Riportsorozatot készítünk a parlament újoncairól, és rögtön a legfurcsább figurával kezdtük: Sallai Róbert Benedekkel, azaz SRB-vel. Az LMP képviselője nemcsak az Országgyűlés eddigi műparasztjaihoz, kisgazdaként pózoló téeszbürokratáihoz, hanem az elempésség eddigi sztereotípiájához, a bioélelmiszerekre rácsavarodott városi értelmiségi divathippikhez képest is teljesen autentikus.

A földeken, gyümölcsfák alatt és állatok között eltöltött nap végére világos lett: vagy az Országgyűlés új sztárja válik belőle, vagy a félidő előtt bedobja a törülközőt, és hazamegy Túrkevére gazdálkodni.

Reggel indulunk Budapestről, és mielőtt Túrkevére mennénk, van időnk beugrani az attól 15 kilométerre található Mezőtúrra, egyikünk szülővárosába, hogy a helyi hentes és mészáros saját nappalijából átalakított all yo u can eat éttermében ebédeljünk. Egy óra körül érkezünk Túrkevére, lassan megtaláljuk a Nimfea Egyesület központját, ahová a találkozót megbeszéltük.

Túrkeve egy kilencezres alföldi kisváros, az emberek nagy része a földből él ilyen-olyan formában. És azt persze mindenki tudja Mezőtúron, hogy Finta Sándor és az egykori Rodin-tanítvány Finta Gergely szobrász testvérpár mellett Korda Sándor filmrendező és producer is a településről származik.

Vannak ilyen hajléktalanszállóim

Leparkolunk a Nimfea udvarára, és mielőtt kiszállnánk, megbabonázva nézzük, ahogy egy utánfutóval szerelt traktor siet el mögöttünk, és egy szűk, belvárosi parkolóhely méretű helyen tolatja körbe az egyik épületet. SRB jön és kezet nyújt, két perc múlva pedig mi más lehetne a téma, mint hogy szerinte Schiffer András „egy rém furcsa faszi″, aki „tüsszög a fáktól, mire a parkolótól a házig beér″, de „a parlament 95 százalékánál intelligensebb, tisztességesebb és jobb képességű″. Ügyvédként segített a Nimfeának, így SRB nem mondott nemet, amikor hívta.

Beszélgetni kezdünk, vagyis SRB beszél: lehengerlően és hadarva, hozzá is teszi: amikor azöldszervezeteknek egy tárgyaláson „gladiátorra″ volt szükségük, általában őt küldték. Kiderül, hogy elég sok mindennel foglalkozik. Egyrészt a Nimfea Természetvédelmi Egyesületet irányította, valamint felügyelte az egyesület mintagazdaságát. Másrészt vezeti a saját és felesége gazdaságát is, harmadrészt pedig pályázatokat ír több civil szervezetnek és vállalkozásnak. Ez utóbbi a parlamenti munkával megszakad, mivel egész emberes feladat volt. A gazdálkodást viszont nem hagyja ott, de fel kellett vennie egy ispánt – mint mondja, a régi földesurak is ezt tették, csak így maradt idejük a politikára.

SRB és felesége – aki egyébként otthonszüléssel foglalkozik – azonban nem úgy szerezte a birtokát, ahogy a régi és új földesurak szokták.

Mióta van meg ez a gazdaság?

Így most SRB-ék arra készülnek, hogy a hatfős család egy 50 négyzetméteres albérletbe költözzön.

SRB: Édesapám gazdasága tönkrement az első Orbán-kormány alatt, nagyjából Torgyánék kiváló vidékpolitikája miatt. Akkor kezdtünk el földeket venni, de miután már akkor is voltak nagybirtokosok, csak ilyen zártkerteket volt lehetőségünk vásárolni. Ezek belterületnek minősülnek, nem kellett kifüggeszteni. Az Alföldön a mezővárosok mentén létrejöttek ilyen 30-40 hektáros táblák, ahol 300-1200 négyszögöles kertek vannak, 20-30 ezer forintokért. Volt olyan, hogy az ügyvédi költségért ingyen megkaptunk egy kertet egy nénitől, mert nem gondozta, a parlagfű miatt viszont megbüntették. Így lett ezer fánk meg rengeteg pálinkánk a feleségemmel, mert összevásároltunk ilyen kicsi kertekből vagy százat, összesen 40 hektárt. Vennék én szívesen száz hektárt egyben, de annyi pénzem nem lesz az életemben.

