Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

amelinda.jpg 

Nem, nem egy olyan munkahelyről esik most szó, ahol kötelező az uniformis.

Melinda Kahl saját maga döntött úgy, hogy ugyanabban a ruhában jár dolgozni a munkahelyére, mert megunta, hogy naponta órákat kell azzal eltöltenie, mit vegyen fel, mi fog a leginkább megfelelni a munkahelyén, mi tetszik majd az üzleti partnereknek, nem utolsó sorban pedig az ismerősöknek vagy az utca emberének. Megunta azt is, hogy órákig tervezze az ezzel kapcsolatos vásárlást, hol vegyen megfelelő öltözéket, de ráunt arra is, hogy órákat, napokat töltsön el a szabadidejéből azzal, hogy a terveknek megfelelően végre is hajtsa a vásárlást.

Melinda egy idő elteltével a megfelelő öltözködést, a napi ceremóniát egyfajta „kényszerként” élte meg, ezért döntött úgy, hogy változtatva a szokásain ezentúl ugyanabban a ruhában fog a munkahelyére járni, ami egy fekete nadrágot és cipőt, valamint egy fehér blúzt feltételez mind a mai napig, esős vagy hideg időben még egy blézert is a kabát alá.

Természetesen több szettel is rendelkezik, a ruhák azonban teljesen egyformák, semmi különbség nincs közöttük. Ha valamelyik bekoszolódik, következhet a másik szett, és ez így megy napról napra.

Azzal, hogy Melinda ugyanolyan ruhában jár, természetesen sok pénzt is megspórol, hisz ruhatárában már nem kallódnak az újonnan vásárolt, de alig használt színes ruhaneműk, így hősünk akarva-akaratlanul, de hulladékgazdálkodási szempontoknak is megfelelt viselkedése megváltoztatásával. Aki ugyanis nem vásárol folyamatosan a fogyasztói társadalomban, mint pl. jellemzően az amerikaiak, „szemetet” sem képez. Nem kell azonban Amerikáig mennünk a példálódzásban, mennyi felesleges ruhadarab kallódik a szekrényünkben, amit alig hordtuk. Öt, tíz, vagy több? El lehet rajta gondolkodni, valóban kellettek-e ezek, de ezen felül még azt is mérlegelhetjük, mihez kezdjünk velük, ha már tényleg nincs rájuk szükség. Ezt teszik azok a „rafináltabb” háziasszonyok is, akik évente frissítve a ruhatárukat, megszabadulnak a régi, de még értékkel bíró cuccaiktól.

Azt azonban nem mondhatjuk, hogy az amerikai hölgy „lázadna” a fogyasztói társadalom ellen, hisz ez nem derül ki a róla szóló hírekből, ő egyszerűen csak úgy gondolja, a munkája, és ne a kinézete alapján ítéljék meg a munkahelyén, amiben kellő segítséget jelenthet számára az egyszerű uniformis.

Nemrég a „szokatlan jelenségről” a harpersbazaar.com is írt, mely cikkhez rövid időn belül több tízezren szóltak hozzá a FB-on, ennek ellenére nem hisszük azt, hogy Melindának a való világban túl sok követője akadna azután, hogy a hírekbe „furcsa viselkedése” miatt bekerült.

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás