Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

aaram_fuzios.jpg 

Fontos fejleményről érkeztek beszámolók az amerikai óriáscég, a Lockheed Martin (LM) háza tájáról.

 

A főként az amerikai hadsereg beszállítójaként és repüléstechnológiai csúcsvállalatként ismert Lockheed, mellőzve a hírverést, szabadalmi védettséget kért és kapott fúziós atomreaktorának (CFR) technológiájára.

Ha a fejlesztések lendülete nem törik meg, már jövőre érkezhetnek a kompakt áramtermelő egységek, és aztán az óriásrepülőket is mini-reaktorok energiája emelheti a levegőbe. A lakossági filléres áramról nem is beszélve.

A LM néhány éve, 2014-ben bejelentette, új technológiai fejlesztéseken dolgozik. Ennek kapcsán akkor magasan képzett szakembereket, mérnököket, fizikusokat toborzott a magfúzióval és annak gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos kutatásaihoz. Úgy tűnik, nem hiába: a mostani szabadalmi oltalom alá helyezés azt jelenti, jutottak is valamire az elmúlt néhány évben, méghozzá nem is kevésre. Ha az LM kutatóműhelyei nem cáfolnak rá jó hírnevükre, akkor könnyen lehet, néhány év múlva eljöhet az áramtermelési forradalom.

Évtizedes problémákat oldanának meg

A fúziós energiatermelés jelenleg mind tudományos, mind mérnöki értelemben az egyik legnagyobb kihívást jelenti az ezzel foglalkozó szakembereknek. Ugyanakkor az egyik legígéretesebbet is.

A jelenlegi tudományos konszenzus szerint,

a Napban lejátszódó fúziós reakciók, amelyben atommagok egyesülnek, a Földön is reprodukálhatók.

A reakció tüzelőanyagai a hidrogén izotópok, amelyek a vízből viszonylag egyszerűen kinyerhetők, és lényegében korlátlanul rendelkezésre állnak.

Már egészen kis mennyiségből is óriási hőenergia nyerhető, amelyet aztán áramtermelésre lehet fordítani.    

Nagyon egyszerűen fogalmazva, a fúziós energiatermelés jobb mutatókkal bír az atomerőművekben alkalmazott, maghasadásra épülő megoldásoknál. Továbbá – a maghasadás során keletkező veszélyes hulladékkal szemben – lényegében tiszta forrásnak számít, elenyésző mennyiségű atomhulladékkal, melynek kezelése könnyebb és olcsóbb, mint a hasadásnál keletkezőknél.

A Lockheednél most azt mondják, az ITER mellett, a náluk kidolgozott reaktorséma lehet az, ami megoldja a fúziós reakciók központi problémáját, azaz az atommagok egyesülésekor kialakuló plazma egyben tartását.

Ebből lehet kinyerni az ilyenkor felszabaduló gigantikus energiát.

Ami ha sikerül, az többet jelent, mint a folyamathoz szükséges energia, amitől a végén ez az egész a „végtelen" energiát hozhatja el az emberiség számára.

Nem az energia-megmaradás törvényét kerülik meg a kutatók: ha sikerül leküzdeni a fennálló nehézségeket,a folyamatban benne rejlő energiát „szabadítják ki", méghozzá úgy, hogy ahhoz kevesebb energiát kell használni, mint amennyit a végén kinyernek.

Az LM-nél nem csak azt állítják, reaktoruk megoldja ezt a nehézséget, hanem azt is, hogy jóval kisebb méretben teszi, mint a hatalmas ITER és más próbálkozók.

Az F-22 Raptor után jöhet egy kompakt fúziós reaktor

Az LM reaktora nagyjából 11 kilogramm üzemanyaggal 1 teljes éven át, megállás nélkül működhet 100 megawattos kapacitással. Összehasonlításként: a paksi, atommag-hasadásra épülő erőmű ennek nagyjából a húszszorosát adja – egészen más infrastrukturális feltételek között.

Az amerikai vállalat reaktorsémája elsőként egy konténer nagyságú berendezésben ölthet testet, amit a tervek szerint egyre kisebb változatok követnek. Az LM-nél azt ígérik, képesek a méretet egyre zsugorítani,így akár néhány év múlva akár óriási teherszállító repülőgépeket is meghajthatnak azokkal.

Arról nem is beszélve, hogy a CFR-ből nyert energia 50-100 ezer lakosú települések számára is elegendő lehet, akár néhány egység rendszerbe állításával.

Ha pedig ez teljesül,az a töredékére vághatja vissza az energiaszámlákat, legalábbis a háztartásoknál.

Természetesen mindebből csak akkor lehet valami, ha az LM-nél valóban a mostani tervek szerint folytatódik a munka az energiatermelés forradalmasítására.

A vállalatnál az a részleg viszi a CFR-projektet, amely többek között az F-22 Raptor vadászbombázót is tervezte. Így vélelmezhető az, nem állnának a nyilvánosság elé, ha az elmúlt években nem értek volna el kézzelfogható eredményeket és nem látnák a következő néhány év feladatait, melyek megoldása eredményre vezethet.

Az, hogy a projekt elindítása után néhány évvel, a szabadalmi bejegyzéssel egyidejűleg beszámoltak további terveikről, arra utal, valami tényleg készül az óriáscég boszorkánykonyhájában, szakembereik pedig nem a levegőbe beszélnek.

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat

Kapcsolódó anyagok: 

Forrás - A kép csak illusztráció, forrás:: pixabay

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...