Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_QDrum_acouple.jpg 

Több tanulmány is azt támasztja alá, hogy az intelligencia szint összefüggésben áll az egészséggel, a várható élettartammal és a halálozási okkal. De a jelenség vizsgálata jóval összetettebb kutatást kíván.

A British Medical Journal múlt heti kutatása szerint azok, akik magasabb gyerekkori IQ-val rendelkeznek tovább élnek, mint kortársaik.

A kognitív képességek és az egészségesség között már korábban is megfigyeltek pozitív kapcsolatot

– például azok, akik magasabb képesítéssel rendelkeznek hosszabb életet élnek, mint az azzal nem rendelkező társaik – ez a dokumentum ihlette azt a radikális elméletet, amit eddig csak egy kisebb kutatócsoport ismert.

A „rendszerintegritás" elmélet szerint a magasabb intelligenciával rendelkező személyek nem csak azért egészségesebbek, mert jobban fogadják vagy betartják az egészségügyi tanácsokat, mint például a dohányzásról való leszokást, vagy mert többet keresnek (a jól fizetett foglalkozások biztonságosabb munkakörülményeket teremtenek és jobb egészségügyi ellátást is adnak).

Inkább genetikailag vannak jobb helyzetben, és kivételes fiziológiával vannak megáldva

– és ez az optimális testfunkció magasabb intelligenciát és jobb betegség-ellenállást eredményez.

1920-ban az Illinois állambeli iskola igazgatója egy intelligencia tesztet adok diákjainak, aztán elkérte az iskolai ápolótól a 40 legmagasabb és a 40 legalacsonyabb szintet elérő diák egészségügyi adatait. Észrevette, hogy a leghatékonyabb diák bizonyult a legegészségesebbnek, és levonta következtetésnek, hogy

a jó intellektuális képességekkel rendelkező diákok magasabb fizikai kepeséggel is rendelkezik.

Az úttörő pszichológusnak számító Charles Spearman, aki korai ötleteket fogalmazott meg a 20. század elején az intelligencia mérésére, úgy vélte, van összefüggés az egészséges elme és az egészséges test között.

A British Medical Journalben megjelent kutatás Ian Deary laboratóriumából származik, aki az Edinburgh Egyetem differenciálpszichológia professzora. Ian Dearyhez került egy mentális képességeket vizsgáló dokumentum, amely 1932 és 1947 közötti intelligencia felméréseket tartalmaz minden olyan 11 évesről, aki Skóciában élt. A gyerekek felnőttkorába való betekintésénél a csoportban levők halálának okát vizsgálva, a tudósok elemezhetik a gyermekkori intelligencia és a jövőbeli egészség összefüggéseit. A tanulmány, amelynek vezető szerzője Catherine Calvin, több mint 65 ezer skótot tesztelt 1947-ben, akiknek közel a fele életben volt 2015-ben mikor a felmérést végezték. 

Catherine Calvin és munkatársai kimutatták, hogy azok, akik 11 évesen magas IQ-val rendelkeztek alacsonyabb halálozási rátát mutattak az olyan gyakori betegségeknél, mint a szívkoszorúér megbetegedés, stroke, dohányzással kapcsolatos rák, légúti- vagy emésztési megbetegedés, valamint a demencia. Sőt, azok, akik az intelligencia felső tíz százalékában értek el eredményt, fele annyi kockázati rátával rendelkeztek az olyan betegségek kialakulásához, mint a szívkoszorúér vagy stroke, mint az alacsony tíz százalékba tartozók.

A magasabb ponttal rendelkezők immunisabbak, mint az alacsonyabb IQ-val rendelkező társaik.

A kapocs a magasabb intelligencia és a hosszabb élettartam között, mind a nők és a férfiak esetében, akkor is fennáll, ha olyan tényezőket is figyelembe veszünk, mint a magasabb jövedelem, vagy az életmód (például a dohányzás).

Az előző tanulmány új vizsgálati területet eredményezett, a kognitív epidemiológiát, amely a korai intelligencia, mint a felnőttkori egészség kockázati tényezőjét vizsgálja. A kognitív epidemiológusok által felvetett egyik gondolat az, hogy

a genetika lehet a láthatatlan kéz mind a magas IQ-nál, mind az erős szervezetnél – vagyis, a genetika lehet a rendszer integritásának kulcsa.

Ennek tanulmányozására a kutatók a közelmúltban átvizsgálták az azonos nemű ikrekre vonatkozó adatokat, ahol legalább az egyik fél meghalt. A három ikernyilvántartás – az Egyesült Államokból, Finnországból és Svédországból – tartalmazta a kognitív teszten elért eredményeket, mind gyermek, mind felnőtt korban.

A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy a hosszabb élettartamú iker rendelkezett-e magasabb intelligenciával. Általánosságban elmondható, hogy

mind az azonos nemű, mind a nem azonos nemű ikertestvéreknél az okosabb él tovább.

A hatás sokkal szembetűnőbb a nem azonos nemű ikerpároknál (mivel a génjeik 50 százalékban egyeznek csak). A kutatás tavaly jelent meg az International Journal of Epidemiology hasábján egy elég provokatív címmel: „Az intelligencia és az élettartam közötti kapcsolat többnyire genetikai".

A rendszerintegritási elmélet egyik nehézsége, hogy nehéz tesztelni, tekintettel arra, hogy az intelligencia sokkféleképpen gyakorolhat hatást az egészségre, például az oktatás és a foglalkozás befolyásolásával (az egészséges életmód tervezése kognitív kihívásnak tekinthető). A mögöttes élettani jelenségeket nehezen tudják igazolni.

Ugyanakkor számos mélyen ellentmondásos fogalmat is magában foglal: az intelligencia genetikáját, az IQ teszteket és a biológiai determinizmus eszméjét.

Ha a gének befolyásolják mind az intelligenciát, mind az egészséget, ahogy ezt a bizonyítékok sugallják, akkor az életünkben elért eredményeket – vagy akár a halálunk idejét – nagyban befolyásolják a születési körülményeink.

Ez pedig egy igen kellemetlen terület, mert azt sugallja, hogy a politikai beavatkozások bizony nem könnyítik meg az egészségügyi egyenlőtlenségek felszámolását.

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat

Kapcsolódó anyagaink: 

Forrás - A kép csak illusztráció, forrás: pixabay