Az Ököritófülpös és a Szamos ölelésében fekvő falu lakosai a mesebeli csenddel és nyugalommal magyarázzák, hogy bár egyáltalán nincs munka a faluban, eszük ágában sincs elköltözni. Van egy időszámítás előtti szövőszékük, évente egyszer buliznak, és a tyukodi Bíró Lajosnak hála, egy kisebb svájci kolónia is él itt. Mi hír Magyarország elfeledett településein? Rápolton jártunk.
Nem így terveztük, de ha már az ország keleti határának közelében jártunk, úgy döntöttünk, felfedezünk és bemutatunk egy országosan ismeretlen települést. Ököritófülpösön a 49-es főútról lekanyarodva Rápolt irányába indultunk, és szerencsénk volt.
Már a faluba bevezető út sem szokványos: az út jobb oldalán házak sorakoznak, a bal oldalon pedig a Szamos töltése emelkedik. Ebből már sejtettük, hogy eldugott helyet találtunk, a gyanú pedig beigazolódott: Rápoltra érve kanyarogtunk egy kicsit a kocsival, és gyorsan kiderült, hogy egy zsákfaluba jutottunk.
Van egy körforgalmunk
Az autóban ülve kiszúrtuk, hogy kiszúrtak minket, a falu központjában található kis téren ültek páran. Odamentünk. Rögtön kedvesen köszöntöttek minket, majd miután mondtuk, hogy azért érkeztünk, hogy riportot készítsünk a faluról, még kedvesebbek lettek, és már hozták is a palack hideg ásványvizet, ami nagyon jólesett a 40 fokban.
Páran ugyan zavarban voltak, de mindenki mosolygott. Jó a hangulat, "ettől jobbat nem kívánhat az ember" - kezdte rögtön Botos Béla, a falu gondnoka, mindenese, koordinátora. Botos nem számít tősgyökeres helybélinek, csak ideházasodott, lassan már húsz éve. "Ha valaki megszokja ezt a csendet és nyugalmat, akkor nem vágyik el innen, az biztos" - mondta.
A rápolti nyugalom egyik fő oka - nyilván -, hogy zsákfalu lévén errefelé nincs forgalom. "Csak az kanyarodik ide, akinek itt van dolga, más még véletlenül is ritkán jön, ezért egyből észrevettük önöket" - mondta egy asszony, majd kedélyesen hozzátette: "van ám egy körforgalmunk, így könnyebb innen visszafordulni" - mire a körülöttünk ülő néhány ember nevetni kezdett. Rápolt körforgalma viszonylag új, 2009-ben adták át.
A másik dolog, ami a nyugalom szigetévé teszi a falut, hogy mindössze 130-an laknak itt.
Nincs igényük falunapot tartani
"Bár nincs munka, én mégis szeretek itt lakni" - mondta mosolyogva Molnár Mónika, miközben megmunkált egy kis textíliát. Azt mondják, hogy helyben egyáltalán nincs állás: a környéken volt konzervgyár, de az is bezárt, Molnár pedig varrodában dolgozott 19 évig, aztán megszűnt az állása, és most - a legtöbb rápoltihoz hasonlóan -, közmunkaprogramban dolgoznak.
Napi négy órában a nők szőnyegeket szőnek, a férfiak pedig a csatornázásban vesznek részt. A helyiek több mint fele nyugdíjas, de sok a gyerek is, a dolgozók 97 százaléka közmunkázik, egy-két ember segélyből él, és egy-két embernek még van munkája szomszédos településeken - összegezte a helyzetet Botos, aki láthatóan nem véletlenül kapta meg a falu gondnoka pozíciót: akkurátus embernek tűnt, akinek semmi sem kerülheti el a figyelmét.
"Ide születtem, és szerintem már itt is élem le az életem. Aki a nyüzsgéshez van szokva, az nem akar itt élni, legfeljebb pihenni" - mondta Molnár. Nyüzsgésről itt tényleg nem lehet beszélni: nem tartanak falunapokat, se böllérversenyt, az év egyetlen rendezvénye a szilveszter buli.
