Elkészült az EU első korrupcióellenes jelentése, amely szerint évi 120 milliárd euró veszik el az EU tagállamaiban a korrupció miatt. Magyarországon az európai átlagnál rosszabb a helyzet, elsősorban a pártfinanszírozás, a közbeszerzések, a nem megfelelő összeférhetetlenségi szabályok és az orvosi hálapénz miatt.

Az Európai Bizottság első alkalommal tette közzé az EU saját korrupcióellenes jelentését, amely minden tagállam esetében kiemeli, hogy milyen korrupcióellenes intézkedések születtek, mely területek a leginkább fertőzöttek, és hol vár a Bizottság cselekvést a tagállamoktól. A jelentéshez a Bizottság két európai szintű közvélemény-kutatást is készített. Az első azt vizsgálta a lakosság körében, hogy a válaszadók szerint mennyire érzékelhető a korrupció a mindennapokban, mennyire széles körű társadalmi jelenség, illetve arról kérdezte az embereket, hogy az elmúlt évben személyesen szembesültek-e korrupcióval (kellett (volna)-e fizetniük valamiért). A másik felmérésben cégeket kérdeztek fél tucat ágazatban arról, hogy az elmúlt évben működésük során találkoztak-e korrupcióval.

Európai körkép

Az EU összes tagállamában évente 120 milliárd euróra becsüli a korrupció gazdasági költségeit a Bizottság. Figyelemmel arra, hogy a globális korrupciós indexet a különböző témával foglalkozó nemzetközi szervezetek úgy 5 százalékra teszik, a fenti összeg pedig az EU éves GDP-jének egy százalékát sem éri el, kijelenthetjük, hogy ez igen óvatos becslés. Az európaiak háromnegyede szerint rendszerszintű probléma országában a korrupció. Viszont az elmúlt évekhez képest csökkent azoknak a száma, akik úgy érzik, hogy életüket befolyásolja a jelenség (kb. a válaszadók negyede), és azok is kevesebben vannak, akik maguk szembesültek vesztegetéssel (8 százalék).

Nem nagy meglepetés, de ebből a felmérésből is kiderült, hogy Dánia, Finnország, Luxembourg és Svédország a legkevésbé korrupt országok. Ezekben az országokban a válaszadók kevesebb mint egy százaléka állította, hogy meg kellett vesztegetnie valakit, ahhoz, hogy ügyét elintézze. A válaszadók nagyobb része szerint a korrupció országukban nem széles körű társadalmi probléma. Hogy perspektívába helyezzük a különbségeket, elég két adatot idézni: a dánok 20 százaléka tartja országában széles körű problémának a korrupciót, míg Magyarországon tízből kilenc válaszadó.

Vannak olyan országok, ahol a válaszadók többsége szerint széles körű a korrupció, viszont csak kevesen (kevesebb, mint 2 százalékuk) szembesül személyesen is a jelenséggel. Ilyen hely például Németország, Hollandia, Belgium, Franciaország és az EU-hoz velünk együtt 10 éve csatlakozó Észtország is.

Portugáliában, Szlovéniában, Spanyolországban és Olaszországban szintén alacsony a korrupcióval személyesen szembesülők aránya (1-3 százalék), viszont a médiában nyilvánosságot kapó nagyszabású politikai és üzleti korrupciós ügyek miatt a válaszadók nagy többsége szerint súlyos és széles körű a probléma.

Magyarországot a jelentés Szlovákiával és Lengyelországgal szerepelteti egy csoportban. Ezekben az országokban a válaszadók szinte kivétel nélkül széles körű problémának érzik a korrupciót, és sokaknak személyesen is része volt benne.

Az Európai Unióban Bulgáriában, Romániában, Horvátországban, Csehországban, Litvániában és Görögországban a legrosszabb a helyzet. Görögországban például szinte mindenki úgy gondolja, hogy mindent ellep a korrupció (99 százalék, vajon ki szerint nem?). Bulgáriában tízből hat cégvezető úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt három évben a vesztegetés miatt bukott el egy közbeszerzést.

A magyar helyzet

A korrupcióellenes jelentéshez készített közvélemény-kutatás szerint a magyarok 89 százaléka gondolja úgy, hogy széleskörű Magyarországon a korrupció. Ez a szám kiugróan magasnak számít az európai mezőnyben. Szintén jellemző a magyar korrupciós helyzetre, hogy az európai átlagnál majdnem kétszer többen válaszolták azt, hogy az elmúlt egy évben kérték vagy elvárták tőlük, hogy kenőpénzt fizessenek valamiért (a válaszadók 13 százaléka).

