Az Európai Bizottság július 3-án bejegyezte a "Kalocsai fűszerpaprika-őrlemény" elnevezést az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába - közölte a Vidékfejlesztési Minisztérium.
A közlemény emlékeztet arra, hogy a Bizottság jelenleg több mint 1.000 bejegyzett elnevezést tart nyilván, amelyek között mindössze tíz fűszer, ezen belül - a kalocsaival és a másfél éve bejegyzett szegedivel együtt - öt fűszerpaprika szerepel.
A nyilvántartás egyik előnye, hogy védelmet biztosít az elnevezés használatával való visszaélések ellen, mivel a termék előállítása kizárólag a termékleírásban meghatározott területen, az ott szereplő kritériumok alapján történhet. A másik előny az uniós szimbólum használatában rejlik, amely beazonosíthatóvá és az európai köztudatban is a legmagasabb minőségű termékek közé emeli ezt a magyar terméket. Ez utóbbi, azaz a szimbólum jelenléte ugyanis valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, ezáltal az nagyobb bizalmat élvez.
A bejegyzés napjától kezdődően valamennyi Kalocsai fűszerpaprika-őrlemény elnevezéssel forgalomba hozott termék címkéjén - összhangban a termékre vonatkozó leírással - meg kell jelennie az "oltalom alatt álló eredetmegjelölés" megjelölésnek és a vonatkozó uniós szimbólumnak. A bejegyzés eredményeként az uniós nyilvántartás immár tizenegy magyar földrajzi árujelzőt tartalmaz. A Kalocsai fűszerpaprika-őrlemény mellett a Szegedi (téli)szalámi, a Budapesti téliszalámi, a Csabai kolbász/Csabai vastagkolbász és Gyulai kolbász/Gyulai pároskolbász, valamint a Hajdúsági torma, a Makói (vörös)hagyma, a Gönci kajszibarack, a Szegedi paprika, a Magyar szürkemarha hús és az Alföldi kamillavirágzat szerepel a nyilvántartásban.
Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. a hagyományos kalocsai tájkörzetben a fűszerpaprika feldolgozás és a forgalmazás legrégebbi képviselője. A jogelődök története az 1930-as évekre vezethető vissza. A táraság saját adatai szerint a fűszerpaprika piac koncentrálódott, a társaság Magyarországon piacvezető, a hazai termés mintegy 40 százalékos részesedésével.
A részvénytársaság a világ fűszerpaprika termelésének 2-3 százalékát, a világ exportjának 4-5 százalékát adja. A termelés mintegy 70-80 százalékát a fűszerpaprika termeltetése, feldolgozása és forgalmazása adja. Éves szinten 2.000–1.500 tonna fűszerpaprika őrleményt, 1.200 tonna konzervet, 350-400 tonna szárítmányt, illetve ételízesítőt, fűszerkeveréket dolgoz fel és forgalmaz. Emellett fűszerpaprika vetőmagot állít elő, melyből a nyersanyag termelő partnerei részére a minőségi vetőmagot biztosítja.
Konzervgyártási tevékenysége alapvetően savanyúság konzervek (csemege uborka, vegyes savanyúságok, alma-, és cseresznyepaprika) előállítása, kisebb volumenben gyümölcskonzervek (meggy, szilva) gyártása. Saját előállítású fűszerek (szemes, leveles, por alakú), szárítmányok, csíracsökkentését végzi, továbbá hazai és külföldi vállalkozások részére nyújt ilyen szolgáltatást.
A fűszerpaprika-őrlemény
Régen a teljesen megszáradt paprikát, a belső részének eltávolítása után, lábbal hajtott mozsárban a kölüben, nagyobb mennyiségben köves paprikamalomban, összetörték, darálták, majd megtisztították. A fűszerpaprika-őrlemény, más néven őrölt fűszerpaprika vagy pirospaprika a közönséges paprikából (Capsicum annuum) készült finomra őrölt por. A magyar ételek jellegzetes fűszere, de számos más országban is használják. Világhírűvé vált a magyar kalocsai és szegedi fűszerpaprika-őrlemény. A Dél-Alföldön kezdetben a paprika őrlését többnyire tiszai vízimalmok és néhány szél- és szárazmalom végezte. 1859-ben azonban már megépült a Pálfy testvérek első paprikaőrlő gőzmalomja is, akik a paprika gőzmalmi feldolgozását meghonosították Magyarországon.
