Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

hagyomanyos_gazdalkodas 1.jpgVálságos évtizedekben felértékelődnek hagyományaink, történelmünk, önnön magunk keresése. Különösen igaz ez most, amikor Európát pénzügyi válság sújtja, és az Európai Unió, mint integrált gazdasági és politikai szervezet, - nincs jobb szó rá -, összedőlni látszik.

A megváltozott és kibővült politikai szervezetbe való belépésünk, és az azt megelőző integrációs folyamat óta Magyarország gazdaságában, társadalmában jelentős és egyben előnytelen változás állt be, többek között mezőgazdaságunk abszolút visszaesett, az ország, ismét csak nincs jobb szó rá, a multinacionális vállalatok kiszolgáltatott gyarmata lett.

Ma már ott tartunk, hogy ezek a potentátok döntik el, mit és mennyiért vegyünk áruházláncaikban, legyen az pl. spanyol paradicsom vagy holland répa.

 Mit lehet ez ellen tenni? Bár felfutóban vannak az utóbbi években az őstermelői piacok, egységes, jól átgondolt, a fenntartható fejlődés minden elemét magába forrasztó tervezésre, ”reformtelepülésekre” van szükség. Ha csak abból kell kiindulni, miszerint Magyarország mezőgazdasága még egy Magyarországot képes eltartani élelmiszerekkel, kézenfekvőnek tűnik a megoldás. Ezt kell elérnünk. A gyakorlati megvalósítás azonban nem olyan egyszerű, hisz az ország energiatermelés szempontjából is kiszolgáltatott, mint ahogy minden olaj alapú társadalom, akár amerikai, európai országot veszünk górcső alá.

 Egyet azonban tehetünk. Visszafordulhatunk hagyományaink irányába, és újjáéleszthetjük a vidéki élet önfenntarthatóságát. Jó 100 évvel ezelőtt ugyanis az akkor még jórészt vidéken élő lakosság 100 %-ban képes volt saját magát eltartani, mely állapot mára, mint mindannyian tudjuk, teljesen megváltozott.

Az országot, a vidéket viszont nemcsak azért kell ismét önfenntarthatóvá tennünk, mert ez egyszerűen megéri, hanem azért is, mert ezt más szempontok is predesztinálják. Ha pl. az olaj drágulása miatt az elkövetkezendő 20-30 éven belül a szállítás is egyre drágábbá válik, a megnövekedett költségeket a multik kénytelenek lesznek a fogyasztókra terhelni, így az alapvető élelmiszerek ára is folyton-folyvást nőni fog, mint ahogy ez a folyamat már most is megfigyelhető szerte a világon, bár ebben a spekulációnak is jelentős szerepe van.

Úgy kell tehát gondolkodnunk és terveznünk az elkövetkezendő 20-30 évre, hogy abszolút önellátóak lehessünk, ha Európát, vagy a világot rendre újabb válságok sújtják ezen időszakon belül, és ezáltal az élelmiszer is csak drágulni lesz képes.

 Ahhoz, hogy az önellátást megszervezhessük, a fenntarthatóság szempontjából kell modelleket kidolgoznunk, reformtelepüléseket felállítanunk, melybe a civil szféra már bele is kezdett. Jól ismert Rozsály esete, de jól ismert a Gyulai Iván nevével fémjelzett Gömörszőlős példája is, ahol az élelmiszertermelés naturális, önellátó. Milyen előnyökkel jár mindez már most is? Rozsály ”intelligens” iskolája számára pl. saját maga termeli meg zöldségeit, gyümölcseit, így az iskolai menza, amellett, hogy ingyenes, még egy előnnyel szolgál. Munkát és megélhetést ad a helyben élőknek, ezáltal a kistérségben tartja a pénzt és a profitot, így a község egyszerűen képtelen kiszolgáltatottá válni a multikkal szemben. Ez egy olyan modell, mely máshol, más összefüggéseket feltételezve is másolható, rendszerbe állítható.

Gömörszőlős is kistelepülés, úgy is lehet fogalmazni, hogy akár a világtól is elzárt, így ezekben a térségekben érdemes a fenntartható fejlődés modelljét kiépíteni, hisz itt még a globalizáció nem tett teljesen mindent tönkre úgy, mint a nagyvárosokban. De hogy hogyan is kezdődött mindez, mik voltak a kezdeti tapasztalatok, milyen buktatókkal kellett szembenézni, mik az eddigi eredmények és mik a kudarc okai, mit kell még megvalósítani, kérdezzük a „”parasztwelness” egyik megálmodóját, Hankó Gergelyt, az Ökológiai Intézet Alapítvány egyik projektvezetőjét.