Terjed önről egy történet, miszerint nem csak földeket vásárol, hanem házakat is. Állítólag megmentett egy cigány családot, akiket kitettek volna a faluszéli viskójukból. Ebből mi igaz?

SRB: Elmesélem, hogy volt. Ezekben a zártkertekben van egy nagy halom régi csőszház, szerszámos, cefretároló. Az élet úgy hozta, hogy a helyi hajléktalan réteg sokszor ezekbe költözik be. Engem meg nem zavarnak, hogy ott laknak benne, meg esznek egy kis szilvát. Az a sztori, ami elterjedt, valójában úgy volt, hogy az egyik árverésen az egyik kert nem kellett senkinek. Az önkormányzati ember mondta, vedd már meg, neked elfér a többi között. Megvettem, került vagy 980 forintba. Aztán kiderült, van rajta egy ház.

Én azt hittem, csak Leisztingerék meg Csányiékcsinálnak ilyet, hogy vesznek 980 forintért házakat!

Én a 980 forintért vettem egy házat meg három embert. Mert abban a házban lakik egy cigány család, egy öregasszony meg a két fia. Ráadásul nagyon szemét volt a világ, mert a kertszomszédok pénzt szedtek ettől a szerencsétlen családtól, akik nem tudták, hogy nem is azoké a ház. Ezen kibuktam, és összevesztem velük. Milyen moslék dolog már, hogy azt a kis pénzt is elszedik tőlük? Azóta is ott laknak, már ingyen. Ennyi a történet lényege. De ez nem azért van, mert jótékonykodni akarok. Hanem mert nem zavar. Van olyan tulajdonom, aminek nincs más haszna, csak az, hogy Petrás Karcsi benne lakik. Ő csont alkoholista, és nem veszik fel a szociális otthonba. Kirakták a testvérei a hagyatékból, azóta a kertekben él. Így hát vannak ilyen hajléktalanszállóim.

Bántó akarok lenni, azt hiszik, vicc

És itt muszáj volt rákérdeznünk a másik pletykára, miszerint azért húzott bocskait az LMPkampánygyűlésére, mert valójában jobboldali, sőt lélekben jobbikos. Kávézás közben bevallja, ő a tipikus magyar szavazó, aki szavazott már mindenkire, se nem jobb, se nem baloldali.

SRB: 2004-ben csináltattam ezt az öltönyt, amikor megnősültem. A Jobbik még nem volt parlamenti párt. Amikor szinte egyenruhaként kezdték el használni, onnantól előszeretettel viseltem, mert számomra teljesen elfogadhatatlan az, hogy bármilyen nemzeti jelképet kisajátítson valaki. Haragudtam annak idején a kokárdás dologra is. Ennek ennyi a története. Amikor az LMP kampánygyűlésére felvettem, becsület istenemre mondom, semmi más oka nem volt, mint hogy az öltönyeim közül ezt tudtam csak begombolni. Aztán mikor elkezdtek ezzel csesztetni, az eredményváróra már szándékosan vettem fel, hogy elmentek ti a fenébe!

Ha egy politikus bocskait vesz fel, annak szimbolikus jelentése van. Félreértették?

SRB: Nagyon sokszor az volt a benyomásom a belvárosban, mintha nem is egy nyelvet beszélnénk. Mondok valamit jó szándékkal, a budapestiek megsértődnek rajta. Utána mondok valamit, amivel bántó akarok lenni, és azon nevetnek, azt hiszik, vicc.

Ha az legnagyobb bajuk az országban, hogy egy LMP-s miben jár, akkor az már régen rossz. Fontosak a szimbolikus ügyek, fontos, hogy legyen róla véleményünk, de a magyar társadalom túlnyomó többsége egészen más problémákkal küszködik, de a valós problémákkal nem foglalkozik senki. Például, hogy hova lesznek a háziorvosok. Túrkevén négy háziorvosi körzet van. Egyet nem tudunk betölteni évek óta, a másik háromból kettőben öregségi nyugdíj fölött álló emberek vannak. Fogorvos nincs. Egy volt, három praxissal, vagyis egy időben rendelt három településen. Elvittem a lányom fül-orr-gégészetre Mezőtúrra. Délig van rendelés. Odaértem 11-re, és mondták, már elment a doktor, mert Tiszafüreden is ő rendel. Kérdeztem, Tiszafüreden? 100 kilométerrel arrébb? Igen, mert a megyében csak ő van. Vagy például az iskola. Kuncsorbán bezárták az iskolát. A kuncsorbai gyerekek reggel ötkor télen ott állnak a megállóban, és várják, hogy Törökszentmiklósra vagy Kétpóra elvigye őket a busz. És elnézést kérek, főleg, hogyha önök a fővárosból jöttek, de nekem sokkal fontosabb az a másik nyolcmillió ember, aki nem a fővárosban él.

