Mi lehetne az emberi ürülékből? Várat mégsem építhetünk belőle. Fenntartható megoldások (pl. termőföld „gyártás”)

Hogy milyen drága és környezettudatos budit lehet készíteni 50 ezer fontból, megtudhattuk korábbi hírünkből. http://www.utajovobe.eu/hirek/energetika/364-otvenezer-fontos-vece-lakatlan-szigeten

Igen sokan kritizálták a budi hírhajhász építészét, egyúttal megkérdezték tőlünk olvasóink, milyen rendszerbe állítható, olcsó és környezettudatos megoldások léteznek az angol WC kiváltására, ha egyáltalán vannak. Régóta terveztük egy cikk összeállítását a témáról, melynek egyik szakavatott ismerője, az alábbi filmben a környezetvédelmi problémákat is ismertető dr. Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet igazgatója.

A film önmagáért beszél, érdemes végignézni, még ha egy kicsit hosszúnak is tűnik, hisz csak így érthetők meg azok az összefüggések, amik mindenféleképpen szükségesek ahhoz, hogy megfelelő fogalmakat alkothassunk, mi is lehet olcsó és egyben szennyezés-mentes megoldás.

Már a film elején meg lehet megtudni, hogy mi a probléma a környezettudatosság szempontjából nem megfelelő hagyományos árnyékszékkel, mi a szükséges költséget felemésztő angol WC, és a rá épülő, a működtetés szempontjából is jelentős költségeket felemésztő városi csatorna és szennyvíztisztító rendszer.

Meg lehet ugyanakkor tudni azt is, mik a megfelelő alternatívák. Az igazgató hármas csoportot határoz meg, ezen belül a százaz toalettet, a prekomposztert és a komposztáló tolalettet. Hogy mik is ezek pontosan, illetve hogy hol és hogyan használandók akár a lakásban is, kiderül a filmből. Megtudhatjuk azt is, az emberi végtermék hogy kapcsolható vissza komposztálással és hétköznapi trágyázással a természetnek abba a körfolyamatába, melyben sohasem termelődve hulladék, minden mindig tart valahová. A cél tehát az, hogy az emberi ürülék visszakerüljön a természetbe, oda, ahonnan amúgy is származik. Trágyázással a „feketeföldszerű anyag” egyszerűen beépül a kerti növényekbe, hogy segítse azok fejlődését, a folyamat pedig addig ismételhető, míg élünk. Ez a városi szennyvíztisztítás révén nem végezhető el, így amellett, hogy a szerves hulladékot költségesen „tisztítjuk”, még fel se használjuk, azaz a pénzt kidobjuk az ablakon. Ez pedig azon felül, hogy felesleges pazarláshoz vezet, még a termőföldek jelentős pusztulásával is jár, hisz azt nem termeljük újjá, közben pedig jelentős az igény a népességrobbanás miatt – mindenhol a világon - újabb termőföldek kialakítására. A sok kicsi pedig, mint tudjuk, sokra megy.

Van megoldás a problémára? Lenne, ha olyan lakásban felhasználható komposzbudikat kezdenének az emberek beépíteni a városi házakba, mint amiket dr. Gyulai a film végén bemutat. Miért nem tesszük? Talán ha az első mintaház megépülne valamelyik városban, az emberek is másképp tekintenének a régi-új módszerre.

?rel=0" frameborder="0" width="640" height="480" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;">

Más elképzelések is adottak, hogy lehet visszaépíteni az emberi ürüléket a természetbe, de ez már a szennyvízkezeléssel kapcsolatos, mely bővebb kérdés. Ennek az a lényege, hogy a szennyvizet - az erre a célra létrehívott ún. nádgyökérzónás rendszerrel - biológiai módszerekkel helyben tisztítják meg.

„Az alkalmazott módszer egyszerű, hatékony és egyúttal megbízható. A szennyvíz a szigetelés miatt sem talajvízzel, sem élővízzel nem érintkezik.

A csatornarendszerben összegyűjtött szennyvíz először a tisztítótelep zárt előülepítőjébe kerül, ahol megtörténik a csekély hányadot kitevő szilárd részek leválasztása. Ezután a szennyvíz szigetelt, dréncsövezett medencébe folyik, amelynek föld ültető közegébe közönséges nádat telepítenek. A szennyvíz a talaj szintje alatt folyik a gyökerek közé, és ott tovább szivárog. Az üreges nádgyökerek biztosítják az oxigénbevitelt a talajba, a nád nagy gyökérfelülete pedig annak a mikroorganizmus-kolóniának ad otthont, amely a lebontási folyamatot, a szennyvíz tisztítását jórészt elvégzi. A lebontott tápanyagokat a nád a növekedéséhez hasznosítja, s az így átalakult szerves anyagot a nádaratás során vonják ki a rendszerből. A megtisztított, öntözésre kiválóan alkalmas víz egy szigetelt kiegyenlítő tározóba kerül, és a tározó mellé telepített energiaerdő és bambuszültetvény öntözése során hasznosul. A gyorsan növekedő bambuszokat az ökofalu lakói tüzelőként és kézműipari alapanyagként, a nyárakat faipari célokra hasznosíthatják.

A szennyvíz összegyűjtése – a kedvező domborzati viszonyoknak köszönhetően – Krisna-völgyben gravitációs úton megoldható, a tisztítótelep pedig ugyancsak gravitációs elven működik, így egyik sem igényel semmiféle külső energiaforrást. A technológia működtetéséhez szellőztető berendezésre és kémiai adalékanyagok alkalmazására sincs szükség, a telep emiatt teljesen szagmentes. Az összes munkaerőigény a telep kaszálásában, tisztántartásában és ellenőrzésében merül ki. Mindezek miatt a rendszer nagyon olcsón fenntartható.”

Nádgyökérzónás szennyvíztisztító néhány helyen működik ma Magyarországon, holott jóval olcsóbb beruházást igényel, mint a „hagyományos”. Felismerve az ebben rejlő lehetőséget, Amerikában, így pl. arizonai Phoenixben, nagyban is űzik már az ipart, ott pl. mocsarak segítségével oldják meg a szennyvízkezelést.

Régen rengeteg mocsár volt Magyarországon. A világháború után azonban szinte mindet lecsapoltuk. Kellett termőföldnek.

Béer

Forrás: Ökológiai Intézet - Száraz toalettek, komposzt-WC

;feature=youtu.be

Kapcsolódó anyagok:
Megkezdtük a nádgyökérzónás szennyvízkezelő rendszerünk kiépítését:
http://okovolgy.hu/a-tisztulas-gyokerei/
Egy város vízfogyasztása:
http://www.sulinet.hu/tart/fncikk/Kifa/0/20130/urban05.htm