Az Európai Bizottság által Magyarországnak megfogalmazott ajánlások között csupa olyan javaslat szerepel, amelyek a különböző korrupcióellenes jelentésekből már ismerősek lehetnek. A Bizottság is kiemeli, hogy átláthatatlanok a magyar pártok pénzügyei, a közbeszerzési szabályok nem képesek hatékonyan kiszűrni a visszaéléseket, és szigorítani kellene, illetve következetesen végrehajtani a közszereplőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat. Továbbá a brüsszeli testület javasolja, hogy szigorítsuk meg a választott és kinevezett köztisztviselők felelősségére vonatkozó szabályokat, és tegyünk valamit a politikai szívességeken alapuló kinevezések ellen.

Tényleg csak nálunk van hálapénz?

Utolsó ajánlásként a jelentés felveti, hogy további lépések szükségesek a magyar egészségügyi ágazatban általánosnak számító hálapénz fokozatos felszámolása érdekében. A Bizottság jól érezte, hogy ezzel a felvetéssel ingoványos talajra tévedt. Ezért is fogalmaz óvatosan, fokozatos felszámolást és a meglehetősen tágan értelmezhető „további lépéseket” javasol. A jelentés végre fényt derít arra is, hogy valóban magyar sajátosság-e az orvosi hálapénz. A már említett közvélemény-kutatás alapján úgy tűnik, hogy Magyarország mellett még Szlovákiában és Lengyelországban érzik az orvoshoz forduló betegek, hogy kötelező a hálapénz fizetése. A három országban a válaszadók 13-15 százaléka állította, hogy zsebbe fizetett az orvosnál. Ráadásul a felmérés jelenleg is elérhető nyelvi változataiban a hálapénz kapcsán következetesen a megvesztegetés kifejezés nyelvi megfelelőit használják (pl. az angol változatban „bribe”, a franciában „corruption”). Így vélhetően a magyar kérdőíven sem a hálapénz kifejezés szerepelt, hanem a megvesztegetés szó. A magyar társadalom számára a két kifejezés nem feltétlenül jelenti ugyanazt a kategóriát. Valószínűleg van, aki úgy érzi, hogy az utólag fizetett összeggel valóban a háláját fejezi ki és nem korrumpálja az orvost. A 13-15 százalékos adat kifejezetten alacsonynak számít a korábbi hasonló témában készült korrupciós felmérésekhez képest. Ennek elsődleges oka, hogy itt az összes válaszadóhoz viszonyítanak, és nem mindenki járt orvosnál az előző évben. Emiatt lényegesen alacsonyabb a korrupciós mutató, mint a kifejezetten egészségügyi ellátást igénylő emberek körében készült felmérések esetében (az ilyen felmérések szerint jövedelmi viszonytól függően a válaszadók 60-90 százaléka fizetett). A jelzett szemantikai különbség még tovább csökkentheti a számot.

Kész megoldások

A Bizottság egyébként minden problémára javasol egy már jól működő megoldást az egyes tagállamokból. A pártfinanszírozás esetében a finn példát említi, a köztisztviselők integritása kapcsán a holland szabályokat hozza példaként, vagy méltatja az egyes országokban felállított és széleskörű vizsgálati jogosítványokkal bíró korrupcióellenes hivatalokat. Az Európai Bizottság is úgy látja, hogy a korrupció ellen elsősorban a kormányoknak és a politikai elitnek kellene fellépnie jogalkotással, a szabályok következetes végrehajtásával, látványos öntisztulási folyamatokkal, személyes és szervezeti szintű példamutatással. A jelentés amellett, hogy újra felhívja a problémára a figyelmet, konkrét megoldási javaslatokat is tesz. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a korrupció elleni fellépés a politikai vezetés részéről elsősorban akarat kérdése. Ha ebből több lenne, akkor Magyarország sem a középmezőny végén kullogna az ilyen listákon.

Kapcsolódó anyag: KIJÖTT AZ ELSŐ EURÓPAI ANTIKORRUPCIÓS JELENTÉS

Forrás

Fotó: Kean Collection