Beruházások és olcsóbb energia kell Európának

Az évtized végéig mintegy 200 milliárd eurót kellene befektetni az energiatermelésbe és a hálózatok fejlesztésébe Európában, ami hatással lesz az árakra. A magas energiaárak és költségek ugyanakkor akadályozzák a versenyképességet. A jövő szerdai uniós csúcson többek között ennek az ellentmondásnak a feloldásáról vitáznak majd a tagállamok vezetői.

Két éven belül már második alkalommal szentel külön vitát az energiapolitikának május 22-én az Európai Tanács. Két évvel a magyar soros EU-elnökség idején tartott tematikus energiacsúcs után a tagállamok vezetői ezúttal a gazdasági válság kontextusában próbálnak iránymutatásokat adni a további munkához, elsősorban az energiapolitika és a versenyképesség különböző aspektusaira fókuszálva.

Az Európai Tanács elnöke által a csúcsra való felkészülés jegyében készített vitaindító anyag rámutat, hogy Európának a következő évtizedekben jelentős beruházásokra lenne szüksége az energiatermelő kapacitások kibővítéséhez és az infrastrukturális hálózatok fejlesztéséhez, ami szükségszerűen az energiaárakon is érezteti majd a hatását. Ezzel egyidőben a magas energiaárak és költségek ugyanakkor akadályozhatják az EU versenyképességének kibontakozását.

„Tekintettel erre, mit kell tenni az energiahatékonyság további javítása és a belső energiaforrások kifejlesztése érdekében? Hogyan biztosítsa az EU a korszerűbb energia-infrastruktúrához nélkülözhetetlen befektetéseket, miközben kezeli a magas energiaárak és költségek kihívását? Hogyan lehet az energiapolitika Európa segítségére általános gazdasági versenyképességének javításában, és a növekedés és a foglalkoztatás élénkítésében? Herman Van Rompuy „bevezetője” szerint a jövő szerdai uniós csúcstalálkozón ezekről a kérdésekről kéri majd ki az állam- és kormányfők véleményét. A vita és a csúcson elfogadandó iránymutatások az energiapolitika négy vetületét fedik majd le. Ezek: a belső energiapiac és az infrastrukturális összeköttetések; a beruházások megkönnyítése; az energiaellátás diverzifikálása és az energiaárak kérdése.

A vitához kíván hozzájárulni az a dokumentum, amit múlt héten tett közzé az Európai Bizottság, és ami az európai energiapolitika előtt álló fő kihívásokkal foglalkozik. Ebben a testület arra emlékeztet, hogy miközben Európa fosszilis energiahordozók importjától való függősége növekszik, az Egyesült Államok jó úton jár afelé, hogy gázimportőrből nettó exportőrré váljék. Különösen a palagáznak köszönhetően az ipari energiaárak közötti különbség tovább nő az EU és az USA között. 2012-ben az Egyesült Államokban több mint négyszer alacsonyabbak voltak az ipari gázárak, mint Európában. A Bizottság szerint ez tovább erodálja az európai vállalatok és cégek versenyképességét.

A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) ipari árindexe szerint 2005 és 2012 között az OECD európai tagországaiban reálértékben 37 százalékkal nőttek a villamos áram árak, miközben az Egyesült Államokban ugyanezen idő alatt 4 százalékos csökkenést mértek. Az európai háztartásoknak 22 százalékkal többet kellett fizetniük az áramért, az amerikaiaknak viszont csak 8 százalékkal drágult az áram.

A Bizottság papírja arra is felhívja a figyelmet, hogy az EU-n belüli áremelkedések mögött gyakran tagállami döntések húzódnak meg. Az Unióban akadnak olyan országok is, ahol a lakosság legszegényebb rétegeinek fogyasztói kosarából 22 százalékot tesznek ki a közlekedést is ideértve az energiaköltségek. Az árrobbanáshoz helyenként az is hozzájárul, hogy a tagállamok rendkívül magas adótartalmat építenek be az árakba. Az EU régi 15 tagállamában például ezek a hatósági adóterhek a háztartási fogyasztók által fizetett árak 28 százalékát tették ki, de Dániában például az energiaszámla felét is elérték.

A Bizottság úgy látja, hogy Európa rövid és középtávon nem lesz képes versenyre kelni az eenrgiaárak terén a legnagyobb kereskedelmi partnerekkel, köztük az USA-val. Ennek oka, hogy másokkal összehasonlítva szűkében van a kiaknázható energiaforrásoknak. Ezért Európának nettó energiaimportőrként egy több lábon álló politikát kell folytatnia, aminek része az energiahatékonyság javítása, az okos infrastruktúrákon alapuló kompetitív piacok létrehozása, az energiaforrások és az útvonalak diverzifikálása, a konvencionális és a nem konvencionális energiaforrások kihasználása és az innováció.

