak elemzése az éghajlatváltozás ciklikus jellegéről tanúskodik, nem pedig a globális felmelegedésről, mint egy tartós tendenciártól.
Véleményét Lukin azzal támasztotta alá, hogy az orosz Novolazarevszkaja állomás térségében példátlan nehéz jégállapot alakult ki. Az idén ott 18 km-re a parttól mozdulatlan, 2-3 méter vastag jégmezők képződtek, míg a korábbi években a hajók tiszta vizen közeledtek az állomáshoz. - emlékeztetett az északkeleti tengeri átjáró kutatásának történetére is:
1932-ben ezt az utat egyedül, jégtörő támogatása nélkül tette meg a Szibirjakov nevű hajó, 1933-ban a Cseljuszkin jégtörő csak a Bering-szorostól15 km-re találkozott jégakadállyal. És az ezt megelőző időszakban, a XX. század elején csak jégtörőhajók végezhettek vízrajzi felméréseket ezen a területen. És később is, több évtizeden keresztül ezen az útvonalon csak jégtörőhajók közlekedhettek. Most az északkeleti tengeri átjáró újra hajózhatóvá válik.
Lukin nem kételkedik saját igazában, hiszen több éven keresztül sokat írtak az ózonlyukról, amely az Antarktisz felett keletkezett. Majd a Montreali Egyezmény elfogadását követően, amely megtiltotta a Freon-4 alkalmazását, a téma eltűnt a világközvélemény figyelmének központjából, bár az ózonlyuk az Antarktisz felett továbbra is megvan:
Freon nélkül nem működhet egyetlen egy hűtőszekrény vagy légkondicionáló sem, így megtalálták a „kiutat”. A DuPont cég egy másik Freon-fajtát vitte ki a piacra, a Freon-141-t, amely negyszer drágább, mint elődje.
„Miért van az hogy, senki nem említi többé az ózonlyukat?” – teszi fel költői kérdést az Orosz Antarktiszi Expedíció vezetője, és maga válaszol rá:
DuPont visszakapta a „gyilkos ózon” elleni kampányba befektetett pénzét, és ezután már senki nem írt és nem beszélt az ózonlyukról. Egy másik kérdés: miért nincs ózonlyuk az Északi-sark fölött? Igaz, időnként ott megjelennek kis rések az ózonrétegben, de ezek hamar behegednek, bár az Északi-sarkvidéken sokkal nagyobb gazdasági tevékenységet folytatnak, mint az Antarktiszon.
A paradoxon magyarázatát az Orosz Antarktiszi Expedíció vezetője ugyancsak az éghajlatváltozás ciklikus jellegében látja. A teljes szöveg itt olvasható
Kép: Archívum © Flickr.com/Rita Willaert/cc-by-nc
TOP 5