Formabontó módon először az interjút közöljük, majd még egy-két részben a hivatalos, helyben készített tanulmányt, előre is elnézést kérve az olvasóktól, ha ismételnénk önmagunkat.

  1.     Kinek az ötlete volt személy szerint az ökofalu felépítése? Mi volt a koncepció lényege és milyen tudományos szempontok (fenntartható fejlődés) szerint alakítottátok ki?

 Gömörszőlős nem ökofalu abban az értelemben, hogy minden lakója környezettudatosan éli az életét, viszont az ott élő emberek szerény fogyasztásuk miatt csekély nyomot hagynak környezetükön. Az Ökológiai Intézet Alapítvány, amely 1992-ben jött létre, és 1993-ban kezdte meg gömörszőlősi munkáját, éppen ezért adta a fenntartható falu nevet a programnak. A program célja a fenntartható erőforrás-használat, a fenntartható életmód ismereteinek megőrzése, fejlesztése, és elterjesztése. Mindez természetesen összekapcsolódik egy sajátos fejlődési modell kidolgozásával is, amely válaszolni kíván a népességüket veszítő, elöregedő, vidéki perifériára szorult aprófalvak mindennapi gondjaira.

 A Gömörszőlősi modell lényege a következő:

 A program középpontjában a helyi piac újraépítése áll. A piac két alapvető eleme a kereslet és a kínálat. A helyi kereslettel a probléma, hogy a falu kicsiny népessége (jelenlegi 70 fő) nem támaszt fizetőképes keresletet, még egy helyi vegyes bolt üzemeltetése is problémás. A helyi árutermelést a versenyképtelenség, és a megfelelő üzemméret hiánya gátolta meg, a hagyományos mezőgazdasági termelés, vagy a kézművesség nem tudott versenyezni a multinacionális áruk olcsó kínálatával, illetve a helyben megtermelt élelmiszer alapanyagok piacra szállítása drágává vált. A gondokon úgy próbál a modell túllépni, hogy a helyi alacsony keresletet a látogatók által támasztott kereslettel növeli meg, és ezáltal a helyben megtermelt áruk helyben értékesítésével javítja a versenyképességet. A helyi kínálat két termelői és egy szolgáltatói egységből áll össze. A látogatók ellátását élelmiszerrel egy biogazdaság hivatott biztosítani, illetve a kézművességből kikerülő áruk is a látogatók keresletére várnak. Helyben egy gyapjúkártoló és feldolgozó kisüzem került kialakításra, de a helyiek leleményességén alapuló „apróságok” - ajándéktárgyak, asztalos munkák, hímzések, stb. - is az árukínálat részét képezik. A szolgáltatói ág a látogató turizmusra épül, amely a turizmus egy sajátos ága, nevezzük ezt tanuló turizmusnak. Látogatóink elsősorban azok, akik szakmai érdeklődést mutatnak a fenntartható életmód iránt, és akik mind elméletben és gyakorlatban szeretnék megismerni a fenntartható erőforrás-használat fogásait. A tanuló turizmus révén újratelepíthető a kiöregedő falu, azaz ez a település nem válik lakhatatlanná, mint más falu az országban.

 A piacépítés említett módja szigorú fenntarthatósági elveken nyugszik, a fenntartható erőforrás-használat elveire és gyakorlatára épül. A biogazdaság célja az ellátás mellett a génmegőrzés is, a helyi tájfajták elterjedésének elősegítése és használatba vonása, amely kiegészül a falu extenzív gyümölcsösének megőrzésével. Ez esetben a gyümölcsösben található fajtadiverzitás, és a védett növények megőrzése a fő cél, illetve az árutermelés újraindítása a gyümölcsfeldolgozás hagyományaira alapozva. A biogazdaság emellett bemutatóterepe a különböző környezetbarát termesztéstechnológiáknak. A látogatók kiszolgálása is a fenntarthatóság elveit követi, olyan kiszolgáló létesítmények kerületek kialakításra, amelyek bemutatják a környezetbarát háztartásvitel ismereteit, amelyeket a látogatók elleshetnek és hasznosíthatnak hazatérésük után.

