Sokáig makacsul tartotta magát az az álláspont a társadalomban, hogy az állati zsírok helyett növényekből készült margarint kell fogyasztani, és az ételeinket is abból kell készíteni, mert csak az az egészséges. Hiába voltak az ellenérvek, hogy egészségtelen étel nincs, csak egészségtelen és korszerűtlen táplálkozás, a reklámok mögött álló multik marketingre fordított pénzeszközeivel egyszerűen lehetetlen volt versenyezni.
Mivel a hagyományos magyar (és a zsidó) konyha azonban nem tud egyes, vagy akár sok ételt margarinnal (vagy pl. olivaolajjal) készíteni, a liba, a kacsa, és természetesen a disznózsír is képes volt túlélni a „nehéz” évtizedeket, és mivel egyre jobban terjednek manapság a termelői piacok, e zsírok, illetve az abból készült roppant egyszerűen elkészíthető zsíros deszkák ismét reneszánszukat élik az étrendben.
A bővülő folyamatban még a kormány tervezett intézkedése is segíthet, hiszen chipsadóval fogja sújtani a margarinokat a bennük lévő transzzsírok miatt, így ez is elgondolkodtathatja bármelyik háziasszonyt, mivel is főzzön, süssön. Hogy miért is egészségtelenek a transzzsírok, arról itt lehet olvasni. http://www.naturhirek.hu/index.php?option=com_content&;view=article&id=539:hogyan-teszik-toenkre-az-egeszseget-a-hidrogenezett-olajok-es-transzzsirok-&catid=43:etel-es-ital&Itemid=161
Visszatérve a korszerű és egészséges táplálkozás követelményeire, egyértelmű, hagyományos zsírjainkra a szervezetünknek is szüksége van, - bár ezt a véleményt a vegetáriánusok nyilvánvalóan mindig is vitatták -, így véleményünk szerint az állati zsír is fogyasztható, csak nem oly mértékben, mint ahogy a magyar ember szokta, azaz a „húst hússal” elvének megfelelően a „zsírt is zsírral”. A korszerű táplálkozás ugyanis megköveteli pl. a napi fél kiló zöldség (és gyümölcs) szervezetbe való bevitelét, így aki szem előtt tartja e követelményt, egyébként is kevés zsírtartalmú ételt eszik. Hetente azonban megenni egy-két alkalommal néhány házilag elkészített libazsíros kenyeret, egyszerűen nem bűn. Főleg ha az „állandó tettestárs”, a lilahagyma mellett termelői paradicsomot és paprikát is fogyasztunk hozzá. Akár pl. pont fél kilónyit.
A zöldségek napi fogyasztását környezetvédelmi célok is alátámasztják, hisz a hús előállítása sokkal jobban megterheli a környezetet, mint pl. gabonát termeszteni. Főleg akkor, ha a mezőgazdaság előállítási költségei folyamatosan emelkednek az olaj drágulása miatt. Ha drágább az energia, drágább lesz az agrártermék is, leginkább azonban a hús, illetve a zsír is.
Mivel ma a drágulásra tekintettel ismét nagy divatja kezd lenni az alapvető élelmiszerek otthon történő előállításának, nem ritka, hogy nagyi receptjeinek megfelelően a „háztájinkban” sütjük ki a zsírt, és kenjük vele a friss, félig még meleg kenyérszeleteket. (Kenyeret a „művelethez” ma már sok helyen ugyanis szintén otthon készítenek. http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/564-mindennapi-lepenyunk)
Nehéz megmondani, hogy a régmúltban a főzéshez fel nem használt maradék zsírt tüntették el zsírosdeszkákra kenve, vagy eleve azzal a céllal készült, hogy hamar elkészíthető, igen ízletes étel legyen a családnak felszolgálható, hisz jó 100 évvel még a paraszti gazdaságokban semmi sem mehetett veszendőbe. Az ember, mivel nem volt mai értelemben vett fogyasztó, csak magának termelt, piacra alig, így mindennek megvolt a helye. A zsírosdeszkának pl. a bendőben.
Visszatérve azonban a zsírokra. Főzéshez és sütéshez továbbra is hasznosíthatók, de nem minden nap. Figyelni kell a mértékletességre.
Sokan előnyben részesítik a „normál zsírokhoz” képest a fűszereseket is. A hagymafélék, a fokhagyma, vagy akár a chili is sűrűn előfordul egyes változatokban, ki mit szeret. A többség azonban azt szereti, ha némi húsféleség is marad a zsírban, így pl. oldalas.
Nagyi féltve őrzött receptjeihez képest különben minden információ megtalálható az interneten is, hogy kell zsírokat saját magunk által „előállítani”.
Aki tovább lép, akár azt is elsajátíthatja, hogy kell otthon kovászos uborkát készíteni, mely igazi kísérő, ha különböző zsúrokhoz, úgy döntünk, zsírosdeszkákat kínálunk fel vendégeinknek.
Addig is, míg kitanuljuk az összes fortélyt, ne szégyelljük a termelői piacokon lévő lacipecsenyésektől kérni a deszkát. Nem bűn.
Béer
TOP 5
