Különösen olyankor, amikor baj van: félsz, szorongasz, elbizonytalanodsz, aggódsz, ideges leszel, feszült, hisztis – szóval ha az érzelmeid hirtelen befolyásolni kezdik a viselkedésed és a gondolkodásod, és beleszólnak az aktuális döntéseidbe, nos ilyenkor fontos, hogy reflektálj magadra.

Amúgy is hajlamos vagyok hinni abban, hogy nem baj, ha mindig tudatában vagyunk annak, hogy éppen mi történik velünk és bennünk. Az öröm pillanataiban azonban átengedheted magad a felszabadultságnak, elengedheted a benned levő gyereket, hadd ugráljon, tomboljon, szaladjon körbe a ház körül, visítson vagy szertelenkedjen. Amikor azonban a feszültség rád ül, amikor érzed, hogy valami nem oké, valami nyomaszt, akkor jó tudni, kell tudni, mi az, ami idegesít. És állati fontos, hogy őszinte legyél ilyenkor önmagaddal.

Mondok példát. Ül veled szemben egy ügyfél, diák, kliens, páciens – és idegesít. Hopp. Először is mondd ki magadban: ez a nő/férfi idegesít engem. (Zárójelben egy történet: halvérű barátunk, akit nyugijáról ismertek hetedhét határban, egyszer egy közösségi alkalmon a csapat legszertelenkébb lánytagjának, aki hosszú percek óta vmi szervezési kérdésen rágódott a nyilvánosság előtt, váratlanul emelt hangon a fejéhez vágta: „Idegesítesz!” – tizenöt éve volt, azóta is emlegetjük.) Mi idegesít benne? Nézz magadba, futtasd végig a checklistet. Tényleg ő idegesít, vagy más miatt vagy feszült?

- Nyugtalanít, hogy a gyerek vitt-e uzsonnát iskolába? Rögzítsd magadban – akár írd is le: ha vége a beszélgetésnek, utánanézel az uzsonnakérdésnek. Ez jó, mert ezzel ezt az ajtót be is csuktad.
- Idegesít, hogy nincs elég pénz a kasszában? – Ezt nem lehet egy telefonnal elintézni, de vedd észre, hogy ez a baj, és állapítsd meg, hogy nem az ügyfél idegesít.
- Izzadtságszaga van – ez tényleg idegesítő, de ha észreveszed és megállapítod, hogy ez zavar, akkor rögtön tudod, hogy nem az ember maga zavar, hanem a szaga, el is tudod vonatkoztatni tőle.
- Idegesít, mert apádra emlékeztet – fontos tudni, nem ő idegesít, hanem apád. Miért is – ez majd egy családterápiás alkalom témája lesz, mindenesetre megint a tény fontos, hogy nem a klienssel van baj, hanem apáddal, az apád és közted levő viszonnyal.
- Idegesít, mert manipulálni próbál téged a felvetéseivel, bevinni az erdőbe, átverni – iulyenkor átvitted racionális terepre a zsigeri/érzelmi alapon jelentkező idegesítést, azaz máris nyugodtabb, kiszámíthatóbb pályán mozogsz.
- Tulajdonképpen az zavar, hogy szorít a melltartód pántja. Basszus, és már majdnem az ügyfélre lettél ideges. Igazítsd már meg azt a pántot!

Ugyanez otthon, ha hazamész, és feszültebb vagy: a gyerekek ügyesen elkerülnek, mert érzik, hogy ma könnyen nyílik a pofonláda fedele, a párod előbb-utóbb átveszi a feszültségedet, és még idegesebb lesz mint te, hamarosan már veszekedtek – pedig ha a hazafele úton szépen analizáltad volna magadban a feszültséget és elhatároztad volna, mit teszel az azt kiváltó okkal, akkor nyugodt estétek lenne otthon.

Reflektálj magadra, ha feszült vagy. Ennél jobb tanácsot kevés coach vagy pszichológus tudna adni neked.

Jön a hosszú hétvége, a húsvéti családi együttlét, használd ki a nagypénteket a feszültségeid elkapására. Ha megfogalmazod, már félig kinyírtad. Ha tudatosan teszed félre, akkor kedden, az ünnepek után tudsz is vele foglalkozni.

Forrás: http://www.ladiesfirstconsulting.hu/index.php?id=20130327feszult-vagy-vesd-be-az-onreflexiot
Kép forrása: http://2.bp.blogspot.com/-LgJP7lnf1U8/USYheLEEtLI/AAAAAAAAJnA/OArag74dCDA/s400/mae_histerica.jpg