Dr. Sicz György nyugdíjas kertészmérnökként arra bíztat, hogy termeljünk meg mindent, amit csak lehet, ne íztelen külföldi zöldséget-gyümölcsöt együnk.

Otthon gyümölcsfáit ápolgatja, és a családja – felesége, két lánya és öt unokája (egy sajnos meghalt) – mellett szívesen szakít időt arra, hogy a Lencsési Kertbarátkörben, vagy a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének elnökségi tagjaként megossza tapasztalatait az érdeklődőkkel. Az aktív idősödés európai éve kapcsán indult sorozatunkban most őtőle próbáljuk megtudni, hogyan maradhatunk tevékenyek.

- Hogy mitől az erő és elszántság? Egyszerű! – mondja dr. Sicz György. Nem vagyok vallásos, bár Dedinszky Gyula bácsi kitüntetett konfirmandusa voltam a rákosi időkben, de a hitem adott erőt, és vén koromban – annyi csalódás után – is az ad, hogy mindig tegyek valamit. Az életnek csak így van értelme. Sajnálom azokat, akik vegetációs ténfergés után kerülnek az anyaföldbe…

Dr. Sicz György 1964-ben végzett Budán, első munkahelye a Május 1. Termelőszövetkezet volt, amely kemény munkával a megye legnagyobb zöldségtermelő téesze lett. Ezt követően a Tsz-Szövetséghez, majd az agráripari egyesüléshez került, és a kertészet fejlesztésével foglalkozott. Utolsó munkahelye a nyolcvanas években egy újonnan alakult cég, a Pannonmag Egyesülés volt, amely össze akarta fogni a hazai zöldségfajták vetőmagtermelését, nemesítését és értékesítését, hogy közös fejlesztésekkel ellensúlyozzák a külföldi nyomást – ez azonban a rendszerváltás miatt meghiúsult.

– Miután nyugdíjba mentem, alapítottam egy faiskolát, gyümölcsfa-oltvány termeléssel foglalkoztam, majd az uniós csatlakozás idején átálltam őszibarack termelésre. Rövid idő után meg kellett tapasztalnom, hogy a multik valahogy leszoktatták az embereket az érett, jó minőségű gyümölcsök fogyasztásáról – jegyzi meg dr. Sicz György.

A csabai szakember sokat publikált különböző szakfolyóiratokban, könyvet írt és szerkesztett, és több évtizeden át szakmatörténeti kutatásokat is végzett, amelyhez az ihletet a város két szülötte, Stark Adolf és Mohácsy Mátyás adta. 1981-ben a Mohácsy-centenáriumon, négynapos ünnepséget szerveztek kertészeti kiállítással a piacon, és szobrot is állítottak Mohácsynak. Alig két éve, 2010-ben pedig, a Lencsési Kertbarátkör fennállásának tizenötödik, Stark halálának századik évfordulóján emlékünnepséget rendeztek, és egy kiadványt készítettek Bereczki Mátéról és Stark Adolfról.

– Amikor a kertbarát mozgalom megindult – folytatja –, azt felvásárlásokkal is támogatták, és volt olyan hogy a környező településeken az emberek tülekedtek a kertekért. Azóta felébresztették az európai igényeket, viszont az elhibázott segélyezési rendszer, a tévé, a számítógép sok embert leszoktatott a munkáról. Pedig muszáj a munkát előtérbe helyezni, nincs más alternatíva: dolgozni kell! – mondja dr. Sicz György, hozzátéve, hogy a sors ajándékaként ő egész hivatalos pályáján azt csinálhatta, amit szeretett. Ehhez inspiratív főnökei voltak, akik nemcsak hagyták dolgozni, de bátorították is. Nagyjából ennyi a titok úgy hetvenegy évesen.

Mikóczy Erika

Forrás: http://csabaimerleg.hu/index.php?page=hir&hir_id=1621