 A különböző tevékenységeket tehát a látogatók kiszolgálása tartja egy rendszerben. Minden cselekedet egyszerre szolgálja a látogatók ellátását - elméleti és gyakorlati ismeretekkel, a helyi árutermelés termékeivel-, illetve a helyi jövedelemtermelést. Mivel mindezt a fenntartható erőforrás-használat módjára építi, ezért nem sérti, sőt ellenkező módon inkább elősegíti a helyi környezeti értékek megőrzését.

 2.      A kormány programja hogy segíti ezt a programot, vagy úgy is feltehető a kérdés, hogy illeszkedik bele a kormány programja egy nagyobb rendszerbe, aminek része lehet GSZ is?

 A Nemzeti Vidékstratégiától sokat várunk, de nem abban a konkrét tekintetben, hogy segítse anyagiakkal az ilyen kezdeményezéseket (bár nyilván erre is szükség lehet), hanem, hogy megteremtse azokat a szabályozási kereteket, amelyek helyzetbe hozzák az ilyen és hasonló kezdeményezéseket. A helyi piaci lehetőségek bővítése, a helyi piactér kialakításának egyszerűsítése, és egy sor intézkedés már most is érezteti pozitív hatását, de ez még kevés. A helyi kézművesek, árutermelők legnagyobb előnye, hogy termelésük külső társadalmi költsége (negatív externáliák) alacsony, vagyis nem okoznak kárt termelési tevékenységükkel a társadalomnak, ráadásul a foglalkoztatás bővítésében is jelentős szerepet vállalnak (vállalhatnának). Ennek ellenére jelenleg versenyképtelenek a magas hatékonyságú gépi munkához képest, amely túlhasználja a környezetet, és alulbecsüli az élő-munkát, és a hatékonyság miatt kiszorít a foglalkoztatásból. A szabályozás eszközeivel kell ösztönözni az élőmunkát, és a környezetbarát termelést.

 3.      Milyen támogatásból épült fel, épül fel a falu?

 1993 óta nagyjából 200 millió forintos támogatást kapott az Ökológiai Intézet fenntartható falu programja, amely nyilván független a falunak juttatott állami támogatásoktól és pályázati forrásoktól, amelyet az önkormányzat nyert el. A fejlesztések eddig két nagy periódusban folytak, 1994-2000 között meglévő, használaton kívül lévő épületek felújításával megszületett az oktató központ, kialakításra került a gyapjúfeldolgozó, egy napkollektor építő műhely, és számos alternatív, környezetbarát technikai megoldást alkalmaztunk. 2010-12 között a Környezetvédelmi és Energetikai Operatív Programból, az Új Széchenyi Terv keretein belül 128 millió forintos támogatással valósult meg a korábbi létesítmények felújítása, illetve egy teljesen új információs központ kialakítása. Ez az épület ötvözi a passzív és autonóm ház elképzeléseket, és a meglévőkön túl, új energiatakarékos megoldásokat mutat be. A támogatás hozzájárult a szellemi program-kínálat fejlesztéséhez is.

 5.      Hány főből állt a csoport, amely elkezdte a gyakorlati megvalósítást? Miért GSZ-re esett a választás? Mikor kezdődött el a program?

 A Gömörszőlősi programom folyamatosan dolgoznak munkatársaink, jelenleg négy fő foglalkozik a helyi tevékenységekkel, egy fő működteti a gyapjúkártolót, illetve két intézeti munkatárs támogatja szervező és fejlesztő munkával a programot. A nagyobb programok esetében ez további foglalkoztatottakkal bővül ki.

Gömörszőlősre az akkori polgármester hívott minket, akivel azt megelőzően már egy évtizedes jó kapcsolatot ápoltunk, és a bizalom kölcsönös volt.

 6.      Hogy fogadta az őslakosság a betelepülőket és milyen viszonyt ápol azóta is az új közösség? Mennyi ősi tudást lehetett ezektől az emberektől elsajátítani? (Pl. gyógyfüvek, kertművelés, stb.) Miért fontos eleink tudása?