És nem tudom, ez a sok balfék képviselő, akiket elvileg azért küldünk oda, hogy képviseljenek bennünket, mi a francot képviselnek. De azt biztosan látjuk, a mi problémáinkat nem képviselik.

Szabadságharcosként fogadtak

A kávé után beülünk a terepjárójába, amiről SRB azt írta Facebookján, hogy a sok gyerek és a rendetlenség miatt csak védőoltással lehet beszállni – ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánjuk. Elindulunk megnézni a gazdaságot, útközben pedig elmeséli, 2013. október 23-a volt számára a fordulópont, amikor eldöntötte, hogy visszatér az LMP-be: hallgatta a sok „süket beszédet″ a fővárosban, és rájött, ő maga se tudna kire szavazni, mert nincs alternatíva.

Hogy került rögtön befutó helyre?

SRB: Egyrészt olyan látnoki képességeket tulajdonítottak nekem, ami nem igaz.

2010-ben megmondtam, hogy ez a párt szét fog hullani, egyszerűen nem lehet egyben tartani.

Akkor nagyon keményen kiálltam azok ellen, akik később a PM-be távoztak. Ezért mikor visszatértem, szabadságharcosként fogadtak, mint aki megmondta, hogy ez lesz. Másrészt nagyon kicsi volt az elutasítottságom, ezért a 2-4. helyekre rakosgattak.

Ha jól tudjuk, az a szavazás úgy működött, hogy a küldöttek rangsorolták a jelölteket, Schifferen és Szélen kívül pedig a nem megosztó figurák kerültek előre. Önről viszont azt mondják, kifejezetten konfliktuskereső ember.

SRB: Ezt a PM-esek mondják. Igaz, erős érdekérvényesítő vagyok, de nem tartom magam konfrontatívnak. Velem az nem tud megegyezni, aki nem akar. Egy biztos: olyan erősek voltak a politikai ellentétek, hogy keményen bele kellett állni. Most az országos lista első tíz helyén, amit a párt teljes kongresszusa, 160 ember hozott létre, kettő fővárosi van. Ha megnézi a négy évvel ezelőttit, volt benne kettő vidéki. Pedig a párt többsége akkor is vidéki volt! Csak éppen egy jól szervezett kisebbség mindig hatékonyabb tudott lenni. Ezért volt az az őrületes konfliktus, mert a mostani PM-esek jelentős része folyamatos háttéralkukkal megbeszélték, hogy kiből mi legyen. És hiába nem tetszett ez a párt többségének, én nem tudtam egyeztetni napi szinten a győri kollégákkal, meg nem hívogattam föl a Vas megyeieket. Ők viszont összejöttek ott a Szimpla kertben, és megbeszélték a dolgaikat. Nagyon nem akartam azt, ami egyébként bekövetkezett, hogy ilyen új SZDSZ-ként emlegessék az LMP-t, mégsem tudtunk ezen változtatni. Én nem tagadom meg a liberális gondolataimat, de nem mindegy, mi a hangsúlyos egy párt kommunikációjában.

Azok, akik 32 éves korukig nem hagyták el az egyetemet, mert a második valami után még egy PhD-t is csináltak, teljesen más problémákkal szembesülnek, mint mi, akik itt nőttünk fel vidéken.

Volt az LMP-nek vagy 850 tagja, kiment 150, abból 120 fővárosi. Nyilvánvalóan a párt politikai véleménye a kongresszuson jobban a vidéki emberek problémái felé tolódott. Bejött egy halom másik ember, a szavazótáborunk is átstrukturálódott. Négy évvel ezelőtt az ilyen mérsékelt közepes urbánus értelmiséget tudtuk megszólítani, most egy halom szavazatunk – ha igazak a kutatások – jobboldalról jött.

Itt aki természetvédő, birkahúst eszik

A kávé után beülünk a terepjáróba, hogy megnézzük azokat a zártkerteket a település szélén, amikből bevásároltak a feleségével. Néhány sor gyümölcsfa után pár száz négyszögöl búza, majd megint gyümölcs, aztán legelő.