A paprikát, mint fűszert és zöldséget a régi magyar konyhákon nem ismerték, használata lassan terjedt el és csak a 18. században vált általánosan ismertté. Magyarországon az 1600-as években feltételezhetően Széchy Mária, Wesselényi Ferenc gróf felesége honosította meg. Az első példányokat a szegedi ferences kolostor kertjében termesztették. Legelső termesztő körzete éppen ezért Szeged környékén volt. Európában Spanyolország mellett itt, majd később Kalocsa vidékén kezdtek tömegesen fűszerpaprikát termeszteni. Ehhez hozzájárult egy magyar találmány: a fűszerpaprika porrá törése. Paraszti termeléséről és használatáról először Csapó József debreceni füvészkönyvében (1775) olvashatunk. A 18. század végétől fokozatosan, olcsó borspótló fűszerként vált népszerűvé. Jól tanúsítják ezt a magyar nyelvterület peremén fennmaradt nyelvjárásban élő nevei is: pirosbors, höeles (= „hüvelyes”), bors (Zala vármegye), veresbors, zöldbors. Az 1831. évi kolerajárvány alatt mint megelőző gyógyszer terjedt. Termelése azonban a 19. század derekáig a Kárpát-medencében sehol sem haladta meg a családi önellátás szintjét.
Először az alföldi parasztok ismerték fel, hogy a sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a fűszerpaprika-őrlemény íz- és színanyagai. Ez az úgynevezett pörköltalap, amit magyaros ételek jelentős részénél készítésénél máig alkalmaznak. Ez teljesen átalakította a magyar konyhát. A paprika őrlemény előállítására, porítására a fűszerpaprika őstermelők kezdetben kő- és fémmozsarakat használtak. Később, a már kereskedelmi forgalomba szánt mennyiség előállítására használták a lábbal hajtott mozsarat a kölü-t, ami ma már csak múzeumokban látható. Komolyabb mennyiség porítására a paprikatermelés monokultúrás körzeteiben nagyobb malomberendezéseket is átállítottak erre a célra, különösen Szeged és Kalocsa környékén.
A fűszerpaprika társadalmi emelkedését az ezzel ízesített gulyás nemzeti ételként való kezelése is segítette. A reformkorra már a polgári szakácsművészet is alkotott paprikával ízesített ételt (tejfölös paprikás csirke), ugyanakkor a fűszerpaprika használata idehaza még mindig a parasztokat szimbolizálta. Nyugati határainkon túl viszont a magyarokat, ami megmaradt mindmáig. A fűszerpaprika használata ugyanakkor a magyarlakta területeken nem volt egységes. A legerőteljesebben az Alföldön használták. A 20. század közepéig viszont például alig volt használatos sokfelé a Székelyföldön, ahol barna színű volt az a kolbász, amely Magyarországon piros volt a paprikától.
Kereskedelmi áruként a fűszerpaprikát Szentes környékén kezdték nagyobb területen termeszteni az 1890-es években. Magyarországon a fűszerpaprikát 1934-ben már körzetekben termesztették, és az állami hatóságok ellenőrizték minőségét. 1983-tól szabadon forgalmazható. A fűszerpaprika mindmáig szinte magyar nemzeti fűszer. A hazai konyha legfontosabb jelképe az emigráns magyarok közt a paprika. A Paprikás Weiss nevű, óriási csomagküldő élelmiszer-üzletház New Yorkban 1917-ben indult a mai tulajdonos nagyapjának vállalkozásaként.
Forrás: http://richpoi.com/cikkek/hazai/unios-vedelem-alatt-a-kalocsai-fuszerpaprika.html
TOP 5
