Tiszaszentmárton egy apró falu az ukrán határ mellett. A lakosság majd fele roma, a fiatalok elvándorolnak. Ez a riport mégsem a nyomorról szól, hanem arról, hogy egy jó kezdeményezés nemcsak felrázza a helyieket, de pénzt is hozhat a házhoz.
Alig hagyjuk el a helységnévtáblát, máris szépen gondozott uborkatábla vonja magára a figyelmet Tiszaszentmártonban. Nem véletlenül. Riportunkban a helyiek kezdeményezését mutatjuk be, de előbb tisztázzuk, hol is járunk pontosan.
Tarkón Ukrajna lehelete
A falu az ország legkeletibb települése, közvetlenül az ukrán határ mellett található. Mintegy 1300-an élnek itt, a lakosság 40 százaléka roma. A munkanélküliség 30–35
százalék közötti, a regisztrált munkanélküliek száma jelenleg 330. Itt 1,5-2 millió forintért már olyan házat lehet kapni, amelyikhez 800 öles telek jár, melléképületekkel együtt. Csak egy kilométerre a Tisza, szép lapályt épít a folyó nyáron, ám kijelölt strand nincs. A Tisza itt határfolyó, a meder közepétől már Ukrajna kezdődik.
A falu helyzete ugyanakkor tipikus: a fiatalok elvándorolnak, az öregek és a romák maradnak. Az utóbbiak azonban felismerték, hogy a tisztes megélhetésre egyetlen lehetőség, amit a mezőgazdaság nyújt.
Visszatérve az uborkatáblához: tucatnyian szorgoskodnak a félhektárnyi területen. Három hónapig minimálbéren foglalkoztatják őket, és ami nagy szó errefelé is, be vannak jelentve. Az uborkára egy konzervgyárral kötöttek szerződést, a gyár a válogatógépet is letelepíti ide, és már osztályozva mehet feldolgozásra a portéka.
Ritka az, amikor a főnököt a háta mögött is dicsérik, ám Pap Imre – aki egyben a roma kisebbségi önkormányzat vezetője – úgy tűnik, kivétel. Éppen ügyeket intéz valahol, addig az asszonyok elmondják: rendes ember, határozott, céltudatos és megértő. Sőt, kikéri a véleményüket. Ha látja, hogy valamelyiküknek nincs mit ennie, akkor ad neki. Akinek nincs biciklije, ebédidőre hazaviszi mikrobusszal, majd visszafelé felveszi. „Ilyen ember nincs még egy a megyében!” – összegez egy középkorú asszony.
Érthető a lelkesedés: többen azóta nem tudtak elhelyezkedni, hogy megszűnt a munka a vasúti átrakóban, majd a konzervgyárban is. Egy idősebb asszony 22 évet húzott le a MÁV-nál, ám több mint 10 év munkaviszonya kimaradt. Volt az önkormányzatnál már közhasznú, közcélú is, de errefelé utcára kerültek azok is, akik a konzervgyárban dolgoztak. Böröcz Jánosné, egykori léfőző négyszáz literes üstben keverte, ízesítette a savanyúsághoz a levet.
Most három hónapig fix állásuk van. Tizenketten vannak, plusz ketten egy támopos pályázatból. Úgy fogalmaznak: az embernek legalább van egy kis „előrelátása”. Van, aki kiskorú gyerekeiről gondoskodik, más vele élő, felnőtt gyermekeiről.
Így jött az uborka
Időközben megérkezik Pap Imre, aki elmeséli: 2011-ben kezdtek el mezőgazdasággal foglalkozni. Az a 0,6 hektáros terület, amelyen gazdálkodnak, az önkormányzaté: a korábban elhanyagolt területet a roma kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére bocsátották a rendelkezésükre. Kaptak hozzá 200 ezer forint kamatmentes kölcsönt, és hozzá négy ember foglalkoztatását is segítette a település.
Paradicsommal, pritaminpaprikával kezdték. Hazulról, vashordókban hordták a vizet – akkor még az sem volt itt –, megtoldották slaggal, úgy locsoltak. Mindenki társadalmi munkában dolgozott, önkéntesként. Aztán rátaláltak a Polgár Alapítványra (a szervezetről hamarosan bővebben). Tőlük kértek és kaptak 200 ezer forint kamatmentes hitelt, abból fúrattak kutat. Az első év azonban nem sikerült. A termést elvitte a paradicsomvész.
A következő évben leszerződtek uborkára. Akkor még Zsurkra hordták a termést, majd Fehérgyarmattal, Tyukoddal állapodtak meg. Tavaly már úgy szerződtek az uborkára, hogy a konzervgyár a válogatógépet is letelepítette az uborkaföld mellé. A cég adja a hálót, a csepegtetőcsövet is.
Ahogy híre ment a faluban, hogy megéri uborkázni, négy cigány család felszántotta a saját kertjét, és belevágott. Idén már 16 család csatlakozott. Motiválja őket, hogy hasznot látnak az uborkában. „A vidéki cigányságnak nincs más lehetősége, mint a mezőgazdaságba való integrálódás” – véli Pap. „Tavaly 2 millió forint kamatmentes kölcsönt kaptunk. Visszafizettük, bizonyítottuk, hogy szavahihetőek vagyunk. Idén vágyainkat, álmainkat jogi formába öntöttük: szociális szövetkezetet hoztunk létre. Nagyobb területen (2,5 hektár) gazdálkodunk, és már krumplit is termelünk négy hektáron.” Így folytatja: „maximálisan meg vagyok elégedve az alapítvánnyal. Belénk helyezték a bizalmat. Igaz, erre az előző években rá is szolgáltunk” – meséli Pap Imre, miközben 1992-es évjáratú Ford mikrobuszán a burgonyaültetvény felé vezető földúton zötyögünk.
A szövetkezetet a család és néhány barátjuk alakította. Jelenleg 12 embert foglalkoztatnak, közülük a legszorgalmasabb 6-7-nek felkínálják a hosszabbítás lehetőségét, hogy a három hónapon túl is dolgozhatnak. Pap becslése szerint 90 százalékos lehet a munkanélküliség az aktív korúak, zömmel a cigányság körében. „A nem roma fiatalok elmennek, a romák itt maradnak. Ha nem tudjuk megállítani a folyamatot, ez egy cigány település lesz” – mondja.
Papnál együtt dolgozik roma és nem roma. Ibolyának nagyon kell a szolgálati idő, tisztességesen meg is dolgozik érte. Erzsikének két nagy gyereke van, vele élnek, még Edit gyerekei is támogatásra szorulnak. Jutka férje és a fia közmunkás. Két roma fiatalnak, Alexnek és Líviának ez az első munkahelye. „Mindig akad nehézség. Tavasszal a jég elverte a palántákat, azt mondtuk, nem adjuk fel, újakat ültetünk. 400 ezer forint mínuszról indultunk.”
Két család, aki belevágott
Oláh Lajosék második éve foglalkoznak uborkatermesztéssel. Idén már ők is leszerződtek a konzervgyárral, így a szállítási költséget (ez tavaly 140 ezer forint volt) megtakarítja. Az egész család kiveszi a részét a munkából, a szülők mellett a gyerekek is. „Így tökéletes, nem bántuk meg, hogy belevágtunk” – mondja az apa. „Kétkezi munkával megkeresi az ember a kis kenyerét, és nyugodtan alszik.” Azt is mondja: szeretnek itt lakni. Legidősebb gyermekük 15 éves, most ballagott el az általánosból.
A cikk itt folytatódik...
TOP 5
