Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

afriss_zoldseg_biztos.jpg

Vajon mekkora földterület az ideális, ha egy négytagú családot szeretnénk friss zöldséggel ellátni naponta?

A fagyosszentek elmúltával már felmelegedett annyira a talaj, hogy a leginkább didergőnek számító paradicsom- és paprikapalánták is a helyükre kerülhetnek. Aki most kezd a zöldségágyás kialakításához, készítsen egy listát arról, hogy mire van szüksége. Ezek után mindezt egy naptáron rögzíteni kell, s megkezdődhet a számolás, hogy a termés beérjen: mit mikor kell vetni, palántázni, szüretelni. Az első év a próbálkozásé, mert az igazi munka ősszel, a következő esztendő előkészítésével kezdődik.

A zöldségnövények többsége specialista, a fajtanemesítés csúcsán lévő egyed. Velük nem lehet szórakozni, hibázni, legalábbis akkor, ha gondozójuk szép és egészséges termést szeretne. Mindent – talajerőt, fényt, nedvességet, védelmet – követelnek ahhoz, hogy bőven teremjenek.

A vetés, ültetés pontos programozása mellett fontos a talaj előkészítése is, amelynek lazának, jó vízgazdálkodásúnak kell lennie. Az ágyásokat úgy kell kialakítani, hogy a növényápolás miatt az egyes sorok jól megközelíthetők legyenek. Könnyű ilyesmit leírni, de az általában hely- és eszközszűkében lévő hobbikertészek többsége azt sem tudja, miként kezdjen a munkához.

A gyakorló kertész maga is sokféle dolgot megállapíthat földjéről, mindenekelőtt a talajtípus fizikai állapotáról. Ha a homok uralkodik, akkor nedvesen daraszerű, az iszapos talaj meg síkos lesz, míg a vályog ragad. A legjobb, ha mindhárom keveréke a konyhakert talaja. A talajművelés lényege, hogy annak szerkezetét állandóan javítsák, vagyis a tömör és lazább rétegek keveredjenek. Ebben nemcsak az ásó, ásóvilla, gereblye segíthet, hanem a talaj szemmel látható és parány lakói is, ráadásul ezek a szerves anyagok feldolgozásának nélkülözhetetlen segítségei.

Szükség van ásóra, ásóvillára, mély kapára, horolóra és gereblyére, hogy csak a legfontosabb talajművelő szerszámokat említsem. A talajra komposztot, semleges kémhatású tőzeget, ha lehetséges, szerves trágyát kell szórni, s ezt a vetés, palántázás előtt hónapokkal mélyen a talajba kell forgatni. Ha ez sikerül, akkor biztos, hogy a talajerővel egy szezonban nem lesz gond.

A gyökérzöldségekkel másként kell bánni, mert a répa, a cékla, a paszternák nem szereti, ha trágyás, meszes talajba kerül, velük inkább a tavaszi műtrágyákkal kell operálni, különben elágazó-burjánzó répák nőnek. A káposztafélék ellenben szeretik az őszi trágyát, komposztot, ahogy a bab, a fejes saláta, a borsó, a zeller is. Fontos a vetésforgóra is ügyelni.

A zöldségkertész munkaterülete az ágyás. Ezek méreteit a kézi szerszámok nyelének mérete határozza meg. A hobbi-zöldségtermesztés ugyanis nem a derékfájdító munkáról szól, inkább a saját termés öröméről. A szerszám nyelének hosszúságától függ, hogy milyen széles legyen az ágyás, de általában nem érdemes 1,2-1,4 méternél szélesebbet hagyni: a gyakorlat bizonyította, hogy a háromméteres hosszúság ideális. Már csak azért is, mert általában ekkora terület vethető be egyzacskónyi maggal. Az ágyások közötti ösvényeknek legalább fél métert kell hagyni, de ha talicska is dolgozik, akkor ezt legalább 20-30 centivel meg kell toldani.

Egy normális étrendű család számára véleményünk szerint legalább 250 négyzetméternyi terület lenne ideális a szükséges frisszöldség-mennyiség termesztésére.

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...