A dokumentum rámutat, hogy Európa egyes részein a megfelelő infrastruktúra hiánya miatt a váltakozó megújuló energiákat nem lehet eljuttatni a fogyasztókhoz. Ennek a hiányosságnak a kiküszöböléséhez a Bizottság becslése szerint 2020-ig bezárólag körülbelül 200 milliárd eurónyi új beruházásra lenne szükség az átviteli hálózatokba, az összekötőkbe (interkonnektorokba), a tároló létesítményekbe és más infrastruktúrákba. Emiatt a villamos áramszektorban 50 százalékkal, a gázszektorban pedig 30 százalékkal kellene növelni a befektetéseket 2010 és 2020 között az előző évtizedhez képest.  Brüsszel szerint az új beruházások miatt a fogyasztókra háruló költségek nagyon korlátozottak lennének, a villamos áram esetén például mindössze 1 százalékkal növekednének emiatt az árak. A várható többletköltségeket ugyanakkor nagyban közömbösítenék az árkonvergenciából következő előnyök, a biztonságosabb áramellátás és a megújulók nagyobb penetrációja. A testület dokumentuma azt is aláhúzza, hogy 2013 első negyedévében Európában 25 százalékkal visszaestek a megújuló energiaforrásokba a befektetések, de Spanyol-, Olasz-, vagy Franciaországban lényegében leálltak a beruházások.

A válasz minderre, ahogy arról Van Rompuy csúcsra készülő iránymutatásai is tanúskodnak, az energiahatékonyság további javítása, a belső energiapiac teljes kiépítése és a megújuló energiák előállítási költségeinek a lefaragása, valamint az Európában rendelkezésre álló konvencionális és nem konvencionális energiaforrások kiaknázása lehet. A Bizottság szerint az energiahatékonyság javításában rejlő gazdasági potenciálnak csak az elenyésző részét használják ki jelenleg Európában, amely még mindig 40 százalékát vonzotta 2011-ben az energiahatékonyság javítását célzó globális beruházásoknak, de Kína és az USA gyorsan felzárkózik. Egy példa szerint a négy ökodizájn-rendelet közül csak az első (elektronikai ipari termékekre vonatkozó) révén 2020-ig Magyarország jelenlegi éves energia-végfogyasztását meg lehetne takarítani.

Brüsszelben úgy látják, hogy a villamos energia nagykereskedelmi ára 2002 és 2012 között mégis kisebb mértékben, csak 3,4 százalékkal nőtt, mint a primér energiahordozóké hasonló időszakban. A nyersolajnál éves szinten például 14, a földgáz esetében majdnem 10, a szén esetében pedig 8 százalékos volt az árnövekedés. A Bizottság következtetése, hogy a piaci liberalizáció lefelé nyomta az árakat ott, ahol piacnyitásra sor került.

Brüsszel szerint még mindig van mozgástér. A harmadik energiacsomag teljes körű végrehajtásával például 2015-re optimális esetben évente akár 8 milliárd euró megtakarítást eredményezhet a gázpiacon a 2012-es referenciaévhez képest. Egy, az EU-nak mind a 27 tagállamát magába foglaló teljesen egységes belső energiapiac esetén az előnyöket éves szinten 30 milliárd euróra becsülik. Az árampiacon pedig 35 milliárd eurót lehetne évente megtakarítani a teljes piaci integráció révén.

A kiskereskedelmi piacon a Bizottság szerint a versenyt még mindig feltartóztatja a végárak szabályozása. Ez – vélik a testület szakértői – káros a verseny és a beruházások szempontjából; és ahol a hatósági árszabás a költségek alatti árakat eredményez, olyan problémákat idéz elő, amelyek végső soron az adófizetőkre ütnek majd vissza. A csúcson várhatóan az állam- és kormányfők arra kérik majd a Bizottságot, hogy 2014 vége előtt alaposan vizsgálja meg az energiaárak és költségek európai versenyképességre gyakorolt hatását, és tegyen javaslatokat arra, hogyan lehetne ezeket a hatásokat tompítani.

Forrás: bruxinfo.eu

Forrás: http://greenfo.hu/hirek/2013/05/13/beruhazasok-es-olcsobb-energia-kell-europanak

Kép forrása: http://brikett.hu/?page=news&