Sajtóközlemény
Nem meglepetés, hogy az elmúl években a krumpli egyre drágább lesz, olyannyira, hogy a többi zöldségféle közül messze kiugró emelkedést mutat a burgonya ára. A tavaly decemberi és az azt megelőző egy évvel korábbi időszakra vonatkozó statisztika szerint a termelői ár 54.7 %-kal nőtt, ami nyilvánvalóan azonnal megjelenik a kiskereskedelmi, vagyis a bolti árakban is.
Így a krumpli lassan úri étellé, ritka vendéggé válik az asztalokon, ami nagy baj, már csak azért is, mert a magyar ember, és a magyar konyha erősen kötődik a krumplihoz. Meg persze azért, mert a krumplit nagyon szeretjük.
Öröm az ürömben, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal osztályvezetője szerint hamarosan szigorodnak a burgonya árusításának feltételei, csak hibátlan és egészséges, csírázásmentes és folt nélküli gumók kerülhetnek forgalomba. A nemzetközi szabványokhoz való igazodás része lesz, hogy a burgonya eredetét, termesztési helyét, és forgalmazóját is fel kell majd tüntetni, hogy a piac tisztuljon, a vevő pedig magas minőséget kapjon. Ráadásul olyan termékcímkén kell rögzíteni az adatokat, ami biztosan nem esik le a csomagolásról, ez mondjuk a piaci vásárlás esetén érdekes követelménynek tűnik. Mindez szép és jó, de a magas árakkal kapcsolatban vajmi kevés kedvező fejleménnyel kecsegtet. Vannak ugyan felvetések, törekvések, hogy a burgonya (és egyéb zöldségfélék) áfája csökkenjen, ám erre valószínűleg még várni kell.
A burgonyát egyébként nem nagyon kell bemutatni, finom sülve, főzve, köretként, vagy önmagában nassolnivalóként elkészítve, ráadásul sok szénhidrátot tartalmaz, C-vitaminban gazdag, esszenciális aminosavakat és értékes ársványi anyagokat egyaránt tartalmaz. Hatalmas előnye még, hogy könnyen és hosszan eltartható. Nem csak ételként népszerű, hanem haszonnövényként is, megszámlálhatatlan kiskertben növekszik, főleg vidéken, faluhelyen. Aki pedig nem termeszti, az veszi, ahogy az tapasztalható, egyre drágábban. Felmerül tehát a kérdés, ha szeretjük a krumplit, de drágálljuk, otthon megpróbálkozzunk-e vele? Főleg ott aktuális a felvetés, ahol eddig nem nőtt burgonya a kertben, mondjuk mert inkább a gyep és a dísznövények élveznek prioritást, nem pedig a munkát jelentő veteményes. Külön kérdés, hogy mit lehet tenni, ha kert egyáltalán nincs? Vajon érdemes-e átállni a háztáji nevelésre, ha egyébként ilyesmivel nem foglalkozunk birtokunkon?
A válasz mindig az egyéni adottságoktól függ, például van-e idő a mezőgazdasági munkára, van-e hely a termesztésre? Az is kérdés, hogy terem-e annyi krumpli a hátsókert zugában, hogy érdemes legyen bele energiát fektetni? Nos, ha az a helyzet, hogy se helyből, se időből nem áll rendelkezésre elegendő, de házi krumplira lenne igény, akkor vannak megoldások, mégpedig egyszerűek, és kimondottan szellemesek. Az alábbi ötlet bevallottan nem az enyém (forrás), de látok benne annyi fantáziát, hogy kipróbálásra ajánljam.
A helytakarékos krumplitermesztéshez mindössze egy nagyjából egy négyzetméteres területre van szükségünk. A termesztés ugyanis nem szétterítve, hanem emeletesen fog történni. A területet első lépésben körbe kell építeni egy térdig, combig érő támfallal, ezt kirakhatjuk téglából, felépíthetjük deszkából, de akár egy kisebb, rozzant hordó, vagy egy nagyobb, masszívabb dézsa is megfelel, utóbbival akár teraszon, balkonon is kivitelezhető a művelet. A rögtönzött, pár óra alatt összedobott tárolók mellett kifejezetten dekoratív keretet, edényt is készíthetünk, így veteményesünk nem fog elütni a kert többi, ápolt részétől. Ha a tároló kész, jöhet az ültetés. Alulra kerüljön egy arasznyi termőföld (a kerti föld tökéletes), erre helyezzünk egy réteg ép és egészséges vetőburgonyát (5-10 szemet), majd ezt fedjük be komposzttal, vagy egyszerűen a fűnyírás maradékával, zöldtrágyával, félarasznyi vastagságban, végül ugyanennyi föld kerüljön rá. Mikor a növényi hajtások megjelennek a felszínen, rakhatjuk a következő réteget, tehát újra vetőburgonya, komposztanyag és föld, és így tovább. A rakást egészen bő egy méteres magasságig folytathatjuk. A munkának szűk másfél hónap múlva lehet nekikezdeni, a burgonya melegigényes növény, a visszatérő hajnali fagyok elmúltáig várni kell ültetésével.
Amennyiben minden rendben zajlik, az emeletes krumplihalom egy kisebb család akár egy évi fogyasztását fedezheti, persze ez függ attól, hogy mennyi is az a fogyasztás. A módszer előnye, már azon kívül, hogy szűk helyen kivitelezhető, hogy nagyjából mentesülünk a gazolástól, kapálástól, a síkban termesztett krumpli feltöltésétől, ráadásul a végén egy jó adag érlelt komposzthoz is jutunk. További jótétemény, hogy a levágott füvet, felesleges kerti zöldet ezután nem kell a kukába tömködnünk, és az öntözés is egyszerűen megoldható. Ha az emeletes krumplit esővízzel öntözzük, még a vízszámlán is spórolhatunk.
Az önellátó gazdálkodásra való törekvés mindenképp kivitelezhető, kis praktikákkal, mint például a toronyba rakott krumplival, egészen egyszerűen, helytakarékosan, és még a díszes gyepet sem kell feláldozni érte. Természetesen nem csak burgonyával állhatunk át háztájira, a paprika, paradicsom, borsó, és társaik (ugyan emeletesen nem) szintén megtermelhetőek a kertben, viszonylag kis helyen, ráadásul sok zöldségfélével balkonkörülmények között is sikert lehet elérni. (További fotók és leírások a burgonytermesztésről itt található.)
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkeink:
HÓDÍTÓ ÚTJÁRA INDULT A NÖVÉNY TORONY?
50 KILÓ KRUMPLI FÉL NÉGYZETMÉTEREN - A NAGY ÁTVERÉS?
EPERBŐL IS NÖVESZTHETSZ LUGAST
TOP 5
Város / Közlekedés
EU társadalom és jog