Itt nincs bűnözés
Botos szerint tarthatnának falunapot, ha akarnának, de egyrészt az ittenieknek nincs igénye erre, másrészt az ilyen eseményekre elköltendő pénzt inkább félreteszi a polgármester, és egy kis Mikulás-csomag, vagy más egyéni jutalom formájában osztja szét, mert annak jobban örülnek az emberek.
A falu nemcsak csendes, de békés is. "Itt nincs csendháborítás, nem is emlékszem, hogy mikor járt itt utoljára rendőr. Persze, mint mindenhol, itt is vannak konfliktusok, de ezek csupán ötperces viták" - mondta Botos, aki szerint a biciklit nyugodtan kint lehet hagyni éjszakára, lekötetlenül, nem viszik el. A ház ajtaja is nyitva maradhat, nem megy be senki. Néha idejönnek máshonnan, és elvisznek egy-két tyúkot, de ez sem jelent nagy problémát.
Bár pontos számot nem tudni, a rápoltiak nagyjából fele cigány, a másik fele nem, ez mégsem gátolja őket abban, hogy békében éljenek együtt. Ez egyértelműen látszott az árnyékban textilező asszonyok között is.
Amikor már azt hiszem, hogy a rápolti tempón nem lehet többet lassítani, akkor kiderül, hogy lehet. Büszkén mondják többen, hogy itt bizony nincs kocsma, de nincs is szükségük rá. Bolt van, ott lehet alkoholt is kapni, de csak fél 7 és fél 11 között van nyitva, akinek később jut eszébe, hogy kellene valami, az vagy átmegy a szomszéd faluba, vagy Rápolton kér, és ha van, akkor kap segítséget.
A plafon helyett a csodálatos szövőszékre tapad a tekintet
Amíg a falu életéről beszélgettünk, eszembe jutott, hogy a fotósunk már több mint fél órája eltűnt, pedig azt mondta, hogy csak lefotózza a szövőszéket. Utánamentem a házba: az amúgy tekintélyt parancsoló külsejű fotós éppen két asszony társaságában szövögetett, és láthatóan élvezte.
A szövőszék több mint százéves - az egyik asszony szerint időszámításunk előtti -, nemrég kapták meg az egyik rápolti lányától. Két másik szövőszéket is vettek, azok újabbak. A szövőnők egyébként azt mondják, hogy még csak most tanulják a mesterséget, de szeretik csinálni.
"Négy hónapja kezdődött a közmunkaprogram, azóta még egy szőnyeget sem adtunk el, a polgármester most számolja, hogy mennyiért kell majd árulni, hogy visszajöjjön az anyag ára, de ne legyen rajta haszon" - mondta egyikük, miközben büszkén mutogatta végig a finomabbnál finomabb pamutokból készült egyszínű és színes darabokat.
A szövőszoba egyébként a pályázati pénzből tavaly felújított kultúrházban van, ami egyben a szilveszteri bulik helyszíne is. Ezt nem volt nehéz kitalálni: a BÚÉK felirat a falon és a mennyezetről lógó színes szalagok mindent elárultak. Mikor kicsit értetlenül rákérdeztünk erre, Botos magától értetődő természetességgel felelte, hogy csak összekaristolnák a falakat, ha minden évben le- és feltennék, ezért inkább marad a dekoráció.
Másrészt - mint megjegyezte -, "amikor bejön az ember ebbe a szobába, nem a plafont nézi, hanem a csodálatos szövőszéket". És milyen igaza volt!
Volt egy nagy buli, tíz éve
A szövőszék és a körforgalom mellett Rápolt büszkesége, hogy egész népes svájci kolónia él ott. A helyiek szerint úgy kerültek ide, hogy a szobrász Bíró Lajost meglátogatta egy svájci kollégája Tyukodon. Bíró megmutatta Schorno Heini nevű barátjának a környéket, Rápolton is jártak, a svájci pedig beleszeretett a faluba, és hamarosan vett is itt egy házat. A férfi több barátjának is mesélt az idilli helyről, végül négy család költözött Svájcból Rápoltra. "Volt egy nagy buli is, amikor ideköltöztek, de annak már vagy tíz éve" - mondta az egyik asszony.
