Két éve nagy port kavart a médiában az a cikkünk, mely kérdésként azt vetette fel, szükség van-e hazánkban állatvédelmi rendőrségre. Az állatvédők természetesen azon a véleményen voltak, miszerint mindenféleképpen kellene egy ilyen specifikus, a problémákat, a helyi viszonyokat jól ismerő szervezet, míg mások elegendőnek tartották a „szimpla” rendőrséget is, hisz szerintük az is képes fellépni a nemkívánatos jelenségekkel szemben.
- Mi történt azóta? A kérdésre a debreceni Kutyaház Egyesület egyik önkéntese, Karsa Petra válaszol.
Ahogy naponta böngésszük az állatvédelemmel foglalkozó cikkeket, bejegyzéseket a közösségi oldalakon, úgy látjuk, megszaporodtak a súlyosabb ítéletek, értem ezalatt, hogy a ténylegesen kiszabott szabadságvesztések mellett a felfüggesztett börtönbüntetések próbaideje is növekszik, tehát az igazságszolgáltatás kezd megfelelően reagálni, jó irányba mozdultunk el. Mindemellett megjegyzem, több elrettentő ítéletre lenne szükség, úgy gondolom uis, hogy csak ez a jogalkalmazás szolgálja megfelelően a prevenciót.
Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy már két éve sem foglalkozott úgy a kérdéssel a sajtó, ahogy szerintünk kellett volna, hisz a probléma megoldása nem várható csupán a büntetőjog fejlődésétől, vagy attól, felállítanak-e állatvédelmi rendőrségeket, mint ahogy teszik ezt Amerika egyes államaiban, vagy pl. Hollandiában.
- Mire lenne szükség akkor?
Sokkal inkább másra. A gazdasági válság kialakulása óta érezhetően több az utcára kitett, a kietlen területen elhagyott vagy hozzánk beadott állatok száma. Így hiába van egy-egy elrettentő ítélet, a probléma magától nem oldódik meg, mivel bőven akad utánpótlás a menhelyeken vagy a sintértelepen. Egyszerűen nem tudnak az állatvédők befogadni annyi állatot, mint amennyinek hely lenne, így sok kutya és macska pusztul el sintértelepeken a kényszerű elaltatás következtében.
- Akár úgy is lehet fogalmazni, hogy a társadalom állatgyárakat működtet?
Sajnos igen. Az állattartás ma Magyarországon nem felelős. A felelős állattartás különben önmagában is egy olyan problémakör, melynek számos aspektusa van, sok mindenről lehetne beszélni. Megoldást a (kényszerű) ivartalanítás hozna, ez azonban még nem megoldott hazánkban. Németország lehetne a pozitív példa, hisz ott gyakorlatilag ismeretlen az utcára kitett állatok tömege, nincs felesleges szaporulat, mellyel aztán a tulajdonosnak kezdenie kellene valamit.
- Milyen más aspektus ismert még?
A gazdasági válság miatt az addigi gyér adakozókedv is megszűnt, így a menhelyeket üzemeltető szervezetek mind anyagi gondokkal küszködnek. Fennáll ez annak ellenére, hogy az adó 1 %-át magába foglaló felajánlásokból milliárdok maradnak évente az állam zsebében, mert az emberek vagy nem tudják, hogy rendelkezhetnének az 1 %-ról, vagy elhanyagolják ezt a lehetőséget. Pedig számos egyesület túl tudna élni, ha az emberek egy kicsit jobban odafigyelnének az adományozásnak erre a formájára.
- Vagyis elmondható, hogy a negligencia az államot gazdagítja?
Sajnos igen. Probléma az is, hogy sok állatvédelemmel foglalkozó szervezet nem fordít igényt a megfelelő marketingre, legfeljebb egy-egy FB oldalt üzemeltetnek, ez azonban édeskevés ahhoz, hogy a forrásaikat megfelelően növelhessék. Pedig egy kis odafigyeléssel, egy kis összefogással az anyagi problémák ellensúlyozhatók, mérsékelhetők lennének. Mi magunk is nulla forintból készítettük el
, mely az elrettentő példák hangsúlyozása mellett inkább a boldog állatokra helyezi a hangsúlyt. A már megmentett állatok uis boldog állatok…Béer
Forrás: utajovobe.eu
TOP 5