 A helyi lakosság meglehetősen passzív szemlélője volt a programnak, ami elsősorban élethelyzetükből adódott. Pl. sok az idős ember, akik sajnos már nem tudnak a jövőre figyelmet fordítani, a fogyó mindennapokkal kell törődniük. Nyilván más a viszonya azoknak, akik valamilyen módon haszonélvezői, pl. jövedelemre tesznek szert a program kapcsán, közvetlenül, vagy közvetve. Látni kell, hogy nagyon kevés, és főleg idős ember van a faluban, szakképzett munkaerő helyben alig elérhető. A falu részének tekinti az Intézetet, elfogadta a létét, de a betelepülő emberekkel a szerint alakítja ki viszonyát, hogy azok milyen emberek. Legendás hagyomány persze, hogy egy idegen beköltöző, gyütt-mentnek számít, még akkor is, ha bizonyít.

 A program kezdetén még éltek azok az emberek, akik ismerték a helyi viszonyokat, a földművelés, árutermelés hagyományait. Ma már nincs egyetlen hagyományos gazdálkodó sem a faluban. Gondosan törekedtünk a fellelhető ismertek feljegyzésére, és élővé tételére, de nem idegenkedtünk a „modern” ismeretek alkalmazásától sem. Az elsőre példa a helyi ízek gyűjteményének összeállítása, a kézműves hagyományok, népi motívumok körének teljes felgyűjtése, míg a másodikra a biotermelés, energiahatékonyság modern ismereteinek alkalmazása. A szempont minden esetben a fenntarthatóság volt, ez jelenti a szűrőt.

 7.      A kertművelés mennyiben része a programnak? (Ez lenne ugyanis az egyik legfontosabb része a kormány programjának is, hisz ebben elsődleges az a cél, hogy a hazai mélyszegénységben élők eltarthassák magukat, azaz visszaszorítható legyen a hazánkban is előforduló éhezés. Sokak számára ismert, hogy sok kisdiák csak egyszer eszik egy nap. Az iskolában. Otthon nem, mert nincs mit.) Mennyiben bio a bio? Mikor volt utoljára éhezés ezen a területen?

 A helyiek a mai napig törekszenek az önellátásra, de az már nem mondható teljes körűnek. Főleg az állattartás gyengült meg, és a feldolgozottság szintje csökkent a korábbihoz képest. Szántóföldi gazdálkodást az alacsony termésátlagok miatt itt már alig folytatnak, ezért a drága takarmányozás miatt nehéz feltámasztani az állattartást. Az extenzív, legeltető állattartásnak lenne alapja, de ehhez terület kellene, ami már nem a helyiek tulajdona.

 Az Intézet bio minősítésű termelést folytat, a helyiek nem riadnak vissza vegyszer használatától sem, de sokan a szegénység okán ezt mégsem teszik.

 8.      Mire korlátozódik az állattartás e térségben hagyományosan? Tervezett-e az ökofalu állatállományának a bővítése? Ha nem, miért nem? Rendszerbe állítható-e vegetáriánus táplálkozás?)

 1900-ban még közel négyszáz lakója és hasonló számú szarvasmarhája volt a településnek. Régi képeken még látható a konda és a kondás, és a csordás számára fenntartott ház is áll még, igaz, ma szépen felújított könyvtár. Ma egyetlen tehén sincs már a faluban, a ló is csak hobbi célra tartott, sőt a sertés tartása is megritkult és legfeljebb egyet-egyet hizlalnak. Egyedül a juh tartásával foglalkozik egy család, de az állomány inkább kisszámúnak mondható.

Az Intézet kezdetek óta foglalkozik állattartással, és nincs olyan háziállat, amellyel nem próbálkozott volna. A cél elsősorban a tájfajták génmegőrzése, az állatok részvétele az organikus gazdálkodásban. Eddig jelentősebb számú állományt (40-60 példány) mangalicából és kecskéből tartottunk.  

 9.      Miben realizálódik az egyéb önfenntartás? Ki készíti pl. a szappanokat?

 A falu nem önfenntartó, sajnos a legtöbb áru itt is a külvilágból érkezik, és a falu függ a külső ellátó rendszerektől. Bármi, ami helyben készül és készült, csak a piac igényei szerinti mennyiségben kerül előállításra. Korábban, amikor rendszeres termelés folyt egy-egy termékből, raktáron maradtak a készletek. Vagyis a termelés alkalmi, és a látogatók igényeihez igazodik, azaz többnyire a látogatók részvételét is igényli. Pl. a látogatók készítenek nemezt a saját számukra a helyben kártolt gyapjúból, közösen készítenek szappant, vagy főznek lekvárt. Ennek a célja egyben a tanulás is.

 Folyt köv.

Béer

Fotó forrása: http://ecolinst.hu/index.php/a-goemoerszlsi-program