A falu főterén találkoztunk a tizennégy éves Tóth Sándorral. Ő volt az egyetlen fiatal, akit láttunk, amióta a faluba értünk. "Szeretek itt lakni, jól lehet barátkozni, beszélgetni, dolgozok is, besegítek a többieknek. Szerintem ez a legjobb falu, itt mindent lehet csinálni" - mondta lelkesen.
Bár maradéktalanul jól érzi itt magát, a fiú átjár Mátészalkára, ha szórakozni vágyik, vagy csak a nagyobb pezsgést hiányolja. "Nincs az a pénz, hogy elmenjek innen! Ott kell leélni az életünket, ahol megszülettünk" - summázta. Aztán megkértük, hogy vigyen el minket a svájciakhoz. "Most csak az egyik van itthon" - mondta, mintha ő lenne a falu portása, de végül is egy kis helyen ez nem meglepő.
Zürichben analizáltatta a Szamost
A faluban tartózkodó svájci háza nem tűnt ki a többi közül, talán kicsit alpesibb volt, de semmi hivalkodás. Épp az udvarán tett-vett a férfi, amikor a kerítéséhez értünk. Ráköszöntünk, és zavarba ejtően pallérozott magyarsággal felelt. "Nyolc éve jöttem ide, nagyon szeretek itt lakni, csendes, nyugodt. Nincs kocsi, az a lényeg" - mondta Wegmann Beat. A férfit nem kellett sokáig győzködni, hogy ide költözzön: "lóval foglalkoztam Svájcban, itt is azt csinálom. Könnyebbnek gondoltam, mert azt hittem, ez egy lóország, de rá kellett jönni, hogy ez már nagyon régen lehetett."
Jól kijönnek a helyiekkel, sokat segítenek egymásnak, mondta. Igaz, egyszer volt már konfliktusa a szomszédjával, mert megette a malacát. Aztán egy hirtelen fordulattal elkezdte kérdezgetni, hogy fürödtünk-e már a Szamosban. Csóváltuk a fejünket, mire biztatni kezdett, hogy nyugodtan, mert "sok csaj van a parton", a víz pedig nagyon tiszta. "Lehet fürödni benne, vittem egy zürichi laborba vízmintát, szóval nyugodtan menjetek bele."
A svájcival folytatott beszélgetés után kissé tanácstalanul álltunk Rápolton, hogy mit csinálhatnánk még, amikor nagy mozgolódásra lettünk figyelmesek. Délután három előtt járt pár perccel, és mára véget ért a szövés, ezért az asszonyok biciklire pattantak, és hazatekertek a töltés melletti házukba. Ezután egy árva lélek sem maradt az utcán, úgyhogy inkább mi sem zavartuk tovább a nyugalmat.
Kismagyarország
Az Origo Kismagyarország sorozatában olyan településekre látogatunk el, amelyek szinte sose kerülnek be a hírekbe, mert helyzetükből, méretükből vagy jellegükből adódóan nem történik itt éppen semmi országos jelentőségű esemény. Ezeknek a településeknek a nevét az ország legfeljebb akkor ismeri meg, ha valami horrorisztikus bűncselekmény vagy égbe kiáltó botrány történik. Véletlenszerűen kiválasztott településeken keressük azokat a helyi történeteket, arcokat, személyes sorsokat, amelyek akkor is izgalmasak, ha nincs éppen sikkasztás vagy pedofilbotrány a faluban. Néhány jó sztori, érdekes, vagy nap mint nap becsülettel küzdő ember minden településen van, mi pedig bemutatjuk őket.
Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20130816-riport-rapoltrol-a-szamos-es-okoritofulopos-olelesebol-kismagyarorszag.html?source=hirlevel
Kép: Wegmann Beat lovász Svájcból költözött ide, a legmeglepőbb dolog vele kapcsolatban pedig, hogy mikor ide költözött, vízmintát vitt a Szamosból egy zürichi laborba, hogy kiderítse, biztonságos-e fürdeni benne. Fotó: Tuba Zoltán - Origo
TOP 5
