2004 óta Kolumbiában is terjed a Tomatina, azaz a paradicsomdobálás ”ünnepe”. Minden évben nyár elején kerül megrendezésre a csata, melyre sok külföldi is érkezik, beleértve az összes földrész lakóit. Ebben az évben június 14-én jöttek össze a résztvevők, és egy órán át dobálták egymást önfeledten, vagy egyszerűen csak fetrengtek az időközben massza állagóra átalakult pürében.
Lehetett is, hiszen a szervezők 18 tonna piros golyóbist szállítottak a helyszínre. Miközben az ünneplők mámorát szemléltem a híradásokban, önkéntelenül is felmerült bennem egy kérdés. Nem lehet más célra felhasználni a paradicsomot, hisz a világ több részében éheznek az emberek, így nyilvánvalóan Kolumbiában is? A dél-amerikai gyümölcs azonban nem használható fel étkezési célokra, állt a híradásokban, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ezt elég nehéz elhinni, da ha még így is van, fel lehet etetni az állatokkal is, ha már meg kellett termeszteni.
A termesztés ökolábnyoma, ha kiszámítjuk, nyilvánvalóan megad egy olyan adatot, mely mutatja, hogy a paradicsom ”előállítása” mekkora igénybevételt, terhelést jelent a termőföld, vízfelhasználás, egyszóval a környezet vonatkozásában.
Környezetvédelmi szempontok alapján azonban sohasem fogják betiltani a Tomatinát. Nagyon sok turistát vonz ugyanis, így megéri a szervező országoknak évente egyszer megrendezni a fesztivált. Tavaly pl. az anyaországban, Bunol városában, ahonnan az ünnep származik, százezer eurót invesztáltak a szervezésbe, ebből konkrétan harmincezret fizettek ki magára a paradicsomra. Ez az összeg viszont még a fesztivál napján busásan megtérült, hisz a negyvenezer ember között rengeteg a külföldi, egész csapatok özönlik el a várost, hogy megküzdjenek egymással.
Az első paradicsomcsata 1944-ben volt, akkor néhány fiatal kezdte el a dobálózást, melyből hagyomány, egyfajta tiltott szórakozás lett egészen 1957-ig, amikor a városvezetés, látva, hogy nincs értelme tovább tiltani az ünneplést, engedélyezte az éves fesztivál megtartását. Nyilvánvaló azonban, hogy a fő ok nem ez volt, hanem a tízezres lakosságú kisvárosnak bevételt termelni. 1957 után ugyanis Bunol turisztikai célponttá vált.
Részemről az ökoturizmus kialakításában sokkal nagyobb fantáziát látnék, elég csak Costa-Rica fejlesztéseire utalni, és azokra a hatalmas összegekre, melyet a piciny latin-amerikai ország egész évben úgy zsebel be, hogy közben a környezetnek, pontosabban a természetnek a haja száma se görbül. http://utajovobe.eu/hirek/klimavaltozas/269-miert-is-jo-az-okoturizmus-globalizacio-fenntarthatosag
Teljesen egyértelmű ugyanakkor, hogy a volt gyarmatok is hasznot akarnak húzni az eredetileg spanyol ötletből, így évente a világon akár kétszáz tonna paradicsom is veszendőbe mehet, szennyezve ezzel a környezetet. És nem mellesleg ”táplálva” az éhezést.
Béer
Kép forrása: http://colombiaholidays.com/colombias-tomato-festival-a-giant-food-fight.html
TOP 5