Azt mondja, nem is akarnak ezen változtatni, minden megvásárolt zártkertet úgy hagynak, ahogy vették. SRB konzervatív ökofilozófiáját itt már egészen átlátjuk: mindent úgy kell hagyni, ahogy van. Ha egy alkoholista hajléktalan lakik a kertben, hadd lakjon, ha legelőnek használták, maradjon is úgy. Látjuk a már emlegetett csőszházakat, szerszámosokat, néhány fán nejlonzacskófoszlányok lógnak: ezzel jelölik a napszámosoknak, hogy melyik terület tartozik hozzájuk, melyik nem. Összesen vagy negyven embert foglalkoztat a gazdaság.

Aztán, ahogy megállunk, megállíthatatlanul sorolja, hogy mi a gond a hasonló térségekben: nincs magyar gépgyártó, mindenki külföldi traktort használ. Azért olcsóbb a Tescóban a szlovák tej, mert a szállítmányozás rejtett támogatást kap, a környezeti terhet közpénzből kell megfizetni. A magyar állam nem vidékfejlesztésre költ, hanem autópályákra, autógyárakra, Hankook-gyárraahelyett, hogy a magyar gazdálkodókat segítené. És mindegyik kormány ezt csinálta:

Túrkevéről nincs semmi különbség az MSZP és a Fidesz politikája között. Az égvilágon semmi. Tőlük nem lesz az én gyerekemnek munkája itt helyben.

Mit gondol, önt meg fogja változtatni a parlament?

SRB: Én ebbe nőttem bele, ami itt van. Láttam, hogy a faterom építi a szemben lévő telepet, ahogy az emberek a semmiből építik a gazdálkodásukat. Nagyon röstellem, de a szememben az egyik legnagyobb érték, ha az ember termel valamit, valamit létrehoz. Ez az értékrend, ez a szocializáció a parlamentben nem fog elmúlni, hiába mondják, hogy ott megbolondulnak az emberek .Erre fel vagyok készülve. Arra nem vagyok felkészülve, hogy csesztessék azokat a pályázatokat, amiket eddig nyertem. Rosszat ebben az országban bárkiről el lehet mondani. Pláne ha valamit elért. Annak idején, mikor Ángyán József ki akart lépni a Fideszből, megmaradt bennem nagyon, mikor azt mondta: leszek én még pedofil!

A Fidesz elnökéről mi a véleménye?

Ez egy nagyon-nagyon nehéz kérdés. Szerintem valamikor a ‘90-es évek végén, a kétezres évek elején

Orbán Viktort elrabolták és kicserélték egy másik emberre, és most valami dublőre helyettesíti, aki nem az, mint aki a ‘90-es évek elején volt.

Ha meghallgatom az akkori Orbánt, egy szimpatikus radikális demokratát látok, akiről feltételezhetetlen az, amit az elmúlt négy évben a Fidesz csinált. Piszkosul nehéz elhinnem, hogy ez ugyanaz az ember!

Várja, hogy találkozzon vele, és legyen egy jó kis vitájuk?

Hát én arra nem várok, de anyukámnak megígértem, hogy dedikáltatni fogom a könyvét vele.

Ő rajongója Orbán Viktornak?

Nézze, vidéki térségben élünk. Anyukám átélte azt, hogy elhajtották a hat muraközi lovát az apjának, akit meg is vertek ‘56 után. Az ilyen emberekből soha nem lesz baloldali érzelmű, aki nevét adná olyanhoz, aminek bármi köze van a volt pártállamhoz. Orbán Viktor egy szimbólum az ő számára, mint aki legyőzte ezeket. Lehet, hogy nem szereti és csóválja a fejét minden korrupciós ügyre, de a magyar társadalom többsége ilyen érzelmi beakadások alapján dönt.

Hogyan tudta az édesanyjának elmagyarázni, hogy van egy olyan párt, hogy Lehet Más a Politika, és ön annak a tagja?

Hát jó sokáig titkoltam! Ezek az élettörténetek, érzelmi kapcsolódások egy-egy politikai oldalhoz olyan szinten meghatározzák a magyar politikai hangulatot, amin nagyon nehéz változtatni.

A rendszerváltás akkor fejeződik meg, ha a rendszerváltás pártjai kikopnak a parlamentből. Kormányváltó párt lehetünk, annak viszont nincsen esélye, hogy 2018-ra eltüntessük a rendszerváltó pártokat. Az LMP egyébként sohasem abban lesz érdekelt, hogy többséget szerezzen vagy kétharmadot, hanem abban, hogy legyen a parlamentben hat-hét párt, ahol legnagyobb is maximum 35 százalékos, és így mindig szükség legyen kompromisszumra.

Forrás

Fotó: Huszti István